NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz- Magyar Polgári Párt a menedékjogról szóló törvénynek nagy jelentõséget tulajdonít.
Magyarország a XX. század folyamán váltakozóan menekülteket kibocsátó, illetve menekülteket befogadó ország volt. A fasizmus és a kommunizmus üldözésének köszönhetõen félmillió magyarországi és további több százezer magyarnak a Kárpát-medencébõl kellett elhagynia a szülõföldet, és messzi idegenben kellett megkísérelnie az élet újrakezdését. Zömüknek saját személyükben nem, de utódaikban többnyire sikerült megtalálni az egyéni boldogulást.
A XX. század folyamán Magyarország - meghatározott, keserû történelmi sorsfordulókon - befogadó országgá változott. Az elsõ, majd a második világháború után, majd a '80-as évek második felében határon túli magyar emberek százezrei lepték el Magyarország befogadóközpontjait, vasúti pályaudvarait, legtöbbször összes mozgatható ingóságaikkal a kezükben. Az 1987-tõl 1991-ig tartó romániai magyar exodus meghatározó szerepet játszott ugyanakkor a magyarországi rendszerváltás folyamatában. Emlékezzünk 1988 júniusában a tüntetésre a Hõsök terén vagy néhány nappal korábban Szûrös Mátyás nyilatkozatára.
(12.20)
Volt azonban a menekültügyhöz való viszony vonatkozásában is távolba mutató vonatkozása ennek az eseménysornak. Ugyanis az állami szerepvállalás mellett meghatározó szerepet játszott a civil társadalom az erdélyi menekültek befogadásában. Az önkormányzatok, emberi jogi szervezetek - és különösen az olyan egyházi közösségek, mint a Máltai Szeretetszolgálat vagy a református egyház perifériáján mozgó Megbékélés Közössége - szerepvállalásukkal elõrevetítették azt a világszerte menekültügyi alapelvként elfogadott tételt, hogy a menekültkérdés nem kezelhetõ jelentõs társadalmi szolidaritás nélkül.
A '90-es évek elején Magyarország a menekültkérdés újfajta kihívásával, a délszláv háború menekültjeinek a befogadásával szembesült. Joggal mondhatjuk, hogy az ország európaiságból és emberségbõl akkor is kiválóan vizsgázott, amikor nem csupán határon túli magyarok, hanem horvátok, bosnyákok, szerbek szorultak segítségre.
Az euro-atlanti integráció folyamatában Magyarországnak választ kell adnia a politikai menekültek kérdése mellett a gazdasági menekültek kérdésére is. E tekintetben megállapítható, hogy Magyarország a gazdasági menekültek tranzitországává vált az elmúlt években. Várható, hogy az integrációs folyamat elõrehaladtával Magyarország egyre inkább a gazdasági menekültek célországává válik.
Már ennek jegyében '93-ban sor került az ellenõrizhetetlen migrációval foglalkozó európai miniszterek konferenciájára, talán nem véletlenül éppen Budapesten. Ezen tanácskozás megállapította, hogy az illegális migráció fenyegetést jelent a közbiztonságra és a stabilitásra, elõmozdítja a bûnözést, továbbá az illegális és tiltott foglalkoztatást. A konferencia ajánlásainak ellenõrzésére létrehozták az úgynevezett Budapest Csoportot, amely magyar elnökség mellett hatékonyan tevékenykedik.
Ebben a történelmi és geopolitikai környezetben a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint a politikai menekültek iránti emberiesség, és a gazdasági menekültekkel és az illegális migránsokkal szembeni határozottság kell jellemezze a menedékjogi szabályozást és a migrációs stratégia egészét.
