DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Az egészségügyi törvény jelentõsége, a viták értékelése a parlamentben és a parlamenten kívül terjedelmesebb zárszót igényelne, de az órára tekintve csak néhány megjegyzésre szorítkoznék.
Legyen szabad mindenekelõtt felhívnom a figyelmet a lakosság egészségi állapotára és a magyar egészségügy közismert helyzetére. Meggyõzõdésem szerint az állam a törvényben meghatározott keretek között felelõsséggel tartozik a lakosság egészségi állapotáért, de ahogy a törvényjavaslat is tartalmazza, ez a felelõsség nem parttalan. Az elfogadásra váró törvényjavaslat valamennyi más szereplõ felelõsségét is hangsúlyozza. Mint ahogyan minden dolog mértéke az ember, az egészségügyben is két alapvetõ szereplõ felelõsségi köre a legfontosabb: a betegé és az egészségügyi dolgozóé, sok esetben az orvosé, akinek a vállán a beteg tájékoztatásán kívül a közös döntés meghozatalával az ellátás legnagyobb felelõssége is nyugszik.
A törvényjavaslat parlamenti vitája során az elfogadásra váró normaszöveg az eredeti javaslathoz képest leginkább a betegjogok kérdésében módosult. Mint képviselõtársaim is érzékelhették, az elõterjesztõ minden módosító javaslatot, még az általunk javasoltakhoz képest koncepcionálisan eltérõeket is alaposan megvizsgált, és vagy támogatandónak fogadott el, vagy együttesen átfogalmazott.
Hadd mondjam el, hogy ilyen értelemben a betegek tájékoztatáshoz való joga területén, a beteg önrendelkezési joga gyakorlására vonatkozó szabályozásnál, úgy ítélem meg, megfelelõ kompromisszumok születtek. Az utóbbinál szeretném kiemelni a kezelés visszautasításának a jogát, mert ezzel egy olyan új jogintézményt vezetünk be a magyar jogrendszerbe, amely az orvos-beteg kapcsolatnak egészen új szemléletét kívánja meg az orvostól, sõt, a hozzátartozótól, a betegtõl is természetesen. Meggyõzõdésem szerint ennek a jognak a helyes, visszaélésmentes gyakorlása európai voltunk egyik legcsalhatatlanabb jele lehet.
Jelentõs eredményként kell elkönyvelni azt a tényt, hogy több nyugati ország szabályozásához hasonlóan a magyar egészségügyi jogban is megjelenik az úgynevezett élõ végrendelet jogintézménye, és hosszú vita után, a bizottsági viták konstruktív szellemiségének köszönhetõen sikerült egy olyan szövegváltozatot elkészíteni, amely kellõ jogi garanciák beépítésével, megnyugtató módon kezeli a problematikus pontot.
Szeretném képviselõtársaim segítõkészségét megköszönni, amelyet a törvényjavaslat tárgyalásakor tapasztaltunk. Úgy gondolom, hogy az elfogadásra váró javaslat európai normákat hoz a magyar egészségügybe, és valóban mérföldkõ lehet az egészségügy átalakításában. Ezért ennek tudatában kérhetem a módosító indítványok, késõbb a törvény elfogadását a tisztelt Országgyûléstõl.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)