DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyûlés! E késõ esti órákban újra szólni kell napirend után egy fontos témáról, amely veszélyt jelent a búzatermelõk részére, ugyanis sajnos az idõjárás nem kedvezett már az õszi szalagmunkának sem. Rendkívüli anyagi ráfordítással ugyan elkészültek a magágyak, a búza belekerült a földbe, azonban a pocokveszély fennállt, míg az esõzések be nem jöttek, de nem volt elég csapadék ahhoz, hogy ezt az óriási veszélyt megszüntesse.
A múlt héten egy határszemlén vettem részt, és szomorúan állapítottam meg azt, hogy a búza a pocok áldozata lesz, ha nem lépünk fel idejében. Mindenképpen szükségesnek tartom felhívni a minisztérium figyelmét erre a veszélyre, annál is inkább, mert ha jelenleg úgy néz ki, hogy sok a búzánk, dúskálhatunk benne, ez nem jelenti azt, hogy az 1998-as termést ne védjük meg. Biztos vagyok benne, hogy ez a felesleges búzamennyiség az aratás megkezdésére el fog tûnni a magtárakból, mert van ebben egy másik variáció is. Nagyon óvom a kereskedõket, egyszer úgyis eljön az az idõ, amikor tulajdonképpen a termelõk fogják a vezényszót kiadni.
Most azonban nem kereskedelmi vitákat akarok itt emlegetni, hanem azt akarom, hogy a mezõgazdaságot, a termelési szerkezetet olyan figyelemmel kísérjük - fõleg a kenyérnekvaló problémáját -, hogy ezt a veszélyt feltétlenül meg kell akadályozni. Az õsz folyamán hoztunk egy olyan elképzelést, hogy ebbe hathatósan beavatkozunk. Jeleztek is egy igen komoly összeget, több száz millió forintot erre a ráfordításra. Hála istennek akkor elmaradt ez, azt hittük, ezt megoldja maga a természet. Sajnos, ez nem történt meg. Olyan pusztításokat végeznek, ha ezt tovább hagyjuk, mint a lucernaföldekben az õsszel, hogy bizony tavasszal a növény újraindulásakor igen komoly károkat okoztak a pockok, mert lerágták még a gyökérkoronát is. Most ugyanez a helyzet van a búzánál is, a során elmennek, érdekes módon éjjel támadnak, és nappal ott semmi nem látszik, egy állat nem mozog - azonban sajnos, ez fennáll.
Nagy tisztelettel kérem az Országgyûlést, hogy erre a veszélyre figyeljünk oda, és tisztelettel kérem a Földmûvelésügyi Minisztérium itt lévõ szakembereit is, hogy ha ilyen jelzések vannak - ez Szolnok megyében jelen van -, mindenképpen fel kell lépni ez ellen, mert a kenyérnekvalónk veszélyben van. Jobb elõre félni, mint gyorsan megijedni, tehát ne legyen az, hogy tudtuk volna, ha szóltunk volna. A magyar paraszt, a magyar földmûvelõ ember odafigyel, a határt szemléli, éles szeme szemmel tartja nemcsak a jószágát, hanem a természetet is - hogy hol vesz valamit észre.
Nagy tisztelettel kérem ismételten a tisztelt Házat és az illetékes minisztérium szakembereit, akik itt vannak a páholyban, hogy nézzenek utána, érdeklõdjenek a megyei földhivataloknál, földmûvelésügyi hivataloknál, hogy ezt a veszélyt idejében el tudjuk hárítani.
Köszönöm szíves türelmüket, hogy ezt megtehettem. (Szórványos taps.)