A genfi konvenció korlátozás nélküli elfogadása nélkül nincs a jogállamisággal összhangban álló politikai menedékjog. A magyar törvényhozás elõször 1989 októberében alkotott jogszabályt a menekültek helyzetére vonatkozóan, ezt követõen jött létre a menekültügyi szervezet. A '89-es jogalkotást illetõen egy ponton érte megalapozott nemzetközi bírálat: a genfi egyezményhez fûzött földrajzi korlátozással történõ csatlakozásunk, illetve a korlátozás fenntartása miatt. Ennek alapján Magyarország csak Európából származó politikai menekültet fogadott, s az Európán kívülrõl érkezõ menekülteket az ENSZ menekültügyi fõbiztosságának a gondjaira bízta. Természetesen, ha elnyerték a menekült státuszt, ugyanúgy Magyarországon maradhattak, mint a magyar hatóságok által elismert menekült.
Tekintettel arra, hogy a területi korlátozást a világon már csak öt ország tartja fenn, de legfõképpen arra, hogy az illegális gazdasági migráció visszatartására a politikai menedékjog korlátozása jogállamban elfogadhatatlan eszköz, a Fidesz feltétel nélkül támogatja a földrajzi korlátozás feloldását. Az új törvény leglátványosabb hozadéka tehát, hogy végre Magyarországon is létrejön az egységes menekültügyi eljárás.
A migrációs stratégiáról: a menekültügy a világon mindenhol egy nagyobb problémacsomag részeként jelenik meg. Ez a problémacsomag Magyarország esetében legalább hat nagy területbõl áll. Ezek a következõk: vízumrendészet; külföldiek beléptetése; külföldiek tartózkodása; bevándorlás; állampolgárság; munkavállalás; menekültügy. Ezeknek a területeknek egy részét a '93-as idegenrendészeti törvény kezeli, egy részét a szintén '93-as állampolgársági törvény, egy további részét a '96-os határrendészeti törvény, egy része pedig alacsonyabb szintû szabályozás alá esik.
A menekültügy törvényi szintû szabályozását nem csupán az alkotmány, hanem az európai gyakorlat is indokolja. Mindezen jogszabályok azonban nemhogy nem illeszkednek átfogó koncepcióba Magyarországon, de gyakran az összhang megteremtésének a szándéka sem tapintható ki közöttük. Csak egyetértõleg idézhetem a belügyminiszter idén márciusi nyilatkozatát, aki szerint a magyar migrációs stratégia kidolgozása elengedhetetlen. Csupán az a kérdésem, mi akadályozta õt abban, hogy a jelen törvénnyel egyidejûleg beterjessze a Ház elé ezt a stratégiát. Félõ, hogy ennek a mulasztásnak köszönhetõen a migrációs szabályozásdarabkák összehangolása és a stratégiához illeszkedõ intézményrendszer megalkotása a távoli jövõbe veszik. Ez pedig annak a veszélyét hordozza magában, hogy a biztonságpolitikai kockázatot jelentõ illegális migrációval szemben Magyarország egyelõre hatékony, összehangolt és többlépcsõs szûrõrendszer nélkül marad.
További problémák: a törvény személyi hatálya a menekült. A javaslat három kategóriára: a menekült, a menedékes és a befogadott személyre terjed ki.
A menekült az '51-es konvenció és annak '67-es jegyzõkönyve alapján olyan személy, aki faji, vallási, nemzetiségi okból, bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai véleménye miatt megalapozottan fél az üldöztetéstõl, és hazájától távol tartózkodván nem képes, vagy e félelme folytán nem hajlandó hazája védelme alá helyezni magát. E kategória megalkotására a fasizmus keserû tapasztalatai nyomán és a kommunista diktatúra fénykorában került sor, megalkotva ezzel az európai kulturális, jogi és politikai normarendszer egyik alappillérét. A politikai menekültnek emberiességi okból joga van a védelemre. Az e kategória alá esõ személyekkel összefüggõ eljárás elnagyoltsága, beilleszkedésük elõsegítésének garanciarendszere némi finomítást igényel a javaslat jelenlegi változatához képest.
