AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosítási alapok 1998. évi költségvetésérõl szóló javaslat - a meginduló gazdasági növekedésnek megfelelõen - az ellátások szûkítése helyett a legtöbb területen az életviszonyok kisebb-nagyobb mértékû javítását, a reálértéktartás követelményeinek érvényesítését, egyes területeken érzékelhetõ reálnövekedést céloz meg.
A törvényjavaslat az életkörülmények szempontjából két alapvetõ kérdéskörrel foglalkozik, a nyugdíjjal és az egészségüggyel. Az elmúlt hónapok során a nyugdíjreform vitája kapcsán gyakorta hallottuk, hogy Magyarország lakossága elöregedett. Nem kétséges, hogy az abszolút értelemben is súlyos demográfiai problémákért, valamint a nyugdíjrendszer finanszírozási nehézségeiért itt kell keresnünk a magyarázatot. A 60 éven felüli népesség aránya az össznépességben 1970- ben még 17 százalék volt, ez 1990-re 18,8 százalékra, '96-ra 19,5 százalékra emelkedett. Azt azonban tudni kell, hogy a magyar lakosság elöregedettségének mértéke valamelyest elmarad az európai átlagtól, két-három ország kivételével az OECD minden államában magasabb a 65, illetve a 75 évnél idõsebb lakosság aránya a népességben, mint nálunk.
Ami az idei évet illeti, a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai '97-ben az elõirányzat szerint alakulnak. A nyugellátásokra fordított összeg 20,5-21 százalékkal haladja majd meg a tavalyi szintet. Az egyéni ellátásoknak az év elején végrehajtott 19,5 százalékos emelése lehetõvé tette a személyi nyugdíjak vásárlóerejének megõrzését. A nyugdíjasok számának változása, az ellátások összetételének módosulása a kiadásokat 1-1,5 százalékkal növeli. A létszámbõvülés ütemének csökkenésében a nyugdíjkorhatár-emelés hatása egyelõre csak szerény mértékben mutatkozik meg.
Az 1998. évi nyugdíjkiadások az elõirányzat értelmében 765-770 milliárd forint között alakulhatnak. Azoknak az ellátása, akiket a hozzátartozói nyugdíj rendszerének átalakítása nem érint, jövõ év januárjától 19 százalékkal fog emelkedni. A hozzátartozói nyugdíjak új szabályainak hatálybalépésével azok az özvegyek, akik eddig a saját jogú nyugdíjuk mellett kiegészítésben nem, vagy az elhunyt házastársuk ellátásának 20 százalékánál kevesebb mértékben részesültek, a saját jogú nyugdíjuk megemelt összegén túl a jogszerzõ nyugdíjának 20 százalékára is számíthatnak. Ennek az intézkedésnek a kiadási hatása 16-17 milliárd forint, az alap 1997. évi nyugdíjkiadásaira vetítve több mint 2,5 százalék. Tekintve, hogy az országos nettó átlagkereset idén várhatóan 21,5 százalékkal emelkedik, a kormányzat az említett két intézkedéssel az 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) bekezdésében rögzített kötelezettségének eleget tesz.
Amennyiben az idei keresetnövekedés a társadalombiztosítási költségvetés összeállításakor becsülhetõ ütemet 1 százalékpontnál nagyobb mértékben meghaladná, a nyugdíjak kiegészítõ emelésére 1998 novemberében visszamenõleges hatállyal sor kerülhet. (Dr. Pusztai Erzsébet: Mibõl?) Ha az eltérés pozitív, de az 1 százalékpontos határon belül marad, akkor a teljes évi különbözetet novemberben egy összegben fizetik ki. Az 1998-ra elõirányzott nyugdíjemelés a nyugdíjak reálértékének érzékelhetõ növelését jelenti. Különösen jelenltõs lesz az emelés azoknál az egyedülálló nyugdíjasoknál, akiknél az új szabályok az özvegyi nyugdíj növelését is jelentik.
A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai között a jövõ évben 23-24 milliárd forintos összeget fognak képviselni az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött elsõ és második csoportú rokkant személyek ellátásai. Az ezek fedezetére szolgáló 1 százalékpontos járulékátcsoportosítást az 1997. évi LXXX. törvény rögzítette, a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap közötti feladat-elhatárolást pedig az államháztartási törvény mostani, a költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódó módosítása tartalmazza.
