DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! 1996 júniusában az 1993. évi LXXIX. törvény, vagyis a közoktatási törvény módosításai kapcsán módosító javaslatokat tettem, amelyek törvénybe emelnék az anyaország feladatait az oktatás, valamint a tanerõk képzése és továbbképzése terén a határon túli magyarság számára. Mivel a módosítványok nem kerültek be a törvénybe és a helyzet rendezésre vár, a következõ kérdéseket kívánom feltenni:
Támogatná-e a miniszter úr az egyedi összetett nevelési-oktatási intézmény felvételét a több célú intézmények közé, amely a kisebbségek oktatását térségi együttmûködés keretében hangolná össze a vele társult intézménnyel Magyarországon és a határon túl levõ intézmények kapcsolatára gondolván?
Helyeselné-e az Országos Köznevelési Tanácsba bevonni a szomszéd országokbeli magyar pedagógus szövetségek elnökeit állandó meghívott tagokként?
Elfogadja-e, hogy szükséges a nemzetiségi oktatási intézményben dolgozó pedagógus rendszeres továbbképzésének biztosítása Magyarország területén, a fogadó fél költségén?
Belátja-e egy, a határainkon kívül élõ magyar oktatók számára létesítendõ akkreditációs bizottság hasznos voltát?
Hajlandó-e a felsorolt igényeket a közoktatási törvényben megjeleníteni vagy ilyen jellegû módosítást támogatni?
Ezek volnának kérdéseim, hogy ki ne csússzak az idõbõl - az indokolást ezek után tenném meg.
A Trianon óta fennálló helyzet alapvetõ kérdéssé tette a kisebbségi létbe szorult magyar közösségek megmaradását. Ebben az oktatás szerepe a térség történelmi folyamataival együtt járó családrombolás és az egyházi közösségek szétverési kísérlete következtében soha nem látott mértékben megnövekedett hosszú idõ alatt. Ha belátjuk az oktatás szerepének fontosságát és felértékelõdését, és ha valljuk a határokon átható mûvelõdésben, hagyományokban, vagyis a tudatunkban, sõt tudatalattinkban gyökerezõ nemzeti összetartozást, akkor belátható, hogy az oktatásügynek szerepe van a közös nyelv, a közös kultúra ápolásában. Ez pedig a fennmaradást fogalmazza meg elsõdleges célnak a határainkon túl élõ õshonos magyarság esetében.
Ha ebben egyetértünk, államtitkár úr, akkor nem tehetjük ki múló politikai erõviszonyoknak, belharcoknak a nemzet egészére kiterjedõ és kiterjesztendõ magyar nemzeti oktatást és nevelést. Nem függhet ez a folyamat az Országgyûlés és a kormány éppen adott összetételétõl és az évrõl évre megújuló költségvetési viták eredményétõl!
A jelenlegi Magyarország szomszédsági területén élõ magyarok kultúrájának ápolása - az alkotmányban rögzített felelõsségvállalás alapján is - a legcélszerûbben meg kell jelenjék a magyar jogrendben is. Ez lenne a legfontosabb lépés véleményem szerint a magyar nemzet széttagoltságából fakadó romboló következmények kivédésére.
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)