ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Nem készültem hozzászólásra, ezért szeretném bejelenteni, hogy mai hozzászólásom rövid lesz, és a legközelebbi tárgyalási napon szeretnék román nyelven hozzászólni a tisztelt Ház munkájához. Én ezt még délelõtt nem tudtam, és ezért azt gondoltam, hogy ezt ma megtehetem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Egyike voltam azoknak, akik szorgalmazták azt, hogy a mai ülésen ez a vita megkezdõdjön. Örülök annak, hogy ezt tettem: örülök úgy is, mint országgyûlési képviselõ, és örülök úgy is, mint a Magyarországon élõ kisebbségek egyik tagja - ha nem is õáltaluk bejuttatva ebbe a parlamentbe.
Azért örülök, mert úgy gondolom, hogy a mai vita egy dolgot mindenképpen kimutatott: megvan "mindenkiben", majdnem az egész parlamentben a politikai akarat arra - legalábbis én úgy érzékelem -, hogy a Magyarországon élõ kisebbségek parlamenti képviselete megoldódjon. Azt gondolom, a puding próbája az evés: jó lenne, ha eljutnánk oda, hogy ténylegesen ezt ki is lehetne próbálni.
Én ennek jegyében kértem ma szót, és azt kérem a parlamentben ülõktõl - mindenkitõl -, hogy akkor, amikor a kisebbségek ügyérõl szólnak, egy kicsit jusson eszükbe az - legyen az ellenzék vagy kormánypárt -, hogy a kisebbségek vannak olyan felelõs magyar állampolgárok, hogyha bekerülnek ebbe a parlamentbe, tudni fognak felelõsen ülni, szólni és viselkedni.
(14.10)
Azt gondolom, azt feltételezni, hogy ezek a kisebbségek azért akarnak bejutni a magyar parlamentbe, hogy õk legyenek, mondjuk, a mérleg nyelve, vagy õk akarjanak kormányt állítani Magyarországon, nem jó dolog, mert olyat prejudikálunk, amire õk nem is készülnek.
Nagyon örülök annak, hogy sok gondolat elhangzott ezekrõl az aggályokról, mert mi, kisebbségi képviselõk, a kisebbséget valamilyen szinten reprezentálók el tudunk gondolkodni azon, hogy mit nem szabad majd a parlamentben csinálni, ha bejutottunk. Azt gondolom, hogy ma és a jövõben én mint parlamenti képviselõ akkor teszek jót, ha röviden szólok. Mert én egy kicsit itt belül már gyomorideges vagyok, mert úgy ítélem meg, hogy nagyon rövid az idõ arra, hogy ez a törvény a parlamentben úgy menjen át, hogy a '98-as választásokon a magyarországi kisebbségek képviselõket küldhessenek a magyar parlamentbe. Ezért arra intem magam, hogy ne szóljak túl sokat, mégis azt kérem a tisztelt parlamenttõl, hogy jusson eszébe egy másik közmondás - ígérem, hogy már csak egyet fogok ezen kívül mondani -: aki gyorsan ad, az kétszer ad.
1992 óta eltelt öt év, talán most van az a pillanat, amikor gyorsan tenni kellene valamit, és utána vitatkozni mindazokon a dolgokon, amelyek meghatározzák a majd egyszer itt ülõ kisebbségek viselkedési módját.
Befejezésképpen mondanék egy román idézetet, amely úgy szól, hogy "cine face, partes face" - ez azt jelenti románul, hogy aki csinál valamit, aki tesz valamit, az önmagáért is tesz. Én azt gondolom, hogy amikor ma, holnap vagy holnapután döntünk, úgy döntsünk errõl a kérdésrõl, hogy elõttünk legyen ez a mondat, ha teszünk a kisebbségek parlamenti képviseletéért, akkor igazából ennek a Háznak az érdekében is teszünk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)