Tisztelt Országgyûlés! Közhelynek számító gondolat a magyar népesség romló egészségi állapotának kapcsolatba hozása a rendszerváltással, és ezen belül is az 1989 után bekövetkezett gazdasági visszaeséssel. Jól ismert, hogy '89-tõl a GDP több éven át drámai módon csökkent, és a lassú ütemû növekedés csak 1994-ben kezdõdött el. Tény, hogy ilyen mélységû és ennyire elhúzódó válság e században még egyszer sem sújtotta az országot. A magyar visszaesés súlyosabb volt, mint amit a gazdaságtörténészek 1929-33 között regisztráltak.
Mégis, ha azt igyekszünk pontosan megfogalmazni, hogy a gazdasági visszaesés és a magyar társadalom egészségi állapota között milyen irányú oksági kapcsolatok lehetnek, akkor a rendelkezésre álló számadatok és elemzések elbizonytalanodásra kell hogy késztessenek bennünket. Elõször is nem mindegy, hogy elemzésünk középpontjába az egészségi állapotot vagy annak romlását állítjuk. Az elhangzó véleményekbõl gyakran nem vehetõ ki, hogy a vitázók szerint vajon az egészségügyi rendszer válsága okozza a lakosság romló egészségi állapotát, vagy éppen fordítva: a romló egészségi állapot miatt növekvõ igények döntik válságba az egészségügyet.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a tisztelt Országgyûlés figyelmét arra a még szakmai körökben is kevéssé ismert tényre, hogy a halálozási viszonyok az egymást követõ negyedik évben javulnak. Mi több, a javulás '97-ben is folytatódik. Az év elsõ hét hónapjában ezer lakosra 13,9 halálozás jutott. 1993-ban még 14,6 volt ez az arány. A születéskor várható élettartam 1996-ban elõször haladta meg a kritikus 70 évet, pontosan 70,3 év volt. A férfiak várható élettartama az 1996. évi 64,6 évrõl 1996-ra 66,1, a nõké 73,8 évrõl 74,7 évre emelkedett. Elõször fordult elõ az is, hogy a csecsemõhalandóság 10 ezrelék alá süllyedt, 1997 elsõ hét hónapjában ezer élve szülöttre 9,8 csecsemõhalálozás jutott. 1995 óta csökken a 20 éven aluli nõk körében a terhességmegszakítások száma, a halállal végzõdõ öngyilkosságok gyakorisága pedig 26 százalékkal mérséklõdött.
A legutóbbi évek javuló halálozási viszonyai természetesen nem jelentik azt, hogy jó a népesség egészségi állapota. A jelenre nézve is igaz, hogy Magyarországon népegészségügyi válság van, hogy néhány fontos vonatkozásban továbbra is minden okunk megvan az aggodalomra.
(10.40)
Elég, ha példaként arra hivatkozom, hogy a férfiak várható élettartama még 1996-ban sem érte el az 1966. évi értéket, 35 és 65 év között pedig a férfiak halálozási valószínûsége alig jobb, mint 1920- 21-ben volt. Nemzetközi összehasonlításban a 70,3 éves várható élettartam meglehetõsen alacsony érték, 4,1 évvel marad el a fejlett egészségi kultúrájú ipari országok átlagától, és 40 ország rangsorában csak 31. helyhez elég.
Sokan gondolják, hogy az egyes állampolgárok személyes gazdasági helyzetének romlása, a munkanélküliség, az életszínvonal-csökkenés és e kettõvel összefüggõ lelki feszültségek, a stressz közvetlenül szerepet játszik az egészségi állapot romlásában. Ez logikusan hangzik, de éppúgy amellett is nyomós érveket sorolhatunk fel, hogy az egyes állampolgárok anyagi helyzetében bekövetkezõ javulás is ártalmas lehet. A jobban fizetõ munkahelyeken, magasabb beosztásban rendszeres a nyolc órát lényegesen meghaladó munkavégzés, a teljesítménykényszer miatt az orvosilag indokoltnál rövidebb idõt töltenek betegszabadságon, a munkaerõ-piaci verseny a nyertesek számára is fokozott stresszel jár, a javuló életszínvonal vezethet még egészségtelenebb életvitelhez.
