DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az emberi felhasználásra kerülõ gyógyszerekrõl szóló törvényjavaslatról már nem fogom elmondani részletesen, miért fontos, hogy ez a törvény megszülessen, hiszen elõttem szóló képviselõtársaim több oldalról megvilágították ezt a kérdést. Én csupán néhány konkrét problémára szeretnék rávilágítani, amiben változást kellene elérni ebben a törvényjavaslatban.
Annál is inkább, hiszen a gyógyszerész szakmával történt elõzetes egyeztetés után már egy olyan törvényjavaslatot fogadott el a kormány, amelyben a változások már nem egyeztetés alapján történtek. Három olyan konkrét pont van, amelynek következményeire és veszélyeire szeretném felhívni az önök figyelmét.
Az elsõ probléma a gyógyszerek ideiglenes forgalomba hozatalának problémája.
(17.20)
Ez a törvényjavaslat szó szerint azt tartalmazza, hogy minõségileg megfelelõ és relatíve ártalmatlan vizsgálati készítményt a hatásosság végleges bizonyítása elõtt ideiglenesen be lehet jegyezni legfeljebb egy év idõtartamra, és ideiglenes forgalomba hozatali engedélyt lehet kiadni. Majd a következõ pontban azt is tartalmazza, hogy ezt két alkalommal ismét egy-egy évre meg lehet hosszabbítani. Tehát, tisztelt képviselõtársaim, ez a törvény azt tartalmazza, hogy minõségileg megfelelõ és relatíve ártalmatlan vizsgálati készítményt a hatásosság bizonyítása elõtt három évig is be lehet jegyezni és ideiglenes forgalomba hozatali engedélyt lehet kiadni.
Nézzük meg, hogy mennyire egzakt fogalom ez a relatív ártalmatlanság, hiszen ezen múlik, hogy adott esetben milyen készítmény kaphat ilyen három évre szóló mentességet a végleges bizonyítás alól! Nos, ezt a fogalmat tartalmazza a törvényjavaslat, amely egészen pontosan úgy szól, hogy "a mellékhatások által okozott kedvezõtlen hatás jelentõsége a várható gyógyító hatáshoz képest csekély". Tisztelt Képviselõtársaim! Ha én végiggondolom, hogy be lehet jegyezni, és forgalomba hozatali engedélyt lehet kiadni három év idõtartamra olyan gyógyszerrõl, amelyrõl a hatásosságot még véglegesen nem bizonyítottuk, ugyanakkor azonban mellékhatásokat már ismerünk - hiszen azt írja a relatív ártalmatlanság, hogy "a mellékhatások által okozott kedvezõtlen hatás jelentõsége a várható gyógyító hatáshoz képest csekély" -, azt gondolom, ez a megfogalmazás ebben a törvényben túlságosan tág, túl szabad teret enged az esetleges lobbycsoportok nyomásának. Kérem, képviselõtársaim, hogy gondoljuk végig mindannyian: hogyan lehet ezt sokkal pontosabban és egzaktabban megfogalmazni, hiszen így komoly veszélye van annak, hogy bizonyos érdekcsoportok ezen a viszonylag gumimeghatározáson keresztül három évig esetleg teljesen hatástalan, ám bizonyos mértékû mellékhatásokkal rendelkezõ szert forgalmazhatnak ebben az országban.
A következõ a javaslatnak az a változtatása, amelyik megint csak az egyeztetések után történt, és érdekes gondolatokat vet fel az emberben. A törvényjavaslatból kimaradt a 12. § két bekezdése. Az egyik az a hivatkozás, hogy a gyógyszertárak létesítésérõl és mûködésük egyes szabályairól külön törvény rendelkezik a másik - ami még érdekesebb - az a meghatározás, hogy gyógyszer közvetlen lakossági felhasználásra a kiadhatóságtól függetlenül csak gyógyszertárból szolgáltatható ki.
Nos, érdekes dolog, hogy az elõzetes egyeztetések során ez a két pont egyértelmûen benne volt a törvényjavaslatban majd, amikor az egyeztetés már nem folytatódott tovább, a kormány egy olyan változat mellett döntött, amelybõl ez a két pont kimaradt. Éppen e két pont kimaradása vet fel a szakmai körökben rendkívül komoly aggályokat. Ha ebben a törvényben nincs benne, hogy gyógyszer csak gyógyszertárból szolgáltatható ki, ha ezt nem mondja ki egyenesen a kormány, akkor mindenkiben az a gondolat vetõdik fel, hogy ugyan vajon miért. Csak nem ki akarják nyitni a gyógyszerforgalmazás lehetõségét? Csak nem akarnak holmiféle diszkontáruházakban gyógyszereket forgalmazni? Mert ennek nagyon komoly veszélyei vannak.
