DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt évtizedekben világszerte aggasztó méreteket öltött a kulturális javak illegális kereskedelme. Pótolhatatlan régészeti értékek, mûtárgyak, mûemlékek leszerelhetõ részei és ingó tartozékai kerültek ki az országhatárokon kívülre az illetékes hatóságok engedélye és tudomása nélkül.
Ezek nagy része örökre elvész az ország számára, ha mégis felbukkannak, visszaszerzésük nagy nehézségekbe ütközik. Bebizonyosodott, hogy az egyes nemzetek nemzetközi összefogás nélkül nem tudják megvédeni kulturális örökségüket. A kulturális javak illegális kereskedelmének megakadályozásáról szóló 1970. évi párizsi UNESCO-egyezmény a 7. cikkében foglalt magánjogi rendelkezés miatt nem tudta meggátolni az illegális mûkereskedelem növekedését.
A nemzetközi magánjog általános hatálya szerint az adásvétel érvényességét illetõen annak az országnak a törvényei a mérvadóak, ahol a szóban forgó javak az adásvétel pillanatában fellelhetõek.
(15.40)
Sok országban a vásárlás tényével érvényes jogcímet lehet szerezni a lopott javak tulajdonlására. Ez a gyakorlat tehát nem ösztönözte a kulturális javak vásárlóit arra, hogy megbizonyosodjanak arról, vajon a tárgy törvényes úton került-e el korábbi helyérõl.
Az UNESCO felkérésére a magánjog egyesítésével foglalkozó nemzetközi szervezet, az UNIDROIT egy új egyezményt dolgozott ki, amely a mûtárgyak vásárlóit és forgalmazóit kellõ körültekintésre készteti. Ez az új egyezmény a közgyûjteményben õrzött tárgyakhoz hasonló, fokozott védelmet biztosít a kulturális javak különösen veszélyeztetett fajtáinak is: a régészeti leleteknek, az egyházi tulajdonú javaknak és a mûemlékeknek. Az egyezmény célja a lopott vagy jogellenesen kivitt kulturális javak visszajuttatásának jogi szabályozása. Az egyezmény kimondja, hogy a lopott kulturális tárgy birtokosa köteles azt visszaszolgáltatni. A visszaszolgáltatás iránti bármely igényt a tárgy eltulajdonításától számított 50 éven belül és attól az idõponttól számított 3 éven belül kell érvényesíteni, amikor az igénylõ tudomást szerzett a tárgy helyérõl és birtokosáról. Nincs elévülési idõ, ha a tárgy közgyûjteménybõl, régészeti lelõhelyrõl, mûemlékbõl vagy vallási intézménytõl származik.
Amennyiben a lopott kulturális tárgy birtokosa nem bírt tudomással a tárgy lopott voltáról, megszerzésekor a tõle elvárható gondossággal járt el és ezt bizonyítani is tudja, akkor kárpótlásra tarthat igényt.
Tisztelt Ház! Magyarország az 1970-es UNESCO-egyezményt az 1979. évi 2. számú törvényerejû rendelettel hirdette ki. Az 1997. december 9- én elfogadott kulturális törvény idevonatkozó fejezetei az 1970. évi UNESCO-egyezmény és a most elõterjesztett UNIDROIT-egyezmény szellemében és rendelkezéseinek figyelembevételével készültek el. Így tehát az említett jogszabály immár belsõ joggá is változott.
Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a Magyar Köztársaság képviselõje által 1995. június 24-én, Rómában aláírt UNIDROIT- egyezményt a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról erõsítse meg, illetve a Magyar Köztársaságnak az egyezménnyel kapcsolatos nyilatkozatát fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps.)