A menedékes: a menekülõk külön csoportját alkotják azok, akik átmeneti idõre szorulnak segítségre - például háborús okok miatt -, s akiknek nagy többsége a menekülést kiváltó ok megszûntével vissza akar térni otthonába. Ezek az úgynevezett menedékesek, akikre példát szolgáltattak a közelmúltban a boszniai elüldözöttek.
A javaslat szerint egy menekülõ csoportot a kormány döntése nyilváníthat menedékes jogállásra jogosultnak. Ezt a kitételt egyes képviselõtársaim diplomáciailag kényes és ezért nem megfelelõ elképzelésnek minõsítették. Ilyen súlyú politikai döntést azonban nem lehet hatósági szinten meghozni. Indokoltnak tûnik, hogy a kormánynak kelljen azért felelõsséget vállalni, hogy adott esetben Boszniából igen, de Csecsenföldrõl nem jöhetnek menedékesek tömegesen Magyarországra. Vitatható azonban az, hogy a nemzetbiztonsági vizsgálaton túlmenõen mi indokolja a hatóság egyénenkénti vizsgálódásának a szükségét. Megítélésünk szerint a kormány döntését követõen az említett vizsgálaton túlmenõ mérlegelés nélkül meg kell adni a csoport tagjainak a menedékes státuszt, majd a kiváltó ok megszûnésével a státusz egyszeri döntéssel meg is szüntethetõ.
Régi és kirívó adósságot törleszt a magyar törvényhozás azzal is, hogy a komplikációktól mentesen biztosítja immáron a menedékesek számára a munkavállalás lehetõségét. E kategória esetében is felfedezhetõk elnagyoltságok, különösen a státusz megvonásának jogi lehetõsége vonatkozásában.
A befogadott: teljesen új keletû a befogadott kategória nem csupán a magyar, de az európai menedékjogi gyakorlatban is. Arról a külföldirõl van szó, akit nem illet meg a menekültügyi védelem, azért nem is feltétlenül folyamodik, de a menekültügyi hatóság jogi védelemben kívánja õt részesíteni, mondván, hogy visszafordítása esetén hazájában embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve.
Ami a visszafordítás tilalmát illeti, arra mint vitathatatlan jogelvre garanciát ad az idegenrendészeti törvény is. Sõt el lehet gondolkodni azon, hogy miért ne lenne menekültnek tekintendõ az, akire otthon valószínûleg üldöztetés vár, hiszen a genfi "menekült" fogalom ezt nemhogy lehetõvé teszi, hanem ki is mondja. Sajnálatos, hogy az elmúlt években - mint ahogy Kõszeg Ferenc a múlt héten utalt Kína, Szíria, Szudán egyes állampolgáraira - a budapesti ENSZ rendkívül megszorítóan alkalmazta a menekült státusz megadását, aminek adott esetben embertelen következményei lehettek. A visszafordítás tilalmának az elve tehát nem indokolja egy új menedékjogi kategória megalkotását. Esetleges elfogadásának kockázata azonban két vonatkozásban sem csekély: egyrészt az idegenrendészeti és a menekültügyi hatóságok közötti hatásköri ütközéshez, másrészt az illegális migráció megnövekedéséhez vezethet.
Lusztig Péter MSZP-s képviselõtársam a múlt héten feltette a kérdést: vajon ez a törvény nem jár-e a közbiztonság, a közrend sérelmével? Az idegenrendészeti eljárásnak ugyanis nem része egy menekültügyi eljárási szakasz, két teljesen elkülönült eljárásról van szó. A hatóságok vitáznak, a külföldi pedig a hatásköri vitában felszívódik. Ez pedig nem öregbíti Magyarország hírét Ausztriában, és valószínû, hogy Nyugat-Európa nem is fogja sokáig tûrni ezt a kelet- nyugat irányú szivárgást a nyugati magyar határszakaszon. A hatóság ítéletének szükségszerû szubjektivitása a befogadotti kategóriát tényleges indokoltság hiányában a gyakorlati alkalmazás során könnyen a gazdasági menekültek fedõ kategóriájává teheti. A javaslat szerint a nem politikai, azaz gazdasági menekült is menedékjogi státuszt, és ennek megfelelõen jogokat nyerne, s az állam ellátást biztosítana számára az adófizetõk pénzébõl.
