DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Mit tennénk, ha netán egyszer arról értesülnénk, hogy minden munkanap lezuhan egy-egy magyar utasszállító repülõgép? Biztos vagyok benne, tisztelt képviselõtársaim, hogy az ország, a lakosság iránti felelõsségünket átérezve, minden egyéb szempontot mellõzve rendkívüli intézkedéseket hoznánk. Mindent megtennénk azért, hogy saját törvényhozói hatáskörünkben megelõzzük a további tragédiákat és minimálisra csökkentsük a társadalmi és anyagi veszteséget.
Képviselõtársaim! Valami hasonlóról van szó, erre kötelez bennünket a lakosság egészsége iránti felelõsségünk. Magyarországon ma több ember hal meg a dohányzással ok-okozati összefüggésben álló betegségek következtében, mint az elõbbi, elsõ hallásra talán abszurdnak tûnõ példában. Évente körülbelül 25 ezer polgártársunkat veszítjük így el, s ez annyi, mintha minden munkanapon valóban lezuhanna egy repülõgép száz utassal a fedélzetén. Ha nem teszünk semmit, 2010-re a dohányzás már önmagában több elveszített értékes életévet okoz, mint bármelyik betegség.
A parlament elõtt fekvõ új egészségügyi törvény is a dohányzást jelöli meg az elkerülhetõ halálozás legfontosabb okaként. Régóta ismerjük ezeket az adatokat, de egyelõre nem sikerül csökkentenünk a dohányzás okozta emberi veszteségeket. Ma csaknem minden második magyar férfi és minden negyedik nõ dohányzik. Már a tizenévesek is rászoknak a dohányzásra, és igazán ez a nagy baj, életre szóló károkat okozva ezzel maguknak. Ha valóban sorsfordítónak tartjuk a megelõzést a magyar lakosság egészsége szempontjából, itt az idõ, hogy minden tõlünk telhetõt megtegyünk nemdohányzó és tulajdonképpen dohányzó társaink védelmében.
Kedves Képviselõtársaim! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a dohánytermékekbõl befolyt adók, a dohánygyártásban levõ munkahelyek pótolhatatlan elõnyöket jelentenek a társadalomban. Közgazdasági elemzések szerint a dohányipar adó- és vámbefizetései 65 milliárd forintot tesznek ki, ami tagadhatatlanul jelentõs összeg. Azonban meg kell vizsgálni a kiadási oldalt is, a kórházi ápolás, a rokkantnyugdíjak, a táppénz, a gyógyszertámogatás költségeit, és például a tûzesetek költségeit is számolva bizonyíthatjuk, hogy akár a világ más országaiban is lényegesen nagyobb a ráfordítás a dohányzás okozta károkra, mint a gazdasági haszon.
Éppen ezért, tisztelt képviselõtársaim, valóban megérett az idõ az összehangolt és átgondolt cselekvésre. Ennek elsõ lépéseként terjesztem önök elé a nemdohányzók védelmérõl és dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelõzésérõl szóló törvény tervezetét, kérve önöktõl annak megvitatását és elfogadását. Ezzel egy idõben számos egyéb kezdeményezésre is sor kerül a dohányzásellenes program keretében, a megelõzés területén, mint arról már a sajtóból is értesülhettek.
Hangsúlyozom, hogy a törvény elõkészítésekor elvégzett társadalmi és gazdasági hatáselemzések tanulságait messzemenõen figyelembe vettük a javaslat elkészítésénél. Véleményem szerint a tervezet megfelelõen figyelembe veszi a lakosság várakozásait és tûrõképességét, és kialakítja azt a kompromisszumot, amely a dohányzók és a nemdohányzók között ma létrejöhet.
Mi indokolja, hogy a nemdohányzók védelmérõl hozzunk törvényt? A jogalkotó felelõssége, hogy mérlegelje a realitásokat. Ma Magyarországon a dohányzás a választható életformák egyike. Míg a dohányzó polgártársaink többsége is tisztában van a dohányzás ártalmaival, mégis minden harmadik magyar felnõtt dohányzik. A dohányzás azonban, szemben más élvezeti szerekkel, mások egészségét is károsítja, a dohányos nem csak magának, hanem a környezetében élõ nem dohányzó felnõtteknek és gyermekeknek is árt. A passzív dohányzás egészségkárosító hatása alig kevesebb, mint az aktív dohányzásé.
