BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Hát jólesik ez a nagy érdeklõdés... (Derültség és taps.) ennél a nagy jelentõségû törvénynél, hiszen az az igazság, hogy képviselõként leggyakrabban csak törvénymódosításokkal babrálhatunk; ritkán kerül sor igazi, komoly, nagy súlyú törvény elõterjesztésére. Bár éppen szociális területen jutott néhány nekünk ebben az évben - gondolok a nyugdíjreformra.
Az egészségügyi törvény egy rendkívül nagy jelentõségû, nagy lélegzetû, 244 paragrafust tartalmazó önálló nagy törvény. Régóta készül és érlelõdik ez a törvény, azt gondolom, hogy nagyon sokféle szempontot, nagyon sokféle érdeket kell egyeztetni egy ilyen törvény elõkészítése kapcsán. (Folyamatos zaj.)
Nem akartam felidézni ennek a törvénynek a részleteit, hiszen ennek ismertetését megtették elõttem képviselõtársaim az elsõ körben. Azt gondolom, hogy az általános vita valóban általános összefüggések elemzésére alkalmazható. Egy dolgot szeretnék kiragadni ebbõl a törvénybõl, amit az elõttem szóló képviselõk mindannyian méltattak, jóllehet régen volt, hogy elkezdtük ennek a törvénynek a tárgyalását, hiszen szeptember elsõ hetében nyitottuk meg az általános vitát, és azóta hétrõl hétre halogattuk a folytatást.
Minden képviselõtársam méltatta annak jelentõségét, hogy a betegjogok nagy hangsúlyt kapnak ebben a törvényben. Való igaz, sok részlete ennek a törvénynek alig kidolgozott, a betegjogok szinte túl vannak benne hangsúlyozva: 20 oldalon keresztül sok paragrafusban rögzíti a törvény a betegek jogait.
Néhányan úgy éreztük, hogy egy kicsit túl is lõ a célon az elõterjesztõ akkor, amikor a betegjogokat ennyire részletezi. Gondolok például a tájékoztatás jogára, hogy a betegnek tudnia kell, joga van tudni minden apró részletet nemcsak a betegségével kapcsolatban, hanem a következményekkel kapcsolatban is. Képviselõtársaim közül sokan - például Pusztai Erzsébet - részletezték, hogy az orvosok nem tudnak megfelelni ennek az elõírt tájékoztatási kötelezettségnek. Azt gondolom, hogy ez a törvény akkor fog mûködni minden ponton, például a betegek tájékoztatása vonatkozásában, ha találkozik az orvostársadalom egyetértésével, ha találkozik az õ szándékukkal is.
Engedjék meg, hogy az általános vita keretében egy kicsit messzebbrõl induljak, és szóba hozzak olyan, az orvosszociológiában jól ismert tényezõket, tételeket, amelyek alapvetõen meghatározzák az orvos-beteg kapcsolatot.
Az orvosi foglalkozás sajátosságaiból szeretnék kiindulni. Általában nem is a foglalkozás kifejezést használjuk erre, hanem a hivatás kifejezést. Mindannyian tudjuk, hogy egy olyan hivatásról van szó, ami a társadalmi presztízs-hierarchiában az egyik kiemelkedõen magas presztízsû foglalkozás. Mi a mögöttes tartalma ennek, hogy ennyire jól megbecsült, magas presztízsû foglalkozás az orvosoké? Elsõsorban az, hogy valamifajta karizmatikus hatalom van az orvosok kezében. Olyan karizmatikus hatalom, ami két forrásból is táplálkozik. Az egyik forrás az, hogy a legfontosabb érték fölött diszponálnak az orvosok: az egészségünk, illetve az életünk fölött, tudniillik az orvosok élet és halál urai. (Folyamatos zaj.)
A másik, amibõl táplálkozik ez a karizmatikus hatalom: kompetens, szakmai szakértelmet feltételez, olyan tudást feltételez, amivel mások nem rendelkeznek. Amikor egy orvos döntést hoz, és valóban életrõl és halálról dönt, akkor a döntését két síkon is lehet értelmezni. Az egyik sík - mondjuk - a racionalitás síkja, ahol gyakorlatilag a tudás, az ismeret, a felkészültség motiválja a döntését; a másik sík az úgynevezett morális sík, ahol a lelkiismerete, az emberi lelkiismerete, az orvosi etika befolyásolja elsõsorban a döntését.
Egy olyan foglalkozásról van szó, ahol etikai szabályozás is megbújik a döntések mögött; mindannyian tudjuk, hogy a hippokratészi eskü letételével kezdõdik ez a foglalkozás, sok-sok tanulóév után.
A másik etikai szempont az, ami végigkíséri az orvostudományt, illetve az orvosi hivatást, hogy a beteg érdeke a legfontosabb törvény. Ez így volt, így van a kezdetektõl fogva. Alapvetõen bizalmi funkcióra épít az orvos-beteg kapcsolat, nagy baj van, ha ez a bizalmi funkció megrendül. (Folyamatos zaj.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Arról szeretnék beszélni - ha több figyelmet kapnék, és túl lehetne hallani a hangomat a zsongáson -, hogy az orvos-beteg kapcsolat természeténél fogva egy egyoldalúan függõ interakció, ahol az egyik oldalon áll egy magas szintû szakmai tudás, szakértõi hivatásgyakorlás...
(17.10)