DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a kormány beterjesztette az 1994. évi XVI. törvényt, a gazdasági kamarákról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, akkor egy nagyon fontos lépést tett annak érdekében, hogy a szakmai, gazdasági önkormányzatiság javuljon, és elinduljon egy olyan eurokonform úton, amely eurokonform technika lehetõvé teszi azt, hogy a gazdasági vállalkozások, az egész gazdasági élet civil ellenõrzése, civil önkormányzatisága, önkormányozhatósága megvalósuljon.
(18.00)
Az eredeti törvényt 1994-ben, az elõzõ parlament utolsó hónapjában fogadta el az Országgyûlés meglehetõsen nagy egyetértéssel. Nagyon helyesen döntött abban a dilemmában, hogy egy angolszász típusú gazdasági társasági kamarákról szóló törvényt vagy egy német típusú gazdasági kamarákról szóló törvényt és szabályozást vezessen be. Döntött a német típusú mellett, amikor is három gazdasági kamarát hozott létre, jelesül az ipari és kereskedelmi kamarát, a kézmûves kamarát és az agrárkamarát.
Az egyetértés ellenére is, úgy gondolom, néhány olyan hiba csúszott a törvényalkotásba, amit mindenféleképpen az élet által igazoltan is szükséges korrigálni és javítani. A legfontosabbak közül az egyik az, hogy a három kamara között az eredeti törvény diszkriminált, mert az ipari és kereskedelmi kamaránál, a kézmûves kamaránál a kötelezõ tagsággal vertikálisan biztosította a gazdasági önkormányozhatóságot, míg az agrárkamara esetében csak horizontálisan biztosította ezt az önkormányzatiságot.
A gazdasági kamaráknak ezen túlmenõen nagyon fontos más feladataik is vannak, és ez a törvényjavaslat próbálja helyre tenni és felruházni olyan államigazgatási, közigazgatási feladatokkal is a kamarákat, ami - úgy gondolom - mindenféleképpen szükségeltetik.
Az elõbbiekben említett negatívumot, a diszkriminációt próbálja oldani a 4. §-ban a törvényjavaslat azzal, hogy választhatóságot tesz lehetõvé, de ugyanakkor mellé teszi azt a féket is, hogy a kamarák közötti választhatóságot, tehát a váltást ötévenként teszi lehetõvé.
Ugyanakkor nagyon fontos ennél a pontnál megemlítenem azt, hogy bizonyos mértékig a törvényjavaslat nem rendez egy olyan kérdést, amely a köztartozások kérdése. Tehát mód és lehetõség lenne a törvényjavaslat ilyetén való elfogadása esetén arra, hogy köztartozások megfizetése nélkül, kvázi kibújva ezeknek a kötelezettségeknek a megfizetése alól, valaki másik kamarába lépjen át akár ötévenként is. Ezért a képviselõtársaimmal olyan módosító indítványt terjesztünk be, amely ezt valamilyen módon kezelni próbálja.
Ugyanakkor van egy másik kérdés is, amely szintén felvetõdött a gyakorlati életben, mert hiszen nagyon sok olyan gazdasági társaság, nagyon sok olyan vállalkozás van az országban, amely nem tiszta profilú tevékenységet folytat, tehát nem lehet pontosan eldönteni azt, hogy csak ebben a kamarában vagy csak abban a kamarában egy illetékes tevékenység alapján legyen tag az illetõ gazdasági társaság vagy vállalkozás; hanem bizony nagyon sok esetben keverednek a tevékenységek, és lehetõséget kellene biztosítani arra, hogy adott esetben akár két kamarának is tagja legyen egy gazdasági társaság a tevékenységének arányában. Ennek érdekében szintén módosító indítványt nyújtottunk be képviselõtársaimmal, és próbáljuk kezelni azt a kérdést, hogy adott esetben, ha, mondjuk, egy gazdasági társaság két kamarának is tagja, mert az érdekei úgy diktálják - hiszen választhat, mert van ilyen lehetõsége -, akkor ebben az esetben a kamarai tagdíj megosztását is az árbevétel arányában lehessen megosztani és szabályozni. Remélem, hogy a parlament és a kormány is befogadja ezeket a módosító indítványokat.
Nagyon fontos az a kérdés, hogy gazdasági kamaráknak lehetõségük van arra, hogy adott esetben akár összeolvadjanak, adott esetben megszûnjenek, és ilyen esetben felvetõdik a jogutódlás kérdése. A törvényjavaslat nagyon helyesen kezeli ezt a kérdést, mert nem a kamarai tagokkal megy a jogutódlás, tehát ha például az agrárkamara megszûnése esetén a tagok, mondjuk, belépnének az ipari és kereskedelmi kamarába ötéves fék mellett, akkor nem a tagok a jogutódok, hanem az országos kamara a jogutód, tehát megmarad az adott ágazaton belüli felelõsség, kötelezettség és természetesen a lehetõség is arra, hogy éljen az adott kamara azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel rendelkezik.