Dohányzási szokásaink is elõnytelenül változtak. Sokan hajlandók ezt a társadalmi, politikai változásoknak, a fokozott stresszhelyzetnek tulajdonítani. Azonban nemcsak errõl van szó. A fejlett demokráciákban már évtizede felismerték azt, hogy a dohányzás szinte felbecsülhetetlen kárt okoz társadalmi szinten. A kezdeti, kevéssé hatásos felvilágosító kampányok után többirányú akciók kezdõdtek a dohányzás lehetõségeinek csökkentésével, a dohánytermékek adótartalmának növelésével, a vámszabályok szigorításával. Mindez, a forgalmazásszigorítás, a reklámozás területén tett intézkedések azt célozzák, hogy a dohányzás ne legyen kívánatosnak tûnõ, könnyen választható életforma. Hogy ezt nem csupán az emberbaráti szeretet diktálja, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Világbank is a dohányzás visszaszorítására szólítja fel a társadalmakat.
Ezek a törekvések - igaz, hosszú évtized után - egyes országokban komoly eredményekhez vezettek. Franciaországban például egy, a most benyújtotthoz hasonló törvény bevezetése után négy év alatt közel 9 százalékkal sikerült csökkenteni a dohánytermékek forgalmát, és csökkent a dohányosok száma is. Óriási áttörés, hogy az Amerikai Egyesült Államokban elérték, hogy a dohánygyárak maguk is beismerik az általuk okozott károkat, és közvetlenül járulnak hozzá azok enyhítéséhez. Az Európai Unió ajánlása szerint a dohánytermékek adóját és fogyasztói árát egyaránt az átlagosnál nagyobb mértékben szükséges emelni.
Úgy gondolom, hogy ezeket a tanulságokat nekünk is érdemes megfontolni és megszívlelni, és kérem, hogy mind az egészségügyi törvény, mind az önök elõtt fekvõ egyéb törvények, jövedéki adóról szóló törvény tárgyalásánál ezt tartsuk szem elõtt.
(16.30)
Milyen eszközöket javasol a jelen tervezet a dohányzás visszaszorítására? Az amerikai prohibíciós törvény gyászos következményei bizonyítják, hogy a puszta tiltás nem megoldás. Az sem szándékunk, hogy a nemdohányzó többséget és a dohányzó kisebbséget szembeállítsuk egymással. Az egyik szélsõséges értelmezés szerint a dohányzó állampolgárok személyes jogait korlátozza bármilyen szabályozás; a másik szélsõség a nemdohányzók jogainak érdekében teljes tiltást igényel. A javaslat célja a két szélsõség közötti járható út felvázolása, amihez még a legfejlettebb demokráciákban is szükség van a jog eszközeire.
Sérti-e valakinek a jogait az önök elõtt lévõ törvényjavaslat? A tisztánlátás érdekében le kell szögezni: a törvény nem szabadságjogot korlátoz, hanem a testi egészséghez és az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogot védi. A nép egészsége közügy, amelyhez képest csak alárendelten érvényesülhet a dohányzás joga. Egy neves jogász találó megfogalmazása szerint a dohányzás nem volt, soha nem is lehet alkotmányos alapjog, legfeljebb a dohányosok köztársaságában.
A tervezet célja olyan egyensúly kialakítása, amely ugyan lehetõvé teszi, hogy a dohányos hódoljon a szenvedélyének, azonban úgy, hogy az minél kevésbé sértse a többi állampolgár jogait. A tervezetben szereplõ megoldás sokkal inkább a társadalmi együttmûködés íratlan szabályainak érvényesülését elõsegítõ, semmint jogot korlátozó szabály.
