MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy komoly törvénycsomagot tárgyalunk most, amelynek nem minden pontjára szeretnék kitérni, hiszen Csépe Béla képviselõtársam a devizával kapcsolatos törvénnyel kapcsolatosan már elmondta a frakciónk álláspontját. Alapvetõen az értékpapírpiaci törvénnyel fogok foglalkozni, illetve néhány gondolatot fogok elmondani a biztosítási törvény módosításáról.
Tisztában vagyunk azzal - különösen a mai világban, ahol az elmúlt néhány hét az egyszerû érdeklõdõ állampolgárok számára is a tõzsdei válságok kapcsán az értékpapírok és a részvények világát közel hozta, és a közérdeklõdés tekintetében is egy kiugróan fontos témává tette -, hogy a jövõ tekintetében a világ globalizálódásával az értékpapírpiacok kölcsönös függõsége erõsödni fog, és ez egy olyan terület, amely Magyarország polgárosodása szempontjából, a magyar vállalkozók, a magyar kis- és középbefektetõk szempontjából kulcsfontosságú terület.
Mi az átfogó törvényi szabályozással, az intézményrendszer kialakításával, a befektetõk védelmével, a felügyeleti jogosítványok kérdésével alapvetõen egyetértettünk a tavalyi vita során. Ám néhány olyan stratégiai különbözõség megmaradt az álláspontokban, amely végigvonult azóta is a törvény alkalmazása során, és amely a mostani vitában is elõtérbe került.
Az egyik ilyen kérdés a versenysemlegesség kérdése, a versenysemlegesség a tõkepiacokon, az univerzális bankrendszer következtében kialakuló piaci szereplõk között, ugyanis a bankok is egyelõre csak közvetve, de egyértelmûen megjelenhetnek az értékpapírpiacokon.
(17.50)
Ebbõl adódóan a bankok például alapvetõen a hitelpiaci mûveletekre szakosodtak. Nyilvánvalóan részben különbözõ területekrõl van szó, ezért az egy piacon való jelenlét kapcsán számos versenysemlegességi aggály megfogalmazható. Ezek korábban is megvoltak, illetve a jelenlegi törvénytervezet módosításában is felmerülnek.
Hadd mondjak néhány momentumot, hogy világossá váljon, milyen típusú különbözõségekre gondolok. Az egyik például a tulajdoni lehetõségek. A bankok lehetnek egymás kereszttulajdonosai, befektetési társaságoknál ilyen lehetõség nincsen. A kereskedésikönyv- és tõkemegfelelési mutató egy másik terület, ahol nem egészen ugyanolyan szabályok érvényesülnek a bankokra - amelyek ugyanazon a piacon lehetnek jelen -, mint a brókercégekre. A befektetési társaságoknak mindennap a tõkemegfelelési mutatónak megfelelõ mérleget kell készíteniük, és mindennap meg kell felelni ezeknek az elvárásoknak, míg a bankoknál csak negyedévente kell ilyen beszámolót készíteniük, és pusztán egynapi állapotnak megfelelõen kell a kívánt mutatóknak teljesülniük. Ez komoly versenykülönbséget eredményezhet. Mivel nagyon jól tudjuk, hogy más a kockázati paramétere a hitelezési tevékenységeknek, és más az értékpapírpiaci, tõkepiaci tevékenységeknek, így ezen két terület esetleges összemosódása semmiképp nem szerencsés, és nem jelent versenysemlegességet a piac két szereplõje között.