Szintén nagyon fontos és régóta szorgalmazott - ez elsõsorban a kézmûves kamaránál jön számításba - a céhesedés elõsegítése, ami mindenféleképpen kívánatos volna, és ennek a céhesedésnek az elõsegítését szolgálja az, hogy a kamaránál lesz a mestervizsgáztatás helye. Ez nagyon fontos lépés. Ugyanakkor szeretnék rámutatni arra, hogy nagyon sok helyen tévhit és téveszmék terjedtek el az országban, amikor is nagyon sokan úgy gondolják, ez azt jelenti, hogy a mestervizsgára való felkészítés is kizárólag a kamara jogosítványa lesz. Ez csak egy választható lehetõség, mások is felkészíthetnek mestervizsgára jelentkezõket, de a mestervizsgáztatás a kamara jogosítványa lesz. Úgy gondolom, ez szintén nagyon fontos jogosítványa lesz nemcsak a kézmûves kamarának, hanem a többi kamarának is.
A 7. § egy nagyon fontos kérdést is kezelni próbál, nevezetesen azt, hogy a különbözõ állami pénzalapok - a központi pénzalapok és a költségvetés különbözõ sorain megjelenõ pénzalapok - elosztásához szükséges programok kiépítésében, megvalósításában és ezeknek a döntéseknek az elõkészítésében a kamaráknak nagyon komoly lehetõségük van. Úgy gondolom, ez is nagyon fontos ebben a törvényjavaslatban.
Szintén a fontosságára szeretnék rámutatni a 8. §-nál, amikor a kamaráknak olyan jogosítványai és lehetõségei lesznek - és nagyon remélem, ezzel a lehetõséggel és jogosítvánnyal élni fognak -, hogy a fogyasztók érdekeiben a kamarai tagokkal szemben akár bírósági úton is nagyon szigorúan felléphetnek. Úgy gondolom, mindannyiunk számára, akik fogyasztók vagyunk, egy nagyon fontos lépés lesz.
Ezen túlmenõen nagyon fontos lépés, hogy különbözõ jogosítványok, bizonyítványok kiadását a kamarák fogják végezni az elkövetkezendõ idõben, és ezeknek a jogosítványoknak a telepítését próbáltuk képviselõtársaimmal módosítani és pontosabban meghatározni, mert egy picit félreérthetõ ez a javaslat.
A 9. § elsõsorban a már több - elõbb emlegetett - negatív diszkriminációban részesült agrárkamaráról szól, és úgy gondolom, nagyon fontos az a felhatalmazás, amely az agrárkamaránál meg fog jelenni, nevezetesen a szaktanácsadó hálózat mûködtetése, a szaktanácsadók nyilvántartása. Itt szeretném elmondani azt, nagyon remélem, az agrárkamara élni fog azzal a lehetõséggel, hogy ez a tevékenység nemcsak abból fog állni, hogy a különbözõ szaktanácsadóknak, illetve szaktanácsadó szervezeteknek a nyilvántartását végzi, hanem saját maga is tevõlegesen részt vesz abban, hogy a szaktanácsadó hálózat megfelelõen épüljön ki, és a szaktanácsadó hálózat mûködni tudjon.
Nagyon sok nyugati példát lehetne felsorolni, amikor a kamara - akár Franciaországot, akár Amerikát vesszük példaként - igenis felvállalja azt, hogy a szaktanácsadás szervezésén túlmenõen a szaktanácsadásba beleérti azt is, hogy egy adott területnek például a különbözõ technológiai rendszereit a saját bemutató telepén bemutatja tagjainak, és próbálja elõsegíteni, biztosítani azt a lehetõséget számukra, hogy a döntéseiknél megfelelõ informáltsághoz, személyes tapasztalathoz jussanak. Úgy gondolom, ez nagyon fontos jogosítvány, és a kamaráknak - megítélésem szerint - ezzel igenis nagyon élni kell.
Viszont van egy olyan, az élet által hozott szituáció az agrárkamaránál, amely - úgy gondolom - nemkívánatos jelenség; nevezetesen a gazdajegyzõi hálózat, amely kívánatos és szükség van rá, de a gazdajegyzõk körében megjelent az az igény és az a törekvés, hogy a kamarák tisztségviselõi legyenek ugyanakkor, amikor õk az alkalmazottai is annak az agrárkamarának. Úgy gondolom, ezt mindenképpen tisztázni kell, és szét kell választani az alkalmazotti viszonyt a tisztségviselõi viszonytól, és ezért módosító indítványunkkal képviselõtársaimmal ebben a kérdésben próbálunk elõrelépni.
