DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Úgy gondolom, hogy nem vagyunk sokan, akik ebben a nagyon fontos kérdésben szeretnénk még szót váltani. Ugyan én annak idején javasoltam a házbizottságban, hogy november 17-én, tehát a dohánymentes világnapon folytassuk ezt a vitát, amelynek összesen egyetlen felszólalása hangzott el, nevezetesen Béki Gabriella nagyon jó felszólalása, erre azonban nem került sor. Ebben a késõi órában, amelyben egy nagyon tisztelt miniszter úr, azonkívül két képviselõ is van jelen, akik elõadók, elmondhatom az ezzel kapcsolatos álláspontunkat.
Az elmúlt évben számos esetben került az Országgyûlés elé olyan törvényjavaslat, amely nem volt megfelelõen kidolgozott. Ez különösen akkor bántó, ha a javaslat alapgondolata egyébként helyes és kívánatos. A sok elnagyolt törvényjavaslat során mindig arra gondoltam, hogy remélhetõleg a színvonalat meg lehet tartani, nem lehet tovább rontani. A most benyújtott törvényjavaslat azonban helyenként rácáfolt elképzelésemre. Az alig nyolc paragrafusból álló javaslat példája annak, hogy hogyan lehet egy gondolatot teljesen komolytalanná tenni. Maga a javaslat sem megérlelt, hiszen egyértelmû, hogy további kiegészítésekre lesz szükség a végleges megoldásáig. Erre nem mentség az, hogy az Európai Unió egészségügyi miniszterei is hasonló gondokról számoltak be az elmúlt napokban, s ez azt jelzi, hogy nem vagyunk az utolsók, de nem vagyunk az elsõk sem ezen a területen.
A törvényjavaslat bevezetõ szövege szerint a benne foglalt szabályozásra azért van szükség, mert tekintettel kell lenni a lakosság kedvezõtlen népegészségügyi mutatóira. Ezek a mutatók rendkívül kedvezõtlenek, és a kormányzatnak az egészségügyre vonatkozó, régóta tartó megszorító intézkedései alig javítottak a képen. Ha most a népegészségügyi mutatókat befolyásoló tényezõk átfogó értékelésére kerül sor, beleértve a dohányzás mellett az alkohol- és a kábítószer-fogyasztást, akkor még érthetõ lenne a törvényjavaslat elõterjesztése, de egyetlen tényezõ, annak is részleges kiemelése sajnos csak pótcselekvésnek minõsíthetõ. A népegészségügyre vonatkozó hivatkozások helyett valószínûbbnek kell tartani, hogy az indoklásba foglalt megjegyzés, mely szerint a javaslat megfogalmazásánál elsõsorban a külföldi, jórészt amerikai hasonló szabályozások ösztönözhették a szerzõket, sajnos csak azon az alapon, nehogy lemaradjunk, ha ott létezik ilyen szabályozás, akkor legyen nálunk is -
ez nem elfogadható. Szokás szerint viszont még véletlenül sem veszik figyelembe, amint az korábban már ugyancsak megtörtént, mindazokat a társadalmi, környezeti, sõt egyéb körülményeket, amelyek a külföldi körülményeket a hazaitól megkülönböztetik.
Az elõzõekben megfogalmazott negatív vélelmekkel konkrétan alátámasztja a törvényjavaslat részletes elemzése azokat, ahol az elõre megjósolható eredmény a szövegezésbõl már kitûnik és zavar forrása lehet. "A dohánytermékek fogyasztásának alapvetõ szabályai" kissé nagyképû címet viselõ 2-4. § egyszerûen nevetséges, hiszen olyat kíván törvényben rögzíti, amit a mindennapi gyakorlat már megoldott, ugyanakkor a munkahelyi dohányzás kérdését megkerüli, külön törvényre hivatkozva. A 2. § (2) bekezdés a) pontja szerint csak a dohányzás számára kijelölt helyen lehet dohányozni, a közforgalmú intézményekben szolgáltatást igénybe vevõk számára nyitva álló zárt légterû helyiségben. Viszont az szinte mindenütt már rég megvalósult, kijelölték a dohányzás számára az adott helyeket. Az orvosi rendelõkben, a gyógyszertárakban eddig sem lehetett dohányozni, de hasonló módon hosszú idõ óta különváltak a vonatokon a dohányzó és nemdohányzó szakaszok.
