DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Az ajánlás 2. pontjában szerepel az a módosító javaslat, amelyet a törvény 4. §-ához nyújtottam be. Ez a módosítás tulajdonképpen a hatályos 11. § (2) bekezdését érinti. A jelenlegi szabályozás szerint e szakasz értelmében minden devizakülföldinek - a Magyarországon lévõ ingó dolga tekintetében - a devizabelföldivel kötött visszterhes jogügylete alapvetõen engedélyköteles. Ez az 1995- ben elõterjesztett törvényjavaslatban is szerepelt. A mostani változtatás a kormány szándéka szerint az lenne, hogy a belföldön örökölt ingó dolog tekintetében a devizakülföldi a késõbbiekben már nem lenne köteles engedélyt kérni mindenki más minden szempontból ebbe a körbe tartozik, tehát köteles engedélyt kérni.
Amikor a kormány annak idején, 1995-ben a törvényjavaslatot a parlament elé terjesztette, egy ugyanilyen tartalmú módosító indítványt másokkal együtt akkor is elõterjesztettem, és elég éles vita folyt több bizottságban is errõl a módosító javaslatról. A javaslat alapvetõen nem közgazdasági jelentõségû, elsõsorban jogi megközelítésbõl készítettem. A közgazdaságtanhoz és így a devizaügyekhez sem értek különösebben, ugyanakkor gyakorló jogász lévén tudom azt, hogy egy ilyen szabály, amely egyébként betarthatatlan - és általában nem is tartják be sem az állampolgárok, sem a hatóságok -, milyen következményekkel jár.
Annak idején indoklásképpen az hangzott el, hogy azért szükséges ez a módosítás - illetve ez a javaslat - egyáltalán az alaptörvényben, mert bizony nagyon nehéz megfogni azokat az illegálisan kereskedõket, külföldieket, Magyarországon illegálisan kereskedõket, akiket más jogszabályokkal nem lehet kordában tartani, a tevékenységüket másképp nem lehet ellenõrizni, mint e szabállyal. A kormányzat álláspontja szerint egyébként igen kis számban került alkalmazásra, és reményei szerint ez a késõbbiekben sem eredményez problémát.
Annak idején a vitában elhangzott az is, hogy igenis belátja a kormányzat, hogy ez jogalkotási szempontból, jogtechnikailag rendkívül rossz megoldás, de addig, amíg más kapcsolódó jogszabályban nem sikerül erre megoldást találni, addig türelmét kérte az Országgyûlésnek, és azt az ígéretet mondták el többen is, több bizottsági ülésen, hogy erre valahol, valamilyen más jogszabályban megoldást kell találni. Erre a megoldásra türelemmel vártam. Ez a megoldás azonban sajnálatos módon egyáltalán nem született meg.
Elhiszem, és készséggel elfogadom azokat a devizapolitikai indokokat, amelyek alapján úgy gondolja a kormányzat, hogy ezeket a kereskedõket valamilyen módon ellenõrizni kell. Ugyanakkor országgyûlési képviselõként, jogászként egy ilyen rendelkezéshez meggyõzõdésem szerint jó lelkiismerettel senki nem adhatja a nevét. Már csak azért sem, mert e rendelkezés tekintetében Magyarországon az elmúlt két évben, ha igazak azok az állítások, amelyeket a kormányzat képviselõje elmondott a bizottsági üléseken - és nekem semmi okom, hogy ebben kételkedjek - törvényrontó szokásjog alakult ki. Olyan ügyleteket, amelyek hatálya e szakasz hatálya alá tartozik, naponta több százat - meg merem kockáztatni: nagyobb valószínûséggel több ezret - kötnek Magyarországon, hiszen devizabelföldi és devizakülföldi ma már az ország minden egyes pontján nagyon sok alkalommal kerül kapcsolatba egymással.
Hadd említsek egy példát! Ha valaki este gépkocsival utazik keresztül az országon, és elfogy a gépkocsijából a benzin, megáll az autója, és megállítja az utána következõ autóst, aki történetesen egy külföldi, s megkéri, hogy legyen olyan szíves, ha van a kocsijában tartalékbenzin, adjon el neki három vagy öt litert, hogy a legközelebbi benzinkútig elmehessen - és természetesen ez a jogügylet megköttetik: a magyar autós a külfölditõl megveszi x száz forintért a benzint, ehhez devizahatósági engedély szükséges.