Milyen eszközökkel kívánja a tervezet e jogok érvényesülését? Mindenekelõtt szabályokat tartalmaz a dohánytermékek fogyasztására; általános elv legyen, hogy nem szabad dohányozni olyan zárt légterû, közforgalmú helyiségben, ahol a jelenlévõk vagy azok egy része nem szabad akaratából tartózkodik. Nem kényszerülnek tehát passzív dohányzásra a különbözõ intézmények, rendezvények látogatói, ügyfelei, hallgatói. Azonban ezekben az esetekben is kijelölhetõk dohányzás céljaira szolgáló helyiségek.
Vannak olyan intézmények, ahol a hatástanulmányok szerint a társadalom még ennyire sem tolerálja a dohányzást. Nem szabad dohányozni az egészségügyi intézmény egyetlen olyan helyiségében sem, ahol beteg megfordulhat. A kiskorúak egészségének védelme fokozott felelõsséget ró ránk, így ugyancsak nem jelölhetõ ki dohányzóhely iskola vagy bentlakásos gyermekintézmény olyan helyiségeiben sem, amelyek nyitva állnak a gyermekek számára.
Hosszas vita következménye, hogy a felsõoktatási intézményekben ilyen szabályozást nem javasolunk. Külön törvény szabályozza a munkavállalók dohányzásának feltételeit, összhangban a munka törvénykönyvével, illetve a munkahelyi egészségvédelemrõl rendelkezõ egyéb jogszabályokkal. Természetesen nem engedélyezett a dohányzás a tömegközlekedési jármûveken sem. A javaslat a saját kereteiben szabályozható módon csökkenteni kívánja azt, hogy a dohánytermékek könnyen hozzáférhetõek legyenek. Boltban nem juthat cigarettához a 14 év alatti gyermek, s nem lehet trafik iskola vagy egészségügyi intézmény 200 méteres körzetében sem. A javaslat elõírja, hogy a dohánytermékeket a többi árutól elkülönítve kell tartani annak érdekében, hogy az egyéb termékek vásárlásakor ne legyen kézenfekvõ cigarettát vásárolni.
Az európai elvárásokhoz illeszkedõen a csomagolásnak is több információt kell tartalmaznia a dohányzás hatásairól. Az automata könnyû és ellenõrizhetetlen vásárlási lehetõséget nyújt; szándékunk, hogy ez a vásárlási lehetõség a jövõ század elejére szûnjön meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy egy törvény, egy jogszabály csupán annyit ér, amennyit abból megvalósítanak, tehát nem tûzhetünk ki magunk elõ lehetetlen célokat. A tervezet feladata, hogy elõsegítse ezeknek a céloknak a megvalósítását. Ezt szolgálja, hogy a dohányzással kapcsolatos rendelkezések megsértése esetében egészségvédelmi bírság kiszabására lesz lehetõség. A szabályok betartásának ellenõrzésére és a szükséges intézkedésekre felelõs hatóságként az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve a forgalmazási szabályok esetében a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség kap felhatalmazást. Az egészségvédelmi bírságból befolyt összegek egészségmegõrzési célokat támogatnak.
A realitások talaján akartunk maradni akkor is, amikor a dohánytermékek fogyasztására és forgalmazására vonatkozó rendelkezések betartására 3-5 éves türelmi idõt írtunk elõ a törvényjavaslatban. Így mód nyílik a megfelelõ helyiségek kialakítására, éppen úgy, mint az elkülönített forgalmazás biztosítására, anélkül, hogy a munkáltatókra és a fogyasztókra hirtelen nagy terheket hárítanánk.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat megalkotásakor tudatában voltunk annak, hogy a jog eszközének alkalmazása kockázatokkal is jár. Ezt a kockázatot azonban vállalnunk kell annak tudatában, ha a jog szigorát társadalmi elfogadottság alapozza meg, és ezt az elfogadottságot megfelelõ információk szolgáltatásával tudjuk folyamatosan biztosítani. Meggyõzõdésem, hogy a jelenleg önök fekvõ törvényjavaslat megfelel ezeknek a kívánalmaknak; elfogadása esetén a fejlett országok gyakorlatához illeszkedõ, korszerû és megvalósítható szabályozás lép hatályba.
Mindezek jegyében ajánlom az önök figyelmébe a nemdohányzók védelmérõl és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelõzésérõl szóló törvényjavaslatot. Kérem önöket annak megvitatására és elfogadására. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)