DR. MAGYAR BÁLINT mûvelõdési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felsõoktatási törvény parlamenti vitája kapcsán - a benyújtott módosító indítványokat is figyelembe véve - nem maga a finanszírozás állott a képviselõk érdeklõdésének középpontjában, hanem a beterjesztett törvényjavaslat egyéb részei. Ebbõl adódóan úgy tûnik, érvényesülhet az a történelmi egyházak által is támogatott megoldás, mely szerint az egyházi felsõoktatási intézmények támogatása az államilag finanszírozott hallgatólétszám tekintetében mindenben azonos lesz az állami intézményekével.
A kormány a módosító indítványok közül viszonylag keveset talált támogatásra érdemesnek. Ennek az az oka, hogy a törvényjavaslat benyújtásakor mindazon kérdéseket, amelyek a parlamenti vitában felvetõdtek, alaposan végiggondoltuk már, és értelemszerûen eleve megvoltak az indokaink arra, hogy javaslatunkat miért az adott módon terjesztettük elõ. A benyújtott javaslatnak ugyanis a mûködõ felsõoktatási rendszerbe kell beilleszkednie, ennek megváltoztatására sem lehetõségünk nem volt, sem szándékunkban nem állott, hiszen ez a rendszer megbízhatóan mûködik a múlt évi törvénymódosítás óta.
A kormány a benyújtott módosító javaslatok közül az alábbiakat támogatja:
Az ajánlás 5. pontját, amely szerint kollégiumokat a felsõoktatási intézményeken kívül a fenntartók is létrehozhatnak. A törvényjavaslat benyújtásakor is ugyanez volt az álláspontunk, ám minthogy a költségvetési törvényjavaslat ennek forrását nem tüntette fel, a kérdés nem látszott megoldhatónak. Ez a gond ugyan még mindig nem oldódott meg megnyugtató módon, ám a dolog jelentõségénél fogva a tárca mindenképpen forrást kíván biztosítani erre a célra.
A másik, kormány által támogatott pont a 21. pont, a magánintézmények mentesítése a tandíjfizetési korlát alól. Hosszú távon a megoldás a magánintézményekre vonatkozó szabályozás alaposabb végiggondolása után egy, a jelenlegitõl lényegesen eltérõ támogatási rendszer kiépítése lehet. A törvény jelenlegi konstrukciójában ennél több azonban ma nem megoldható.
Ugyancsak egyetértünk azzal, hogy a hitéleti képzés tekintetében a doktori fokozat ne legyen a fõiskolai tanárrá történõ kinevezés feltétele, mert ez az egyházi képzés rendjébe nem illeszthetõ bele. Természetesen nem kizárt, hogy ennek ellenére érvényesíthessék az intézmények ezt a követelményt, ám a törvény így lehetõvé fogja tenni az ettõl való eltérést.
Az emberi jogi bizottság által benyújtott, az 5. §-ra vonatkozó csatlakozó módosító javaslatot, mely a hallgatók világnézeti szabadságának érvényesülését kívánja védeni, a kormány azért támogatja, mert az eredetileg benyújtott törvényjavaslat jogi tartalmával és céljával azonos, ugyanakkor egy szerencsésebb jogi megoldást képvisel. A kormánynak ez a módosító indítványa ugyanakkor világos helyzetet kíván teremteni abban a tekintetben is, hogy meg kívánja akadályozni, hogy a jövõben - a jelenlegi gyakorlattal ellentétben - lelkészi ajánlást a felvételi pontszámba be lehessen számítani az egyházi fõiskolákon és egyetemeken világi szakok felvételijei esetében. Annál is inkább fontos ez, mert a mostani törvénymódosítás végképp nyilvánvalóvá teszi, hogy csakúgy az állami, mint a nem állami felsõoktatási intézményrendszert a hívõ és nem hívõ adózó polgárok adójából tartják fenn.
