CSÉPE BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön megköszönöm azon képviselõ urak jelenlétét, akik még itt vannak, megköszönöm államtitkár úr jelenlétét is, és engedjék meg, hogy néhány gondolatot kifejtsek ebben a szûk körben. Természetesen megköszönöm elnök úr jelenlétét is. (Az elnök bólint.)
Engedjék meg, hogy ebben a szûk körben azért kifejtsek néhány gondolatot a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Azt szeretném itt, ezen a késõi órán röviden elmondani, hogy figyelemmel kísérve az eddigi hozzászólásokat, feltûnt nekem egy jelentõs interpretációs különbözõség a kormánypárti és az ellenzéki képviselõk hozzászólásai között, ami a dolog érdemét illetõen nem lényegtelen.
Egy költségvetés végrehajtása nagyjából két témakörre tagozódik, ezzel mindenki így van. Az egyik az elmúlt év gazdasági eredményeinek rövid taglalása, értékelése, a másik pedig a szorosabb értelemben vett végrehajtás, azaz a megfelelõség vizsgálata, hogy az államháztartási törvény elõírásainak mennyiben felel meg a végrehajtás. Nos, ez a két témakör különbözõ módon és különbözõ hangsúllyal jelent meg a kormánypárti, illetõleg ellenzéki képviselõknél. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a kormánypártiak elsõsorban a gazdasági eredmények taglalására helyezték a hangsúlyt, az ellenzékiek pedig - hiszen itt bizonyos számonkérési lehetõség van - a megfelelõségre.
Ezzel kapcsolatban azt szeretném itt elmondani - amire azt hiszem, még egyetlen hozzászóló sem tért ki így, szembeállítva ezt a két nagyjából egyforma témakört -, hogy a gazdasági helyzet értékelése, kiemelve belõle bizonyos mutatók javulását, érdemben semmiképpen nem befolyásolhatja a megfelelõséget. Tehát nem lehet felmentést adni bizonyos elõírások alól azon az alapon, hogy a gazdasági élet kedvezõ változásairól adtak számot a kormánypárti képviselõk. Úgy gondolom, hogy elég jelentõs összefüggés ez, amire itt fel kell hívnom a figyelmet.
A másik: a kormánypárti képviselõk a gazdasági eredmények értékelésénél általában rámutattak bizonyos mutatók kétségkívül meglévõ és örvendetes javulására, az emögötti háttérre s a többi. Hozzá szeretném tenni azonban azt, hogy egyre inkább utat kell törnie magának egy ennél globálisabb értékelésnek, hiszen most már a közgazdasági értékeléseknél a fejlettebb országokban sem szorítkoznak kizárólag bizonyos mutatók helyzetének alakulására, hanem egy globális értékelést kezdenek alkalmazni, amelyben igen jelentõs szerepet játszik az életminõség is, amelynek aztán nagyon sok alága van. Úgy vélem, hogy nekünk is ebben az irányban kell elmozdulnunk, s amikor egy évnek vége - pláne, amikor egy ciklus végén egy szakasz gazdasági eredményeit értékeljük -, akkor nem lehet elvonatkoztatni ettõl a globálisabb szemponttól sem.
Eme megjegyzések után röviden a következõ kritikát kell elmondanom - természetesen most már a megfelelõségre korlátozva a hozzászólásomat. Ismeretes az Állami Számvevõszék jelentése, annak részleteibe semmiképpen nem akarok most belemenni, de mindenképpen ki kell emelnem azt, hogy itt a közpénzek legmagasabb szintû elszámolásáról van szó, ami igen komoly és felelõsségteljes tétel. Ezt semmiképpen nem lehet háttérbe helyezni, elhangzott már itt, hogy a költségvetéssel szinte mindig egyenrangú a végrehajtás.