Bár mindezekrõl az összefüggésekrõl számszerû, tudományos elemzések még nem nagyon készültek, más posztszocialista országok példái arra hívják fel a figyelmet, hogy a gazdasági helyzet alakulása, az egészségügy számára rendelkezésre álló pénz mennyisége és a lakosság egészségi állapota közötti összefüggések sokszorosan bonyolultabbak, mint ahogy azt sokan itt, a parlamentben is hinni vélik. Elég, ha példaként a hajdan volt NDK-ra hivatkozunk. Kelet-Németországban az elmúlt évek során a demográfiai helyzet drámaian romlott, nõtt a halálozás, csökkent a születésszám, miközben a statisztikai adatokkal mérhetõ fogyasztás és életszínvonal a Nyugat-Németországgal való egyesülés miatt számottevõen nõtt.
Tisztelt Országgyûlés! Mint a bevezetõben már említettem, 1998-ban az egészségügyi alap területén az ellátások többségénél a reálértéktartást kismértékben meghaladó finanszírozásra van lehetõség. Ennek megfelelõen az inflációnál nagyobb mértékben növekszik a jövedelemarányos készpénzellátásokra, az alap finanszírozásában maradó rokkantellátásokra, a terhességi gyermekágyi segélyre és a táppénzellátásokra fizetett ellátások összege.
A gyógyító-megelõzõ ellátás területén figyelembe vett 16 százalékos bérszintnövekedés biztosítja az államháztartás egészében prognosztizált reálbér-növekedést, és összhangban van a szakszervezetekkel kötött elõzetes megállapodással.
A dologi színvonal tartására a tervezett forintleértékeléshez közelálló nagyságú forrásnövekedés, 10,5 százalékos többlet- elõirányzat jut, és ugyan kismértékben, de lehetõség nyílik fejlesztésekre is. A törvényjavaslat azzal számol, hogy a jórészt '97- ben bekövetkezett természetes létszámfogyás miatt keletkezõ megtakarítás egyrészt - a strukturális átalakítási célokkal összhangban - az egyes kasszák differenciált növelését szolgálja, másrészt a gazdálkodási feszültségek enyhítésére nyújt lehetõséget az egyes intézeteknél.
A gyógyításra fordítható kiadásoknak a törvénytervezetben megjelenítettnél nagyobb mértékû növelése csak a járulékfizetõk körének bõvítésével, a járulékalap további szélesítésével vagy a központi költségvetés terhére lenne megvalósítható, ami nem járható út. 1998-ban a költségvetés általános paramétereivel számítottnál nagyobb mértékben növeljük a járóbeteg-szakellátás és a nagy értékû diagnosztikai eljárások mûködtetésére fordítható elõirányzatot. Az aktív fekvõbeteg-ellátásban háromezerrel több onkológiai beteg korszerû kezelésére ad majd lehetõséget a szakmai program finanszírozása. Az átlagot meghaladóan nõne a tervezet szerint a krónikus betegek ellátásra fordítható összeg.
Továbbra is elkülönített keret áll majd rendelkezésre kórház- átalakítás végkielégítése címmel, mert az egészségügyi ellátórendszer struktúraváltásának egy megoldást igénylõ gondja, hogy a dolgozók egyes intézményeknél szükséges elbocsátásával járó felmentési és végkielégítési költségeket a tulajdonos, illetve a mûködtetõ csak nehezen tudja kifizetni.
Mûködésielõleg-keret címén 2 milliárd forintot különítettünk el, amely a '98. január 1-jétõl hatályos egészségbiztosítási törvény 35. §- a alapján azon intézmények számára biztosítana egyszeri kamatmentes mûködési elõleget, amelyek átmenetileg kritikus gazdálkodási helyzetbe kerültek. Az egészségügyi reform megvalósítását elõsegítendõ, egészségügyi ellátást fejlesztõ alapot hoztunk létre a gyógyító- megelõzõ elõirányzaton belül, mely részben az új és a jelenlegi finanszírozási rendbe még nem illeszthetõ ellátások finanszírozására szolgál, részben a népegészségügyi szempontból kiemelt jelentõségû, elsõsorban krónikus betegségek szövõdményeinek gyakoriságát és súlyosságát csökkentõ prevenciós eljárásokat támogatja.