Meggyõzõdésem, hogy ezt egy önmagát jogállamnak tekintõ országban - egy, a devizakódexszel kapcsolatban oly sok nagyon pozitív véleményt elmondó kormányzat részérõl - egy ilyen szabályozás támogathatatlan és fenntarthatatlan. Nincs olyan indok, amely megengedhetné azt, hogy ilyen tömeges jogszabálysértésre hívjuk föl a lakosságot, és megengedhetetlen az, hogy a hatóságok ilyen tömeges jogszabálysértést fogadjanak el és nézzenek el az állampolgároknak. Ebben az esetben nem szabad ezt a jogszabályhelyet elfogadnunk és megalkotnunk mert hiszen itt mindenki tudja, hogy a másik fél megszegi a törvényt, egyértelmûen megszegi a törvényt, mégis szemet hunyunk felette. Ez elvileg nem lenne problematikus, ha nem lennének olyan nagyon súlyos tapasztalataim nekem is és talán másoknak is arról, hogy tipikusan ezek azok a jogszabályhelyek, amelyek a hatósági önkény melegágyát képezik.
Hiszen készséggel elhiszem, hogy a hatóságok döntõ többségében az állampolgárokat ezekkel az ügyekkel nem fogják zaklatni. Biztos vagyok benne, hogy az állampolgárok sem zaklatják a hatóságokat, hiszen épeszû embernek esze ágában sincs egy ilyen ügylettel kapcsolatban devizahatósági engedélyért folyamodni, ugyanakkor mégis úgy gondolom, hogy miután számtalan esetben lehet tapasztalni azt, hogy mondjuk egy vállalkozónál vizsgálatot folytatnak, és szeretnének találni nála valamilyen problémát - és ez különbözõ jogszabályokkal kapcsolatban sikertelen -, akkor ezt a törvényhelyet bátran föl lehet majd hívni hivatkozásul, és bátran lehet mondani azt, hogy ha van sapka rajta, akkor azért, ha nincs rajta sapka, azért; magyarán: tessék mondani, a devizahatósági engedély erre az 5 darab reklámtollra vonatkozóan, amit cserélt a partnerével, hol vagyon?
(21.20)
És természetesen a vállalkozó nem fog tudni bemutatni ilyen engedélyt. Én nem mondom azt, hogy történt ilyen az elmúlt idõszakban Magyarországon, de mondom azt egészen bizonyosan, hogy ha ennek a lehetõségét a törvényben ilyen durva módon meghagyjuk és ilyen történhet, akkor nekünk kötelességünk ez ellen valamit tenni.
Igazán nem érheti az a vád az országgyûlési képviselõket, így engem sem, hogy erre most feltétlenül azért van szükség, mert egy nagyon gyors és nagyon hirtelenjében jött ötlet miatt kell ezt megvalósítani. Erre kereken két esztendõ állt rendelkezésre. Én 1995 októberében ugyanezt a vitát lefolytattam. Beszereztem az akkori jegyzõkönyveket; az európai integrációs ügyek bizottságában is volt egy vita errõl, és az alkotmányügyi bizottságban is komoly vita folyt errõl. Akkor is készséggel elismerte a kormányzat, hogy nem jó a megoldás, majd valami mást kell találni, de ezt most itt muszáj megcsinálni.
Könnyûszerrel megtehette volna a kormányzat, hogy engem abba a dühítõ helyzetbe hoz, hogy ehhez a rendelkezéshez nem tudok hozzányúlni, de a 11. §-t megnyitotta azzal, hogy egy minimális enyhítést lehetõvé tett. Ennek az enyhítésnek én örülök, de ez édeskevés lépés ahhoz képest, amit meggyõzõdésem szerint szükséges megtenni.
Arra szeretném kérni a kormányzatot és kérni az Országgyûlést, hogy gondolja alaposan végig, milyen következményekkel jár egy ilyen rendelkezésnek a hatályban tartása. Ne hozzanak bennünket abba a kényszerítõ helyzetbe, amilyenbe egyébként az alkotmányügyi bizottságban döntõen jogászokat hozott a kormányzat, hogy ugyan elfogadván azokat a devizapolitikai elveket, amelyeket természetesen támogatok, de ilyen formában ezt nem lehet támogatni.
Az alkotmányügyi bizottság támogatta a javaslatunkat, és ott a kormányzat ellen szavazott a bizottság. Magyarán: úgy gondolják az alkotmányügyi bizottság tagjai, hogy egy ilyen rendelkezés nem maradhat a törvényben. Szeretném elérni, ha mást nem, azt ebben a tekintetben, hogy a kormányzat által elõterjesztett valamilyen kapcsolódó módosító javaslat vagy egyéb megoldás révén el lehessen érni azokat a szempontokat, amelyeket szeretne elérni a kormányzat a külföldiek magyarországi kereskedelmi tevékenységével kapcsolatban; de ne hozza olyan helyzetbe a magyar állampolgárokat, hogy nap mint nap meg kelljen sértenie sok mindenkinek ezt a törvényt.
Én szívesen várok minden javaslatot, de meg kell mondjam õszintén, nagyon nehezen fogom tudni magát a törvényt is támogatni, ha egy ilyen rendelkezés benne marad. És azt is megmondom õszintén, hogy erre sok mindenkinek meg fogom próbálni felhívni a figyelmét, ha ez a változtatás elérhetetlen lesz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)