Raskó képviselõtársam már utalt abbéli problémánkra is, hogy szeretnénk azt, hogy Magyarország polgárosodása szempontjából a magyar kis- és középvállalkozók és befektetõk jelen lehetnének nemcsak a termelõ szférában, hanem a pénzügyi szférában is. Bár indokoltnak látjuk, hogy elõírásokkal és különbözõ pénzügyi kötelezettségek tekintetében szigorúan fogalmazzunk meg követelményeket, és a jelenleg több mint száz brókercég túlzottnak tûnik a magyar piacon, de annak sem örülnénk, ha egy oly mértékben oligopol piac jönne létre, hogy lényegében hat, nyolc, tíz, alapvetõen nemzetközi, külföldi banki háttérrel rendelkezõ brókercég lenne csak jelen a magyar piacon, és ezáltal olyan versenyanomáliák és versenyhátrányok keletkezzenek, amelyek az egész értékpapírpiac szempontjából negatív hatással bírnak. Tehát mi egy, a jelenleginél szûkebb körû, de legalább 40-50 cég jelenlétét tartanánk szerencsésnek ezen a piacon, ahol a verseny kifejthetné mindazon pozitív hatásait, amelyek a befektetõk szempontjából az értékpapírpiacon is elõnnyel bírnak.
Egy másik nagyon fontos problémánk, ami, azt gondolom, túl kell mutasson a jelenlegi kormánycikluson és a jelenlegi körülményeken, az, hogy a politika és a tõzsde milyen mértékben, milyen szoros kötelékben van egymással, konkrétan pedig a kormányzat milyen mértékben irányíthatja a tõzsdét és a tõzsdei szereplõket. Mi azt gondoljuk, hogy hosszú távon mindenképp egy liberalizált, tehát a mindenkori magyar kormányzatnak a tõkepiacok és a tõzsde irányításába való beleszólási lehetõségének minimalizálása a cél, akkor tud ez a piac megfelelõen fejlõdni. Éppen ezért, mint ahogy azt már korábban, a korábbi törvény vitájánál elmondtuk, nem tartjuk szerencsésnek azt, hogy a kormány rendeletének túlságosan tág köre nyílik a tõzsdei folyamatok és a tõzsdei kereskedés szabályozásában. Ez a módosítás kereskedési könyvre és az egyéb szabályozásokra vonatkozóan megint csak számos olyan területre utal a kormányrendeleti hatáskörben, ami az egész törvénynek a keretjellegét erõsíti, és amelyrõl azt mondom, hogy megint csak azt erõsíti, hogy a mindenkori kormányzat a tõzsdei folyamatokra minél nagyobb befolyással bírjon, amit mi semmiképp nem tartunk szerencsésnek hosszú távon.
Ugyanakkor ennél a törvénynél is és a biztosítóintézetekrõl szóló törvény módosításánál is egyértelmûen üdvözölni tudjuk a hazai befektetõk védelmére vonatkozó szabályozásokat, hiszen láthatjuk, hogy a mai rendkívül nehéz idõszakban is a befektetõk információval való ellátottsága megfelelõ tájékoztatásuk és védelmük igencsak indokolt a kevés tapasztalattal és kevés korábbi ismerettel bíró befektetõk esetében, hiszen ez egy új terület, amit még mindannyiunknak tanulni kell.
Szintén üdvözölni tudjuk az EU-konformitásra vonatkozó lépéseket, bár fel kell hívni a figyelmet, hogy például az értékpapírpiac esetében az EU-direktíva nem egy friss termék, és eléggé konfúz szabályozást jelent. Úgy érezzük, hogy fontos az, hogy a német és az angolszász típusú szabályozás keveredése ne egy szerencsétlen konstellációt jelentsen, ami többek között egy kiszolgáltatott helyzetet is jelentene, mondjuk, az amerikai biztosítóintézetekkel vagy befektetõi csoportokkal szemben.
Mi tehát meg fogjuk fogalmazni a módosító indítványainkat, és remélhetõleg, bízunk benne, hogy a Pénzügyminisztérium tisztelt képviselõje is nyitott lesz módosító indítványaink kapcsán, épp ezért egy jobb, minõségileg szerencsésebb, a jövõ követelményei szempontjából pedig alkalmasabb törvénymódosítást fogunk ezzel a Házzal közösen meghozni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)