Gyógyszertámogatásra 103 milliárd forintot terveztünk. Ez igen nagy összeg, 9 milliárd forinttal több, mint az 1997-re reálisan várható kiadási szint, és 16 milliárddal több, mint amit egy évvel korábban '97-re terveztünk. A kormány határozott szándéka, hogy véget vessen annak a '92 óta szinte minden évben jelentkezõ problémának, hogy a gyógyszerek tb-támogatási elõirányzata tíz milliárd forintos nagyságrendben túlteljesül, jelentõs mértékben fokozva ezzel az egészségügyi alap egyensúlyhiányát. Az elõirányzat kialakításánál azt feltételeztük, hogy a tb-támogatás alapjául szolgáló árak az inflációtól elmaradó mértékben, mintegy 10 százalékkal változnak, a feltétlenül indokolt körben valósul meg a választékbõvülés, megtörténik a gyógyszerrendelési gyakorlat hatékonyabb befolyásolása, országos szintûvé válik a vény-adatfeldolgozás és -elemzés, és ennek alapján fokozódik a gyógyszerek felírására, támogatás-elszámolására, felhasználására vonatkozó ellenõrzési rendszer hatékonysága.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
Mindezek mellett a térítési díjak emelkedése nem haladja meg az átlagos inflációs mértéket. Jelzem: a gyógyszergyártókkal folytatott tárgyalások eredményei összhangban vannak ezekkel az elképzelésekkel.
Az elõirányzat-túlteljesülés megelõzése céljából a kormányzat fokozott figyelmet fordít a gyógyszerkiadások alakulására. A feszültségek újratermelõdésének elkerülése érdekében megvizsgálja a gyógyszerforgalmazás, ár- és támogatási rendszer korszerûsítésének lehetséges módjait. A támogatási rendszer továbbfejlesztésénél eleget kell tenni a szakmailag szükséges, gazdaságilag lehetséges és társadalmilag elfogadható kritériumrendszernek. Szükségesnek tûnik a támogatási rendszer fix jellegének fokozása, a támogatások felhasználásánál a gyógyszergyártók fokozott versenyeztetése. A változtatásokat 1999 elején tervezzük bevezetni, de elõkészítését úgy ütemezzük, hogy a gyógyszertámogatás kedvezõtlen alakulása esetén az új szabályozás már korábban is bevezethetõ legyen.
A gyógyászati segédeszközök vonatkozásában a kormány szükségesnek tartja a társadalom egészének szolidaritását bíró rászorulók ellátási színvonalának javítását, az ellátásban jelentkezõ fehér foltok csökkentését. Ezt elsõsorban a támogatási rendszer fix jellegének kiszélesítésével, az ellenõrzés hatékonyságának fokozásával, a támogatási elõirányzat racionálisabb felhasználásával kell megalapoznunk.
A társadalombiztosítási alapoknak és szervezeteiknek fizetendõ térítések közül a gyermekneveléssel összefüggõ családi támogatásoknál a reálérték megõrzése a cél. Tekintettel arra, hogy a családi támogatásoknak a rászorultsági elv figyelembevételével történõ átalakítása, a juttatások jövedelmi korláthoz való kötése '96-ban megtörtént, ebben a körben rendszerszerû változtatással nem számolunk.
A családi pótlék elõirányzatának végleges kialakítása a központi költségvetés keretében a jövõ heti szavazással történik meg. Az anyasági támogatás összege a nyugdíjminimum 150 százaléka. A születésszám mérsékelt csökkenése miatt az igénybevevõk száma várhatóan mérséklõdik, a támogatás összege az öregségi nyugdíjminimum növekedésével arányosan alakul.
A gyermekgondozási díj '98 áprilisában megszûnik, így fokozatosan csökkenõ létszámmal és négyhavi kiadással kell számolni. A gyermekgondozási díj megszûnésével összefüggésben jelentõsen megemelkedik a gyermekgondozási segélyt igénybe vevõk száma. A gyermekgondozási segély összege az öregségi nyugdíjminimumnak megfelelõ, az 1998. évre tervezett nyugdíjemelés mértékét figyelembe véve 13 700 forint körül alakul.
A társadalombiztosítási szervek által folyósított jövedelempótló és jövedelemkiegészítõ szociális ellátások forrásigényét az ellátásban részesülõk létszámának változása, valamint a támogatási összegek automatizmus szerinti emelkedése határozza meg. A mezõgazdasági járadékok, a bányászok nyugdíja, a politikai rehabilitációs ellátások és a katonai családi segély a nyugdíjakkal azonos mértékben emelkednek, de az ellátotti létszám, figyelembe véve az ez évi tendenciát, várhatóan tovább csökken.
