ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Megígérem, hogy én még rövidebb leszek, mint az elõttem felszólaló képviselõ asszony. Többszörösen kisebbségi képviselõként - román nemzetiségiként, görögkeleti ortodox hívõként - szeretnék a mai napon a szónoki emelvényrõl elõször szólni a tisztelt parlamentben. Kifejezetten örülök, hogy felszólalásomra a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítása tárgyában kerülhet sor.
Az 1991-ben meghozott törvény megnyitotta a lehetõségét annak, hogy a korábban nem hitéleti célra használt, de 1948 elõtt az egyház tulajdonát képezõ ingatlanok visszakerüljenek jogos tulajdonosuk használatába, illetve lehetõséget nyújtott pénzbeni megváltásra. Mára az akkori keretek szûknek bizonyultak, hiszen látható, hogy a költségvetésben évente erre a célra biztosított keret nem tudja megoldani az adott határidõre a tulajdoni rendezést, még a határidõ módosításával sem.
A tisztelt Ház elé terjesztett törvénymódosítási javaslat egy új elemet, a járadék képzésének lehetõségét emeli be a törvénybe. A javaslat az e törvény hatálya alá tartozó, az egyház által nem természetben kért, és eddig nem rendezett ingatlanokra vonatkozó igény járadék forrásává történõ átalakítására ad lehetõséget; ezzel garanciát biztosít arra, hogy 2011-ig az állam teherbíró képességének figyelembevétele mellett a '91. évi XXXII. törvény végrehajtásra kerüljön. Ugyanakkor lehetõség nyílik arra, hogy azon ingatlanok esetében, ahol az ingatlan pénzbeni megváltásának igénye járadékalappá alakul át, ott az ingatlanon meglévõ, illetve fennálló elidegenítési és terhelési tilalom törölhetõ - ezzel az ingatlanok kezelõi, használói, illetve jelenlegi tulajdonosai egy forgalomképes ingatlannal fognak rendelkezni.
E kérdéskört érintve kívánok reagálni egy, a vitában korábban elhangzott érvre, amellyel igazán nem tudok egyetérteni. Fodor Gábor képviselõtársam egy múltba forduló finanszírozási formának nevezi a járadék fogalmát. Igen, képviselõtársaim, igaza van annyiban, hogy a XXXII. törvénybõl kiindulva, azt módosítva, annak végrehajtását teszi lehetõvé. Ennyiben igaza van képviselõtársamnak, ugyanakkor, ha ez a módosítás nem volna, az a problémakör, amire utal - vagyis az elmúlt ötven évben Magyarországon mûködött és mûködni kezdett egyházak finanszírozási problémája -, ugyanúgy nem oldódna meg. Úgy hiszem, a jövõ törvényalkotása tudja csak megoldani ezt a gondot, mégpedig egy külön törvényben, ami nem a volt egyházi ingatlanokról fog szólni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tartalmi észrevételeim után szeretnék még egy stilárisnak tûnõ, de inkább érzelmi reakciókat kiváltó kérdést megemlíteni. Az utóbbi néhány évben állandósult szófordulat a tömegkommunikációban a "magyarországi történelmi egyházak" kifejezés, amely rendszerint a katolikus, a református és az evangélikus egyházakra, illetve az izraelita felekezetre szûkíti le a meghatározást.
(21.00)
Úgy ítélem meg, hogy a hazai kisebb létszámú felekezeti közösségekre nézve sértõ ez a leszûkítés, hiszen ezek a vallási közösségek több száz éve Magyarországon élõ magyar és nemzetiségi lakosság vallásaiként mûködnek. Például a görög katolikusok, a román, szerb, bolgár ortodoxok, hogy a hazai baptistákról és az unitáriusokról ne is beszéljek.
Azért is fontos e probléma felvetése, mert a hazai kisebbségek életében évszázadokon keresztül nyelvet, hagyományt, önazonosságot megõrzõ szerepet töltöttek be ezek az egyházak. Kérem képviselõtársaimat, hogy a jövõben a "történelmi egyházak" kifejezést az elmondottakra figyelemmel tágabb értelemben használják.
Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)