HERBERT FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosítására vonatkozó T/5387. számú törvényjavaslat elfogadását méltán várja nagy várakozással a sportszakma. Remélem, nem fogja õket csalódás érni.
Elõre kell bocsátanom, magam is nagy híve vagyok a sportnak, valamint korlátozott mértékben és idõben társadalmi sportvezetõként is tevékenykedem, ezen túlmenõen pedig helyenként futballozni is szoktam a parlament sportegyesületében (Dr. Avarkeszi Dezsõ felé fordulva.) államtitkár úrral együtt.
A tervezet kapcsán azonban kénytelen vagyok néhány aggályomnak, sõt félelmemnek hangot adni, de hangsúlyozottan jobbító szándékkal, fõként sportfinanszírozási kérdésekben.
Alapvetõen egyetértek az elõterjesztõvel, amennyiben az élsportban és különösen a labdarúgásban fennmaradt egyfajta álprofizmus, a teljesítményekkel arányban nem álló juttatások rendszere.
A köztartozások pályázati úton történõ rendezése is elfogadható számomra, amennyiben az nem hozza hátrányos helyzetbe a versenytársakat. Hivatkozunk a társadalmi hátrányos megítélés miatti intézkedési kényszerre, azonban a társadalom finanszírozási ügyekben jórészt tájékozatlan, számára csak az eredménytelenség az igazi utaló jel a rendszer mûködésképtelenségére.
Maximálisan a szívembõl szólt dr. Nádori László képviselõtársam, hogy a labdarúgásban jelentkezõ eredménytelenség, valamint a szervezeti-mûködési problémák hátterében elsõsorban szakmai okok rejlenek, és hogy a közterheket rendesen fizetõkkel szemben körültekintõen kell eljárnunk, azt sugallva, hogy érdemes tisztességesnek lenni.
(21.50)
Balsay István képviselõtársam azon gondolatát is sajátként vallom, hogy azonos esélyt kapjon a fõváros, a kiemelt egyesületek és a vidék sportja. Hozzátenném még: én ezt azonban elsõsorban nem a szervezetek és sportolók számának a csökkentésével szeretném elérni.
Most néhány gondolatot engedjenek meg a sportfinanszírozásról. Nekem meggyõzõdésem, a gazdasági társasággá alakulás nem érinti az ágazat tõkehiányát, finanszírozási gondjait, legfeljebb az ezekbõl eredõ következményeknek a gazdasági szervezetekre vonatkozó törvények szerinti következetes és kíméletlen, másként kezelését helyezi kilátásba. Nyilván lesznek egyesületek, klubok, amelyek át fognak tudni alakulni, de már az elsõ évben csõdhelyzet és felszámolás elé néznek.
Hogyan is mûködik a labdarúgásban, ebben az olimpiai sikerágazatokkal egyenrangúan vagy annál is kiemeltebb figyelmet érdemlõ sportágban az I. osztályban a költségek biztosítása? A magyar NB I-ben a csapatok bevételeit 75 százalékban a szponzorok, 10 százalékban az önkormányzati támogatások, 10 százalékban a közvetítési díjak, és csak 5 százalékban a jegy- és bérletértékesítés alkotják. Az angol elsõ ligában 30 százalékot a szponzorok, 20 százalékot a közvetítési díjak és 50 százalékot a szurkolók biztosítanak. Látható, mennyire mások az arányok, még akkor is, ha a költségvetések fõösszege abszolút számokkal nem hasonlítható össze.
Magyarországon belül is lényegesen eltér a nagy költségvetéssel rendelkezõk klubok bevételi struktúrája a 80-100 millió forintos kis klubokétól. Nézzünk konkrét példát egy kicsinek számító sportklub költségvetésének alkotóiról! Elöljáróban annyit: Zalaegerszeg megyei jogú város önkormányzata a '98-as költségvetése bevételi oldalán 6 milliárd 177 millió forintos összeget tervezett. Ebbõl kifejezetten 60 millió forint, a bevételi fõösszeg 1 százaléka fordítható sportfeladatokra, ami kevesebb, mint a tavalyi 73 millió forintos nagyságrend. Igaz, ezen túlmenõen további összegek szolgálják a sporttevékenységek feltételeinek biztosítását, ilyen még a 21,8 millió forintos létesítményfenntartás, a 49,6 millió forintos stadionfelújítás, a 3,5 millió forintos kisebb felújítások, a 20,5 millió forintos városi strandüzemeltetés, a 12 millió forintos sportcsarnok-igénybevétel ellentételezése. Ezekhez még hozzászámítandó az a követésre méltó, a zalaegerszegi gyakorlat eredményeként várhatóan sportcélra fordítható pénzösszeg, amely a város közgyûlésének a helyi iparûzési adóról szóló rendeletének vonatkozó pontja alapján várhatóan 80 millió forintos mértékben fog ez évben realizálódni.