Ami a kormány által nem támogatott módosító javaslatokat illeti, változatlanul kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy az azonos finanszírozás okaként az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodást is szükséges feltüntetni, különösen akkor, ha a tisztelt Ház e megállapodás ratifikálása mellett kíván dönteni.
Több indítvány kezdeményezte az "egyházi és magán felsõoktatási intézmények" szóhasználat végigvezetését a törvényen ott, ahol eddig a "nem állami felsõoktatási intézmények" kifejezés szerepelt. Ezeket az indítványokat a kormányzati oldal nem támogatja. Ha ráadásul az elõbb említett külön válogatásnak az a mögöttes célja, hogy végül - mint azt az ajánlás 15. pontja javasolja - kizárja a magánintézményeket a kutatástámogatásból, úgy ez ellen a leghatározottabban szeretnénk ellenérzésünknek hangot adni. A kutatási normatíva képzésében ugyanis a magánintézmények - tehát nem egyházi felsõoktatási intézmények - által végzett kutatások is szerepet játszanak, ezért diszkriminatív lenne, ha magából a támogatásból végül nem részesülhetnének.
Módosító indítvány érkezett arra is, hogy a miniszter törvényességi felügyeleti jogköre korlátozódjon az állami felsõoktatási intézményekre. Ezzel a javaslattal sem tudunk egyetérteni, minthogy ily módon a miniszter nem kerül abba a helyzetbe, hogy felléphessen a jogoszabályellenesen mûködõ intézményekkel szemben. Minthogy a törvényességi felügyelet legfeljebb a jogellenes döntések megsemmisítésére való miniszteri jogot jelenti, és a miniszter döntése ráadásul bíróság elõtt meg is támadható, e jogkör gyakorlása nem ad lehetõséget semmiféle visszaélésre vagy beavatkozásra az egyetemek, illetve intézmények autonómiájába.
Több indítvány javasolta a nem állami fõiskolai fõigazgatók kinevezésének fenntartói jogkörbe történõ átadását. Tekintettel arra, hogy a benyújtott törvényjavaslat a törvénynek ezt a szakaszát nem érintette, az alkotmányügyi bizottság ezen indítványokat házszabályellenesnek minõsítette, így több bizottság nem is szavazott ezekrõl a pontokról.
Felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy az ajánlás 16. és 25. pontja - ami nincs kiemelve a megszavazhatók körébõl - összefügg az említett alapkérdéssel, így esetleges megszavazásuk koherenciazavart eredményezne. Ezt jobb lenne elkerülni.
Több, az oktatási bizottság által támogatott módosító indítvány érinti azt a kérdést, hogy kivel és miként köttessék megállapodás az egyházi intézmények létszámkereteinek megállapítását illetõen. Tekintettel arra, hogy az MKM-nek törvény által elõírt kötelezettsége van arra, hogy megállapodást kössön a nem állami intézményekkel, nem tudjuk elfogadni azt a megoldást, amely ezt az egyházak kompetenciájába kívánja átszármaztatni.
Felhívom képviselõtársaim figyelmet a javaslat 11. §-ához benyújtott és az oktatási bizottság által támogatott módosító indítványokra, melyek lényegében a törvény eredeti szövegének visszaállítására irányulnak, és fenntartanák azt a bizonytalan állapotot, ami a hittudományi, hitéleti és hitélettel összefüggõ képzések értelmezése tekintetében zavarokat okoz. A Szentszékkel kötött megállapodás folytán egyrészt jelentõsége lesz annak, hogy mely képzések mely kategóriába tartoznak, így a fogalmak szolid összemosása megállapíthatatlanná tenné, hogy mely létszámokat hova is soroljuk, másrészt maga a megállapodás is a hitéleti képzés fogalmát használja.
Tisztelt Képviselõtársaim! Arra kérem önöket, fontolják meg észrevételeinket, és a felsõoktatás egésze érdekének szem elõtt tartásával szavazzanak.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(19.30)