A rokkantsági járadék, a megváltozott munkaképességûek járadékai, a vakok személyi járadéka és a házastársipótlék-elõirányzatok esetében az ellátások fix összegû, a reálértéktartást biztosító emelésével, valamint egyes ellátások átalakításának megkezdése miatt - házastársi pótlék, házastárs utáni jövedelempótlék esetében - az igénybevevõk számának csökkenésével lehet számolni.
A terhesgondozás és terhesség-megszakítás jogcímen tervezett átalányjellegû kifizetés az 1997. évi összeggel azonos, míg a folyósított ellátások utáni térítés közel inflációkövetõ.
(10.50)
Tisztelt Országgyûlés! A javaslat a nyugdíjak és a készpénzellátások területén érdemi reálnövekedést biztosító, a gyógyító-megelõzõ ellátásban a reálértéktartást kismértékben meghaladó és a struktúraátalakítás megtakarításait az ellátórendszerben visszahagyó elõirányzatokat tartalmaz. A bevételi oldalon a munkáltatók, munkavállalók terheit érdemben növelõ változások nem történnek. A munkáltatói járulék mértéke, a fizetõk köre és a fizetési kötelezettség alá vont jövedelmek köre nem változik. Az egyéni nyugdíjjárulék mértéke egy ponttal növekszik, az egészségügyi járulék egy ponttal csökken. Az egészségügyi hozzájárulás azonban 1800 forintról - az Érdekegyeztetõ Tanácsban született megállapodás szerint - '98. február 1-jei hatállyal 2100 forintra nõ.
A nyugdíjreform céljaival összhangban az egyéni járulék plafonja az átlagkereset kétszeresére változik. '98-ban megkezdõdnek a magánnyugdíjpénztárakba történõ egyéni járulékfizetések. Azzal számolunk, hogy az ellenõrzõ szervezetek szerepvállalására e befizetések ellenõrzésében fokozottan kerül sor. Azzal számolunk, hogy érdemi változás történik a járulékbeszedés hatékonyságában, különösen az egészségügyi hozzájárulás területén.
Az alapokat kezelõ igazgatási szervek folyamatos mûködést biztosító elõirányzatai a központi költségvetési szervekre vonatkozó szabályokhoz hasonló módon kerültek kialakításra. Ezenfelül az idén nyáron elfogadott társadalombiztosítási és nyugdíjtörvények bevezetésével kapcsolatos többletkiadások fedezetére, az ellenõrzési és informatikai fejlesztési feladatok megvalósítására, az alapok egyensúlyi helyzetét javító behajtás ösztönzésére a két ágnál együttesen közel 4 milliárd forint szerepel a törvényjavaslatban.
A tervezés jobb megalapozottsága érdekében a mûködési elõirányzatok tartalmazzák nyugdíj-igazgatási és egészségbiztosítási világbanki programmal kapcsolatos kölcsön igénybevételét és egyéb kiadásait is. Az önkormányzatok beruházási igényeinek, illetve a világbanki program ütemezésének rugalmas megoldását szolgálja e két jogcím együttes kezelésének és átjárhatóságának lehetõsége. Emellett 1998-ban is szükség van arra, hogy az önkormányzatok az elõzõ évinél kisebb mértékben ugyan, de vagyonértékesítésükkel is hozzájáruljanak az egyensúly javításához, a halasztott intézkedések miatt megjelenõ feszültség enyhítéséhez.
A kiadások bevételi megalapozása tehát a felelõs szervek számára követelményeket támaszt, és a korábbinál eredményesebb munkát és jobb koordinációt tesz szükségessé.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslatban módosításra kerülnek a gyógyító-megelõzõ ellátás egyes szerzõdéskötési, finanszírozási szabályai, és változnak az egészségügyi ellátási kötelezettségrõl és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény mellékletei. A változtatás megszünteti az évenkénti kapacitás- felülvizsgálat és szerzõdéskötés kényszerét. Az alapok 1998. évi költségvetési törvényjavaslata tartalmazza a '97. július 15-én elfogadott nyugdíjreformtörvények néhány pontosítását is, illetve - mint a költségvetést megalapozó törvénymódosítást - az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény módosítását.
A nyugdíjreformtörvények technikai jellegû módosításai a végrehajtás elõkészítésének eddigi tapasztalatai alapján az eredeti jogalkotói szándék érvényesülését kívánják biztosítani. Ez az úgynevezett alaptörvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjakra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény esetében öt pontosítást, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény esetében két pontosítást jelent.