Engedjék meg, hogy ezt a mondatot, ezt a minta értékû rendelkezésrészletet szó szerint idézzem: "Az adóévben bevallott és pénzügyileg rendezett adó 20 százalékos mértékéig a helyi érdekeket képviselõ és a városban mûködõ egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális intézmények és városi szervezetek, alapítványok, a zalaegerszegi székhelyû sportegyesületek és városi sportszervek, valamint a közgyûlés által létrehozott alapítványok részére címzett pénzösszegekrõl Zalaegerszeg megyei jogú város közgyûlésének a mindenkor hatályos költségvetési rendeletének szabályai szerint rendelkezhet az adózó", tehát az adót fizetõ.
Ez az összeg, kedves képviselõtársaim, 1997. évben az összes 20 százalékos 120 millió forintból sportcélra 71,7 millió forint volt, '98-ra 80 millió forint, ahogy azt már az elõbbiekben is említettem. Így összesen a város 247 millió forintot fordít közvetlenül és közvetve sportcélokra, ami a költségvetési bevétel 4 százaléka. Azonban bármennyire is szépen hangzik, ez bizony vajmi kevés! A városban tizenkét elsõ osztályú sportegyesület, klub mûködik a versenysportban, köztük olyan csapatjátékok, mint a labdarúgás, a férfi és nõi kosárlabda, férfi röplabda, nõi kézilabda, nõi teke. A 63 ezer fõs városban 8300 sportegyesületi tag van 87 egyesületben regisztrálva. Rendezvényeken 46 762 fõ vett részt, igaz, átfedések vannak a résztvevõk között.
A labdarúgó-szakosztály bevételeinek szerkezetérõl szándékoztam szólni, tehát néhány adatot sorolnék a '98. évre vonatkozóan. Önkormányzati támogatás - iparûzési adóval együtt -: 41,3 százalék; reklám: 20,6 százalék; rendezvénybevétel: 16,5 százalék; plusz tagdíj- hozzájárulás összesen: 18,18 százalék; játékoseladásból talán: 8,26 százalék, és a tévéközvetítések jogdíja: 11,57 százalék. Azonban ha az önkormányzati támogatásból külön tekintem az utánpótlásra fordítandó mintegy 30 millió forintos nagyságrendet, akkor az önkormányzati támogatási rész 16,5 százalékra csökken.
Az adósságrendezés a másik fõ kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék. A köztartozások rendezésére vonatkozó törvényjavaslat 4. §- ának hatálya az én értelmezésemben a törvénytervezet életbe lépését követõen, várhatóan '98. április 1-jétõl vonatkozik valamennyi csapatra, sportági egyesületre, szakosztályra. A gazdasági társasággá alakulás kötelezettsége a labdarúgó egyesületekre, szakosztályokra érvényes csupán kiemelten 1998. június 30-áig, azonban ezt a többi sportágban is megtehetik, de legkésõbb 2001. december 31. napjáig.
Próbáljuk áttekinteni, milyen köztartozások képezik a törvényjavaslat szerinti pályázatos rendezés tárgyát! A rendelkezésre álló számok meglehetõsen elnagyoltak, de egyenként is csillagászati mértékûek. Egyes források 6 milliárd forintos tõketartozásról és 4 milliárd forintos nagyságrendû késedelmi kamat-, pótlék-, egyéb járuléktartozásról tájékoztatnak. Mások 4,3 milliárd forintos összes adókövetelésrõl, valamint az 50 millió forintnál többel tartozó sportklubok esetében 3,3 milliárd forintos társadalombiztosítási, akaratlan hitelrõl tudnak csak a magyar bajnokságok futballcsapatainak a háza táján, míg mások csak tõketartozásként 6 milliárd forintot emlegetnek a fociklubok összehozott köztartozásaként. Elhangzottak olyan sajtóvélemények is, hogy a törvény-elõkészítés idején ugrásszerûen megnõttek a köztartozások a jobban informált sportegyesületeknél, tehát voltak, akik amnesztia tudatában szándékosan nem teljesítették a törvények által elõírt közteher- viselési kötelezettségeiket. Ezek számára nehezen engedhetõ meg egy kedvezményes adósságrendezésben való részvétel, akár a versenytársak, akár a szélesebb közvélemény szemében. Ennek kezelése persze viszonylag egyszerû: a tervezett kedvezményezés csak a jugoszlávjárást megelõzõ, mondjuk, '97. október 31-éig fennálló személyi jövedelemadó- és járuléktartozásokra terjedjen ki, az azt követõkre pedig már ne; ebbe a körbe kell bevonni egyébként az általános forgalmiadó- tartozásokat is.
