DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Hozzászólásommal én is úgy jártam, mint a foglalkoztatási törvénnyel: többször kellett módosítani itt, az ülés alatt, hogy minél rövidebb legyen. Ugyanis a foglalkoztatási törvény módosításának ismételt napirendre tûzése is aláhúzza a szakma részérõl is megnyilvánuló igényt, hogy a mai munkaerõpiac minõségi átalakulásához kedvezõ feltételeket egy teljesen új Flt. megalkotása teremtene, és ez segítené elõ a törvény zavarmentes gyakorlati alkalmazását.
(23.50)
Tehát a törvény foldozgatása helyett kiváló felsõoktatási intézetek korszerû posztgraduális képzésén szerzett elméleti tudással és gyakorlattal rendelkezõ, munkaerõ-piaci szervezetekben dolgozó szakemberek bevonásával egy teljesen új törvényt lenne célszerû alkotni.
Nagyon röviden: mi hiányzik, vagy esetleg mi nem elfogadott a jelenlegi javaslatból? A javaslatban az elsõ szakasz a foglalkoztatási törvény 6. §-ához kapcsolódik, rendelkezik a magánközvetítés és a munkaügyi szervezetek új kapcsolatrendszerérõl, ami véleményem szerint a megyei munkaügyi központok számára a magánszféra mintegy kvázi ellenõrzését jelentené, ami - konkurenciáról lévén szó - nem igazán szerencsés. A magánközvetítõk legyenek továbbra is az illetékes bíróság által bejegyzett vállalkozások, tevékenykedjenek a munkaerõpiac általuk kiverekedett szeletén, ami esetükben kifejezett gazdasági és nem állami munkaerõ-piaci kategória.
Hiányoznak a foglalkoztatáspolitikában érdekelt szervezetek, állampolgári kezdeményezések, együttmûködések, illetve önszervezõdések, szövetségek társulásai - természetesen önkormányzatokkal együtt. Miért lett volna ez célszerû? Azért, mert közismert, hogy az ország nyugati és keleti régiói között egyre nõ a szakadék a gazdasági fejlettség és az életkörülmények tekintetében, ami az élet minden más területére is kihat - környezeti kultúrára, közbiztonságra, környezetvédelemre, szórakozásra s a többi.
Mindkét régión, különösképpen a keletin belül számos olyan kisebb régió van, ahol megrekedt a fejlõdés, elmélyült a munkanélküliség, ami szinte kilátástalanná tette az ott élõk helyzetét. Az állam - jóllehet a normatív támogatáshoz való hozzáférést mindenki számára biztosítja - szinte minden térségnek megadta az esélyt a felzárkózásra, mégsem fordít elég energiát ezekre az elmaradott térségekre, amit mutat azok tartós leszakadása is.
A területfejlesztés feltételei szabályozási és szervezeti oldalról általánosságban megteremtõdtek, ugyanakkor e konkrét munka során úgy látszik, mégsem kapott kellõ prioritást.
Ahhoz, hogy a problémát kezelni tudjuk, alapvetõen változtatni kell, mégpedig - nagyon röviden - az alábbiakon: amíg az egyik oldalról a vállalkozói tõke célja a folyamatos gyarapodás, addig az elmaradott térségek közösségének legfõbb célja a helyi munkahelyteremtés. Ahhoz tehát, hogy az elmaradott térségek problémáját megértsük és segíteni tudjunk, valamennyi kormányzati erõnek e munkahelyteremtés elõsegítését kell homlokterébe helyeznie. Olyan vállalkozásokat, olyan körülményeket kell az elmaradott térségekben teremteni, amely vonzza a vállalkozásokat, a befektetéseket. Miután az állam - legalábbis hosszú távon - nem tud eltartani egyetlen elmaradott térséget sem, ezért a térség szereplõinek is aktívan formálniuk kell helyi gazdaságukat, arculatukat, környezetüket.
Az már látható, hogy a területfejlesztési, foglalkoztatási és szociális törvények olyan irányú módosítása szükséges, amely különbözõ minisztériumok, közalapítványok pénzügyi támogatási rendszerének összehangolt alkalmazását teszi lehetõvé egy-egy elmaradott térségben. Ezért elengedhetetlen tehát az elmaradott térségek önkormányzatainak összefogása, a foglalkoztatási helyzet javításában érdekelt felek, az állampolgárok bevonása e munkába.
A foglalkoztatáspolitikának ez a területe közvetetten ugyan, de talán jóval hosszabb távlatokban segíthet a munkanélküliség kezelésében, nem szolgál azonnali sikerrel, nem a társadalmi probléma felületi kezelését jelenti.
Az Flt. a kormányzati munka, a közhivatalok, önkormányzatok szinte minden szférájára vonatkozóan tartalmazott eddig is rendelkezéseket. Ilyen többek között az Flt. 8. § (4) bekezdése, mely kifejezetten a helyi önkormányzatok feladatát határozza meg. Nincs azonban az Flt.- ben utalás arra az esetre, hogy a helyi foglalkoztatás javítása tekintetében egy adott régió több önkormányzatának milyen teendõi vannak. A témakörhöz az említett más törvények soron következõ módosítása során még vissza kell térni.
Nagyon röviden: a multicégek számára kedvezõ fejlesztési lehetõséget ad a javaslat, de sajnos ismét kiesnek a közép- és kisvállalatok a támogatottak körébõl. Általános vélemény, hogy a legalább 150 fõt foglalkoztató, vagy a ténylegesen korszerû munkahelyeket és terméket elõállító cégek munkahely-teremtési szándékait kellett volna támogatni, vagy például az õstermelõkre vonatkozó jövedelmi határokat is összhangba kellett volna hozni, ugyanis a munkanélküli-járadék folyósítási, illetve visszafizetési kötelezettségéhez tartozó jövedelemminimum, valamint az adóköteles jövedelemhatár minimumai egymástól eltérnek. Egyébként az is felvetõdött, hogy vajon ki fogja ezeket a minimumokat ellenõrizni.
Az Flt. módosítási javaslata óvatosan foglalkozik a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatási kérdéseivel, amely óvatosság feltételezi, hogy a jövõ évben is módosítani kell az Flt. vonatkozó szakaszait. A munkaadók 5 százalékos foglalkoztatási kötelezettsége a versenyszférában nehezen teljesíthetõ, ott fizetni fognak az alapba, és más területen rehabilitációs munkahelyek létrehozását segíthetik. Veszély, hogy létrejöhetnek olyan munkahelyek, amelyek gettósítják, mintegy izolálják a megváltozott munkaképességûeket az integráció helyett. Célszerû lett volna egy olyan új, aktív eszköz létesítése, ami ha tranzitjelleggel is, de ösztönzi az ilyen személyek foglalkoztatását - például megváltozott munkaképességûek bértámogatása, az elsõ évben a bér- és közterhek 100 százalékát, a második évben 75 százalékát, a harmadik évben 50 százalékát, a negyedikben 0 százalékát vállalná az állam.
Nagyon röviden: felmerült a kérdés, hogy megtörtént-e a felmérés a társadalomban az érintett megváltozott munkaképességûek létszámát illetõen.
Végezetül: az Flt.-módosítással összefüggõ kérdések is aláhúzzák, hogy elõbb vagy utóbb egy teljesen új törvény válhat csak a ma és a jövõ munkaerõ-piaci, helyi gazdaságfejlesztési törekvéseinek iránytûjévé.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)