(14.20)
Illetve ugyancsak régóta tilos a helyi tömegközlekedési eszközökön, villamosokon, autóbuszokon a dohányzás.
Ezek után a kérdés az, hogy tulajdonképpen mi az, amit szabályozunk. Valójában csak néhány részletkérdésrõl van szó. Így például csak kijelölt helyen lehet dohányozni a szórakoztató, vendéglátó, szórakozást nyújtó intézményekben, ha meleg- vagy hidegkonyhai készítményeket forgalmaznak. Az elsõ probléma rögtön ebbõl a kritériumból adódik. Nincs pontosan meghatározva, mit kell hidegkonyhai készítményeknek tekinteni. Az értelmezõ szótár szerint ilyen készítménynek kell tekinteni a szendvicseket is, tehát rendkívül nehéz pontosan meghatározni, hol a határ. Tekintve, hogy a törvényjavaslat elég tetemes büntetések kiszabását teszi lehetõvé, ez korántsem elhanyagolható.
Legalább ennyire pontatlan a 2. § (1) bekezdése c) pontjában a zárt térben megtartott rendezvényekre kimondott tilalom. Itt ugyan az 1. § d) pontjában meghatározták a rendezvény fogalmát, mely szerint annak kell tekintetni az ott meghatározott célokkal létrejött összejövetelt, amelyek legalább három személy egyidejû jelenlétével tûnnek ki. Ha az említett rendezvény esetében olyan helyiségrõl volna szó, amely közforgalmú intézmény keretében mûködik, még érthetõ lenne a megkötés, de így a törvényjavaslat szövege szerint, ha például három ember összeül egy üzlet megkötésére, akkor ez már gazdasági eseménynek, tehát rendezvénynek minõsül, amelynek elengedhetetlen feltétele egy dohányzóhely kijelölése. A fogalmazás komolytalansága, azt hiszem, nyilvánvaló.
A javaslat további módosítása a fennálló helyzethez képest az, hogy nemcsak a passzív dohányosokat, hanem magukat a dohányzókat is védeni kívánja. A 2. § (4) bekezdése ugyanis gondosan meghatározza, hogy milyennek kell lennie a dohányzásra kijelölt helyiségnek. Eszerint ez zárt légterû csak akkor lehet, ha a folyamatos légcsere feltételei megfelelõ nyílászáró szerkezetekkel vagy egyéb mûszaki berendezés felszerelésével biztosítottak. Igen ám, de hogyan biztosítható a légcsere? A 4. § (2) bekezdése elõírja, hogy személyszállító vasúti jármûvön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni, amelynek meg kell felelnie az elõbbi feltételeknek. Ezután - bár a kijelölés részletes szabályait az illetékes miniszterre, a feltételek biztosítását adott esetben a tömegközlekedési eszköz üzemben tartójára bízza a javaslat - a bizonytalanság teljes.
Az eddigi dohányzószakaszok vajon megfelelnek-e a törvénynek? Megfelel-e a dohányosok számára a nyitott ablak, vagy ott köteles utazni az elégséges szellõzés érdekében? Ha újabb változásokra kerül sor, vagyis a jelenlegi megoldások technikailag nem elfogadhatók, vajon mennyibe kerül az átállás, illetve ki fogja fizetni a költségeket?
"A dohánytermékek forgalomba hozatalának egyes korlátai" címû, két paragrafusra terjedõ fejezetrész kis terjedelme ellenére ellentmondásos (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), hisz 200 méteres körzetben dohányáruüzlet mûködését nem teszi lehetõvé.
Még annyit szeretnék elmondani egy mondatban, hogy a dohánytermék vásárlásának életkorhoz kötése elméletileg ugyan szolgálhat bizonyos (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) visszatartó hatással, de ez a gyakorlatban nem jelent semmit. Ezt részletesebben most nem tudom kifejteni.
A dohányzás káros voltára... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Igen. Az utolsó mondatban talán annyit, reméljük, hogy kidolgozásra kerül egy alaposabb javaslat, mert jelenleg ebben a formájában nem elfogadható a Független Kisgazdapárt számára.
Köszönöm szépen.