DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Közmegegyezés van abban a megállapításban, hogy az egészségi állapotot lakossági méretekben döntõ módon az életmód, továbbá a genetika, biológiai és a környezeti tényezõk, kisebb mértékben az egészségügyi ellátás határozza meg.
Ugyanakkor az említett megállapítással harmóniában van az is, hogy a lakosság egészségi állapotát hosszú távon is jelentõsen befolyásoló tevékenységi területek a következõk: a család- és nõvédelmi gondozás, a gyermek és ifjúság egészségügyi gondozása, illetõleg a sportegészségügyi gondozás. Ha pedig az egészségügyi szféra modernizációjában vezetõ szerepet játszik a betegségek megelõzésének és korai felismerésének elõtérbe helyezése, ha elfogadjuk, hogy a betegségmegelõzés iránt valós társadalmi igény van, akkor ezen a logikai láncon eljutunk a sportegészségügyhöz, amelynek törvénybe emelését a magyar sporttársadalom elismeréssel üdvözli.
Nem túlzott az a megállapítás, hogy a törvény 43. §-ával európai tendenciát követ. Ilyen meggondolás alapján vállalkoztam egy látszólag résztéma megtárgyalására, elõterjesztésére az általános vita keretében.
Tisztelt Országgyûlés! Az október elején rendezett európai sportkonferenciával esett egybe az Amszterdam-szerzõdés aláírása. Az európai alkotmány részeként kezelt dokumentum állásfoglalást tartalmaz a sportról, amelyrõl az alapokmány, a Maastricht-szerzõdés még nem tesz említést. A sport elfogadásának hátterében - és ez gondolatmenetem lényege - az állásfoglalás szerint az áll, hogy a sport az egyén egészségének, személyisége fejlesztésének fontos eszköze. Tehát a sportnak a megelõzésben, a betegségek elõfordulásának mérséklésében játszott eszközszerepe ad ösztönzést az európai törvényhozásnak, a jogalkotóknak, a politikai döntéshozóknak.
A sport értékei tehát nem önmagukban valók, hanem a nevelés, a gyógyítás, a betegségmegelõzés eszközeként valósulnak meg az értékek, amelyek a sportegészségügyre nézve nagyon jelentõsek. A sportegészségügy pedig - szerves összefüggésben a törvény alapcélkitûzéseivel - a sportolás folyamán elõforduló ártalmakat kívánja megelõzni, megszüntetni, gyógyítani.
Nagy adósságot egyenlít ki az elõterjesztett törvényjavaslat azzal, hogy elismeréssel egybekötött törvényi hátteret ad egy 50 éve folyó tevékenységnek, a sportorvosi szolgálatnak, illetve az Országos Sportegészségügyi Intézet mûködésének, annak a közel 500 orvosnak, kutatónak, asszisztensnek, akik mintegy 4 ezer fekvõbetegnek, 200 ezer járóbetegnek gyógyítását, rehabilitációját végzik évente. Még nagyobb a száma a sportorvosi szûrésen, orvosi ellenõrzésen részt vevõ fiataloknak, akiknek esetében a betegségmegelõzés, továbbá az alkalmasság megállapítása a sportorvosi szolgálat feladata.
Tisztelt Országgyûlés! Az elõterjesztésben, annak háttéranyagában szereplõ egyik megállapítás szerint az államnak elõ kell segítenie az egészségtudomány fejlõdését. Ebben a tekintetben nem gondoskodott a törvény-elõkészítõ, illetve beterjesztõ a közel 6 évtizedes gyakorlat legitimálásáról, törvényi megerõsítésérõl. Ezért nyújtottam be módosító indítványaimat, amelyeknek elfogadása révén a törvény az egészségtudomány egyidejû fejlesztésével legitimálná, megerõsítené az itthon és külföldön elismert sportorvosi kutatóbázisunkat.
A sportorvosi kutatás is gazdag, hosszú történelmi háttérrel vált ismertté, elismertté - néhány perc erejéig még errõl. Már a harmincas években mûködött - elsõsorban diáksportolókat érintõ - sportorvosi szolgálat és kutatás. A kutatók már akkor rámutattak arra, hogy a fiatal szervezet miként alkalmazkodik a fizikai terheléshez. Õk jelezték például a sportszívvel kapcsolatos félreértéseket. A sportorvosi vizsgálatok kötelezõ jellege is ebbõl az idõbõl származik. 1957-tõl intézményes keretek között folyik a testedzés és sport, valamint a szervezet alkalmazkodása közötti összefüggések kutatása. Emellett a lakossági sport, a szabadidõsport jótékony hatására is törekednek bizonyítékokat szerezni a kutatók.
Az eddigi tapasztalat az, hogy csökkenteni lehet a rendszeres edzéssel a rizikótényezõk számát, illetve azok kedvezõtlen hatását. A hazai doppinglaboratórium mûszerparkjának megfelelõ bõvítésével képes megfelelni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elõírásainak, és regionális központja lehetne a doppingellenõrzésnek. Ez a lehetõség nemcsak szakmai tekintélyt, hanem anyagi nyereséget is hozna a magyar sportnak.
Tisztelt Országgyûlés! Nemrég Kökény Mihály miniszter úrtól arról értesültünk, hogy a sportorvosi szolgálat fejlesztésére megfelelõ anyagi hátteret nyújt majd a kormányzat. A múlt században épült, muzeális értékû kórházi épületegyüttesre valóban ráférne a helyreállítás, a rehabilitáció. Nyugodtak lehetnek tehát a kiöregedõ olimpiai bajnokok, világbajnokok, élvonalbeli sportolók, sportvezetõk és hozzátartozóik, hogy nem kell megválniuk meghitt környezetüktõl, bizalmukat élvezõ orvosaiktól.
Az Országos Sportegészségügyi Intézet, a hazai sportorvosi szolgálat megérdemli a kormánytámogatást, mert alig túlbecsülhetõ testi, lelki támaszt adott és ad sok tízezer sportolónak. Ezért innen, az Országgyûlés szónoki emelvényérõl mondok köszönetet nekik példamutató gondoskodásukért, munkájukért.
Tisztelt Országgyûlés! Az említett fontos pozitív elemek figyelembevételével a beterjesztett törvényjavaslat elfogadását javasolom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)