DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A szakoktatás területe a magyar oktatásügynek általában a perifériáján helyezkedik el a tizennyolcadik század óta. Ennek a perifériának a perifériáján - tehát még jobban és még kiesõbben - helyezkedik el az agrároktatás, amelynek a helyzetét jól látjuk, ha megnézzük a törvényalkotásunkat, ahol a különbözõ tárcák között dobálták ezt az oktatási formát, így a vallás- és közoktatásügy rendszerében, a mezõgazdasági oktatás a földmûvelés, aztán a Mezõgazdasági és Élelmiszer-ipari Minisztérium, majd újra a földmûvelés rendszerében, az iparoktatás a munkaügy rendszerében helyezkedett el.
Annak ellenére, hogy ez a terület Magyarországon mindig kiemelkedõ és az ország létét meghatározó jelentõségû volt - kivéve a dualizmus egy rövid korszakát -, az összes világkiállításon, így Londonban, Párizsban, Brüsszelben a nagy aranyérmeket mindig a magyar agrároktatás nyerte el, de mivel rendkívül sokágú és rendkívül nehézkes volt a meghatározása, és a pénz is mindig kevés volt, ezt a területet most felül kell vizsgálnunk, és mind a három szintjén eredményesen kell mûködnünk.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)