(18.10)
Úgy gondolom, érdemes azért megemlíteni - bár csak egy-két mondatban - azt, hogy a különbözõ kamarai titkári tisztségviselõk, így a titkári funkciók esetében az elõzõ törvénnyel szemben egy lényegesen szélesebb merítési lehetõséget biztosít akkor, amikor felsorolja azokat a képesítési kellékeket és jogosítványokat, amelyek alapján valaki kamarai titkár lehet.
Nagyon sok vitára adott alkalmat, és jelenleg sem tisztázott az, hogy milyen legyen a tagdíj. A tagdíj kérdése úgy a tagok részérõl, mint a kamara részérõl is általában vitatott. A törvénymódosításban az szerepel, hogy a helyi adók mértékének 25 százalékáig lehessen a kamrai tagdíjat megállapítani, ennek a maximuma 10 millió forint legyen, ugyanakkor minimáltagdíjról nem rendelkezik a törvényjavaslat. Képviselõtársaimmal igyekeztünk egy olyan módosító indítványt kimunkálni, amely próbálja kezelni ezt a kérdést, és megmaradtunk a 25 százalékos maximált határnál, megmaradtunk a 10 millió forintos maximális tagdíjnál ugyanakkor a minimáltagdíjat javaslatunk szerint háromezer forintban volna célszerû meghatározni. Úgy gondoljuk, a kamarák mûködése szempontjából is fontos az, hogy minimál tagdíj legyen, de érzelmi motíváció szempontjából is lényeges kérdés az, hogy talán az ingyen kapott kamarai tagság - mert van ilyen törekvés, és voltak ilyen példák - nem mindig szerencsés dolog, és talán akkor érzik sajátjuknak a tagok a kamarát, ha egy minimáltagdíjat megállapítunk. Ugyanakkor szeretném ismételten hangsúlyozni és hozzátenni azt, hogy ez a rendszer csak akkor mûködik, tehát akkor fogják sajátjuknak érezni a tagok a kamarát, ha a kamara azokat a szolgáltatásokat, azokat az elõnyöket biztosítja a kamarai tagok számára, amelyekre felhatalmazást kap.
Végezetül szeretnék egy olyan momentumról beszélni, amely a 17. §- ban nyert megfogalmazást, ami tulajdonképpen az egyéni vállalkozók egyablakos rendszerét jelenti. Az egyablakos rendszer azt jelenti, hogy a kamarák veszik át az egyéni vállalkozók nyilvántartásának és kezelésének a kérdését, tehát a kamaráknál kell bejelentkezni, és itt kell kiváltani az egyéni vállalkozói igazolványokat, és az itt történt bejelentkezés alapján a kamarák fogják kvázi hivatalból az adószámot és a társadalombiztosítási számot biztosítani, és amennyiben a jelentkezõ kéri, akkor a KSH-számot is a kamarák fogják természetesen számára beszerezni. Tehát nem kell a vállalkozóknak 4-5 hivatalt felkeresni azért, hogy õk egyéni vállalkozókká váljanak.
Ugyanakkor egy másik törvény - amirõl itt most szeretnék megemlékezni -, a '90. évi V. törvény az egyéni vállalkozásokról szól, és ennek a módosításával összefügg a kamarai törvényjavaslat is, ebben az irányban nagyon jelentõs elmozdulást jelent, mert hiszen az egyéni vállalkozói igazolványokat a törvényjavaslat értelmében 1998. január 1- jétõl a gazdasági kamarák adják ki, és a gazdasági kamaráknak a jegyzõk az eddigi egyéni vállalkozói igazolványokról, egyéni vállalkozásokról vezetett nyilvántartásaikat át kell hogy adják. Ez szintén nagyon fontos elõrelépés abból a szempontból, hogy a kamarák az elmúlt idõszakban keresték azokat a gazdasági vállalkozókat és vállalkozások, akik, amelyek feltételezhetõen tagjaik kellettek volna legyenek, és nem biztos, hogy mindig sikerült egymásra találniuk. Úgy gondolom, ennek a körnek a rövidre zárása ebben a kérdésben mindenféleképpen szerencsés lesz, és azokat az anomáliákat, amelyek a gyakorlati életben tapasztalhatók voltak, a különbözõ megkerülési technikákat próbálja szûkíteni. Ugyanakkor természetesen a tag felderítése is lényegesen pontosabb lesz, és a regisztráció is pontosabb lesz.
Összességében, tisztelt képviselõtársaim, a Szabad Demokraták Szövetsége mind a két törvényjavaslatot nagyon fontosnak tartja, részt vesz azoknak a módosító indítványoknak a kimunkálásában, amelyekkel hitünk szerint jobbá és használhatóbbá tudjuk tenni ezt a törvényt, és ezeknek a módosító indítványoknak az elfogadását szeretnénk kérni a tisztelt Háztól, és összességében ezután mindkét javaslatot javasoljuk elfogadásra a tisztelt Háznak.
Köszönöm szépen a megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)