Teljesen egyetértek ezzel, és most, amikor még mindig nehéz gazdasági helyzetrõl kell beszélnünk - ebben az évben is, a múlt évre tekintve is, a jövõ évre tekintve is -, rendkívüli jelentõségû az, hogy hogyan történik a közpénzek elszámolása, az azzal való bánásmód. Nem vonom kétségbe, hogy a kormány képviselõi is hangsúlyt helyeztek erre, de ugyanakkor meg kell állapítanom, hogy - itt elsõsorban az Állami Számvevõszék jelentésére támaszkodva - olyan hiányosságok történtek, amelyek elég súlyosan esnek a latba.
A közpénzekkel való bánásmódot nyilván számon kérjük a gazdálkodó szervezetektõl - amelyek ebbe a kategóriába tartoznak -, de általában minden állampolgártól, akinél ez egyáltalán számításba jöhet, és ahol valami probléma fölmerülhet. Úgy gondolom, hogy szinte alaptételnek kell lennie annak, hogy a számonkérés a kis gazdálkodó szervezeteknél, az egyéneknél, az állampolgároknál teljesen jogos társadalmi igény, de ugyanilyen jogos és társadalmi igény az is, hogy ez a legfelsõbb szinten is megfelelõ formában megtörténjen. Ezt a kritikai észrevételt gondoltam mindenképpen megfogalmazni itt, ezen a késõi órán; mert ismeretesek az államháztartási törvényben felsorolt elõírások, feltételek, amelyek nagyon röviden: az idõtényezõ, az áttekinthetõség, a folyamatosság és a teljesség elvének megfelelését kell hogy jelentsék.
Amit még röviden ki szeretnék emelni: én is nagyon súlyosnak tartom azt, hogy a kincstárral kapcsolatban van ez a 100 milliárdos likviditási többlet. Meg kell állapítanom, hogy ez lényegében nem zavar be a gazdaság fejlõdésébe, de akkor, amikor a kincstár bevezetésérõl vitatkoztunk, mindig úgy gondoltuk, hogy ez jelentõs megtakarítást eredményez, és ez meg is van, de ha a likviditási többlet ilyen nagy összegben keletkezik, ez talán mégiscsak negatívumként értékelhetõ, és a jövõben biztosítani kell, hogy ilyen magasra ne menjen fel ez a többlet.
A többi hozzászólóhoz csatlakozva én is kiemelném még a vagyonokkal való megfelelõ elszámolás fontosságát, kiemelném az elkülönített állami pénzalapok helyzetét, hiszen arról van szó, hogy 29 korábbi elkülönített állami pénzalap megszûnt, ebbõl most már csak 5 mûködik. Ezekkel nyilván el kellett volna számolni az államháztartási törvény elõírásainak megfelelõen. Az a különleges helyzet van, hogy ezek '96. január 1-jével szûntek meg, tehát a '95-ös végelszámolásba ezt még nem lehetett beírni, nem lehetett számon kérni. Itt viszont mindenképpen fölmerül ez.
Tekintettel arra, hogy valóban késõ van, és nem tartom fontosnak azt, hogy bármilyen részletbe belemenjek, még egyszer megköszönöm a türelmüket és figyelmüket, de összességében azzal zárnám, hogy sajnáljuk, hogy ez a ciklus ebbõl a szempontból ilyen módon záródik be. Azért mondom, hogy bezáródik, hiszen ebben a ciklusban ilyenfajta végelszámolás tárgyalása már nem lesz, hiszen a jövõ évben már egy új parlament fogja tárgyalni ennek az évnek a végelszámolását, ami mindig egy érdekes helyzetet jelent - elõzõ kormány, új kormány -, még akkor is, ha elõfordul bizonyos folytonosság.
(20.10)
Minderre való tekintettel sajnáljuk ezt, és a mindenkori pénzügyi kormányzat figyelmét felhívjuk arra, hogy erre az igen fontos területre jobban vigyázzon, hiszen arról van szó, hogy a közpénzekkel legfelsõ szinten is megfelelõen kell gazdálkodni.
Köszönöm figyelmüket.