A gyógyszerész szakma teljes egyöntetûséggel felháborodással fogadta ezen pontok kihagyását a törvényjavaslatból, nagyon fontos indokok alapján. Ezekbõl idéznék: "Az államot felelõsség terheli a társadalom gyógyszerellátása terén. Ebbõl a felelõsségbõl fakad, hogy kontinensünkön kétszáz éve a gyógyszertár a gyógyszerellátás kizárólagos intézménye, amelyben különleges képesítés alapján, apró mozzanataiban is részletesen szabályozott hivatásgyakorlás útján valósul meg a lakosság gyógyszerellátása. A gyógyszertárban elõforduló termékféleségek minden korban a gyógyszer fogalma köré nevesíthetõ, a gyógyszerész képzettségi és felelõsségi körével is összefüggésbe hozható anyagokat és eszközöket jelentettek. A beteg embernek a gyógyszerész és a gyógyszertár iránti bizalmát, így a gyógyításba vetett hitét is meghatározza, hogy milyen jellegû intézményben, közvetlenül milyen végzettségû szakemberekkel találkozik: ott a figyelem és ezzel a fõ tevékenység a gyógyításra irányul-e, vagy pedig egy közönséges, harsányan reklámozható üzletbe kényszerül a nem vásárlási indíttatásból származó gondjának megoldására."
Nos, tisztelt képviselõtársaim, nagyon fontos kérdések ezek, hiszen gyógyszert az ember nem úgy vásárol, ahogy cukorkát, ennivalót, harisnyát és fehérnemût. Gyógyszert az ember rendszerint akkor vásárol, ha valami baja van. A gyógyszerek jelentõs részének nemcsak hatása, hanem mellékhatása is van. Amikor gyógyszerész által felírt, vényre kiadható gyógyszerrõl van szó, akkor az orvosnak kötelessége mérlegelni, hogy az általa felírt gyógyszer okozhat-e a betegben valamiféle problémát, nincs-e valami allergiás jelenség a betegben, és sorolhatom tovább. Amikor azonban vény nélkül kiadható gyógyszerrõl van szó, akkor éppen a gyógyszerész az, akinek ezeket a kérdéseket fel kell tennie. Ha a boltban egy pultról veheti le a beteg a gyógyszerkészítményt, akkor nincs, aki felvilágosítást adjon. Láthatják önök is a gyógyszerreklámok megjelenését a televízióban, minden egyes alkalommal ott van: "A mellékhatások tekintetében kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét." Ha egy gyógyszert nemcsak gyógyszertárban lehet kiadni, innentõl kezdve már nem lesz kit megkérdezni, és ebben az esetben kérdés, hogy az ilyenkor okozott mellékhatások kinek a felelõsségét jelentik. Mert a gyógyszer veszélyes anyag: amennyire hatni tud, úgy ártani is.
Azt gondolom, minden kormány, minden népjóléti tárca kötelessége, minden egészségügyért felelõs tárca kötelessége, hogy olyan körülményeket teremtsen, ahol a gyógyszerek elsõsorban használni tudnak és a legkevésbé sem ártanak. Azt gondolom, ebbe a törvénybe ezt a megállapítást mindenképp vissza kell helyeznünk - minden ellenkezõ híresztelés elkerülésének érdekében, mert azáltal, hogy a kormány kivette ezt a pontot, gyanút keltett a távolabbi szándékait illetõen.
A következõ pont az intézeti gyógyszerellátás kimaradása a törvénybõl, ami megint nehezen érthetõ dolog, hiszen az elõzetes egyeztetések alapján benne volt a törvényjavaslatban, majd a kormány által elfogadott javaslatból kikerült. Itt az egészségügyi intézmények intézeti gyógyszertárainak körét szabályozta volna a javaslat. Az intézeti gyógyszertárak szerepe nagyon fontos, sõt, lehet azt mondani, hogy fokozatosan felértékelõdik. Tehát nem lehet megengedni, hogy a törvényjavaslatból az intézeti gyógyszertárak, az egészségügyi intézményekben mûködõ gyógyszertárak mûködésére vonatkozó kitételek elmaradjanak.
Tehát, tisztelt képviselõtársaim - és kérem államtitkár urat is mint a tárca képviselõjét -, gondolják végig a teljes gyógyszerész szakma véleményét, gondolják végig a benyújtott módosító indítványok alapján és kérem tisztelt képviselõtársaimat is, támogassák azt, hogy ezek a korábban már egyeztetett paragrafusok visszakerülhessenek a törvényjavaslatba.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)