(12.30)
Ilyen kiváltságok Magyarországot egykönnyen nem csupán menekültügyi tranzitországként állandosítanák, hanem egyenesen vonzó célországgá tennék. Ez a kategória nem része az EU közösségi szabályozásának, de tudomásom szerint nem része egyetlen nemzeti szabályozásnak sem Európában. Sõt, a gazdasági menekültekkel szemben egyre határozottabban fellépõ EU-országok gyakorlata önmagában is nagy illegálismenekült-nyomás alá fogja helyezni Magyarországot az elkövetkezendõ években. Az illegális migráció kockázatának csökkentése a Fidesz szerint indokolja, hogy a törvényjavaslat a befogadotti kategóriába esõ migránsok egyik részét politikai menekültként, másik, feltehetõen nagyobbik részét viszont gazdasági menekültként külön törvény alapján kezelje.
Az EU-jogharmonizáció: a javaslat számos vonatkozásban közelíti a magyar szabályozást az EU-ban bevett szabályokhoz, amely az EU Európai Tanácsának '92-es edinburgh-i döntésével bevezetett menekültügyi jogi technikákra épül. Ezek a technikák kifinomultak, melyek a durva korlátozásokat elkerülik, mégis hatékonyak a gazdasági menekülõk áradatával szemben. Ezek révén Nyugat-Európa államai minimalizálják azoknak a menedékjogért folyamodóknak a számát, akiknek az ügyében döntenek, de nem úgy, hogy eleve kizárják õket, hanem oly módon, hogy bizonyos feltételek esetén gyorsított eljárás eredményeként nem kapnak menedékjogot. Ezek a legjelentõsebb technikák a következõk: 1. nyilvánvalóan megalapozatlan kérelem; 2. biztonságos harmadik ország; 3. biztonságos származási ország elve. Ezen technikák átvételének üdvözlésekor meg kell jegyezni, hogy a magyar javaslat kifinomultsága itt is kívánnivalót hagy maga után. A javaslat nem rendelkezik olyan apróságokról, hogy a biztonságos származási és harmadik ország kategóriájához tartozó államok körébe a besorolásról ki dönt. Errõl az információról a jogalkalmazók mi módon szereznek tudomást? Nem rendelkezik arról sem, hogy a vélelmek esetleges megdöntéséhez mit kell a kérelmezõnek bizonyítani.
Azt persze nem lehet állítani, hogy az EU-integrációnk elõfeltétele lenne ennek a törvénynek az elfogadása. Sokkal inkább megfelelõ változtatások után hasznos és széles gesztusnak tekinthetõ Brüsszel irányába, hiszen az Európai Unióban - eltekintve egyes részterületektõl - nincs elfogadott koncepció a menedékjog közösségi szabályozásáról. Az EU-tagállamok nemzeti érdekeinek összehangolása ezen a területen elhúzódó folyamat.
A kényes kérdésekkel tehát Magyarországon is célszerû lenne megvárni az EU-szabályozás megszületését, annál is inkább, nehogy Magyarország a széles gesztusért cserébe fejcsóválást kapjon, hiszen a magyar precedens, ahogy közeledünk az Európai Unióhoz, egyre inkább Európában is belsõ jogi kérdéssé válik, ami megköveteli a magyar jogalkotóktól a nyugati érzékenységek figyelembevételét is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül elmondanám, hogy a bevándorlás szerepeltetése a törvényjavaslatban egyszerûen csizma az asztalon. Hogyan kerül a menedékjogi törvény szabályozásába a bevándorlás kérdése? Minden jel szerint van akkora zûrzavar a kormány (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.), de az egész politikai gondolkodásunk háza táján is e tárgykörben, hogy a migráció egészének kérdése akár egy politikai vitanapot is megérne.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)