Tisztelt Országgyûlés! Mint azzal önök is tisztában vannak, a kormányzat korábbi terveiben szerepelt, hogy még ebben a parlamenti ciklusban lényeges, reformértékû változások történjenek mind az egészségügyben, mind a nyugdíjrendszerben. A körülmények úgy hozták, hogy e kettõs feladatból átfogó jelleggel a nyugdíjreform valósult meg. Az egészségügy finanszírozási és mûködési reformjában bizonyos elõrehaladás történt 1997-ben is, gondolok például az Országgyûlés által tárgyalt új egészségügyi törvényre, amely a kor követelményeinek megfelelõen határozza meg az állam szerepét az egészségügyben; de láthatóan még igen sok a tennivaló.
Ezzel is összefügg, hogy a társadalombiztosítási alapok pénzügyi egyensúlya évrõl évre csak nagy nehézségek árán teremthetõ meg, esetenként pótköltségvetésre és rendkívüli évközi intézkedésekre van szükség. A rövid távú, tûzoltó intézkedések csak arra alkalmasak, hogy részproblémákat oldjanak meg, miközben szükségszerûen várt és nem várt új problémákat okoznak. Nyilvánvaló tehát, hogy a mûködés és a finanszírozás területén egyaránt jelentõs változtatásokra van szükség.
Az érdekelt tárcák, valamint a társadalombiztosítási alapok munkatársai dolgoznak ilyen javaslatokon, amelyeket várhatóan az 1999- es gazdálkodás elõkészítése során lehet végleges formába önteni. Természetesen nincsenek illúzióink. Sehol a világon nem mûködik tökéletes egészségügyi rendszer. Mind a nálunk fejlettebb, mind a nálunk szegényebb országok gondokkal küzdenek ezen a téren. Mégsem mondhatunk le arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevõ biztosítottak érdekében, illetve még inkább a népesség egészségi állapotának javítására ezen a területen is folytassuk a reformokat.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevõszék a törvényi elõírásoknak megfelelõen véleményezte a társadalombiztosítási költségvetési javaslatot. A konkrét észrevételeket a bizottsági munkák, illetve a részletes vita keretében majd tételesen át kell tekintenünk, és ennek alapján nyilvánvalóan több módosító javaslat megfogalmazására kerül sor.
Az expozé keretében most csak a jelentés azon alapvetõ üzenetére térek ki, amely vitatja az elõterjesztett hiány realitását. Az Állami Számvevõszék mindenekelõtt két területen, a bevételi oldalon, illetve a gyógyszertámogatások területén jelzi a kedvezõtlen irányú eltérés lehetõségét. Természetesen nem vitatom, hogy - különösen a megelõzõ évek tapasztalatait figyelembe véve - ilyen veszélyek vannak. A gyógyszertámogatások területén a gyártókkal a közelmúltban elért megállapodások csökkentették a túllépés veszélyeit. Ezzel együtt elfogadom, hogy a tényleges folyamatokat a végrehajtás során nagy figyelemmel kell majd kísérni. Errõl az elõzõekben már említést tettem.
A bevételi oldalt tekintve mechanikus számítással valóban kritizálható a figyelembe vett elõirányzat. A mérlegelésnél azonban tekintetbe kell venni a fokozott behajtás érdekében tett intézkedések hatását, az új rendszer ez évi beüzemelését követõen várható stabilabb fizetési hajlandóság kialakulását. Emellett a lehetséges eltérések tárgyalásánál a bérfolyamatok alakulásában fennálló, nem feltétlenül kedvezõtlen hatású bizonytalanságok tárgyalása is indokolt.
Összefoglalóan: egyetértek azzal, hogy a tb-alapok hiányát illetõen fennálló bizonytalanságokra a jövõ évi központi költségvetés véglegesítésénél tekintettel kell lennünk. Ezért sem lehetséges a központi költségvetés bevételi oldalának feszítése, hiszen az államháztartási hiányt mindenképpen az ez évre tervezett 4,9 százalékos szinten kell 1998-ban is tartanunk.
Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján kérem a korábbi évekénél kedvezõbb, reálérték-bõvülést biztosító és ugyanakkor bevételi oldalról megalapozottabb tb-költségvetési törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és dr. Sepsey Tamás részérõl.)