A tartozás felszaporodására utal az is, hogy ha összevetem a ma használatos számokat, a 8-10 milliárd forintot a decemberi prognosztizált, '97 végére várható köztartozások 6 milliárd forintos összegével a sportszektorban, akkor látható: egy hónap alatt 35-65 százalékkal ugrott meg a kalkulált nagyságrend, ez pedig kizárja a véletlen és tényszerû, sõt indokolt mértéket, és más vélelmet sugall.
Érdekes lenne azt is elemezni, hogyan hozható össze az ésszerûség határán ily mértékben túllépõ 700 millió forintos köztartozás; ezt állami cégen kívül más képtelen felül- vagy inkább alulmúlni. Teljesen korrekt kérdéseket vethetnék fel ennek a körülményeivel kapcsolatosan, de nem teszem; csak annyit jegyeznék meg: vannak megyék az országban, ahol ennek elenyészõen kis töredékéért, illetve annak vélelme alapján, ma is büntetõügyek vannak folyamatban. Remélem, a rendezési szándék hatálya ezekre az ügyekre is vonatkozni fog majd.
Amikor az elkerülhetetlen szerkezetváltásról, a piacgazdasági viszonyokhoz történõ igazodásról vagy igazításról beszélünk, akkor hangsúlyozottan szólnunk kell a piaci verseny alapvetõ feltételeirõl, az esélyegyenlõségrõl is. Jelentõs sportlétesítmények tulajdoni és használati viszonyai rendezetlenek, fenntartásukat és egyre nyomasztóbb korszerûsítésüket, felújításukat súlyos finanszírozási gondok akadályozzák; emellett ordító támogatási egyenlõtlenségek tapasztalhatók, különösen a központi kezelésben lévõ állami tulajdonú létesítmények, több fõvárosi klub esetében.
A fedezetlen, a sportteljesítmény értékével arányban nem álló jövedelmek mértékében is fényévnyi különbségek lelhetõk fel. A szûkítõ szegénység minden ésszerû határon túli pazarló és felelõtlen gazdálkodással jár együtt - ez is eltérõ mértékben. A törvényjavaslat ez év végéig türelmi idõ, majd 5 éven keresztül pályázat alapján átütemezendõ részletfizetési lehetõség biztosítását tartalmazza. Más, a sajtóban is napvilágot látott információk szerint azonban nemcsak errõl, hanem ennél sokkal többrõl van szó: várható az idézett nagyságrendû köztartozások teljes elengedése is egy második ütemben, amelynek a technikai részletei még kevésbé ismertek.
Többek között azért nem szól a törvényjavaslat 4. §-a az áfatartozások kezelésérõl, mivel az nem feltétlenül törvényi hatáskör.
(22.00)
Itt ki kell jelentenem, mindkét változattal kapcsolatosan vannak fenntartásaim és természetesen javaslatom kiegészítésükre. Az átütemezett változat esetén az évente befolyt összeget célszerûnek tartanám elkülönítetten gyûjteni és egy alapot képezni sporttámogatás céljára, mely sportalapból szintén pályázat alapján igényelhetnének támogatást azok az egyesületek, amelyek elenyészõ mértékben vagy egyáltalán nem használták ki a törvénytervezet által most biztosításra kerülõ kedvezõ pénzügyi, adósságrendezési lehetõséget.
Ugyancsak egy lehetõség volna ebben a formában a pótlékok, kamatok ilyetén történõ felhasználása is. Ez esetben az érvényes törvények szerint az alaptõke befolyik a költségvetésbe. A második, az elengedésre vonatkozó megoldás esetén javaslom annak 60 százalékát törölni, 40 százalékát pedig az elõzõekben elmondottak szerint sportfinanszírozási alapokra elkülöníteni.
Mindenképpen fontosnak tartom a kialakult helyzetrõl a társadalom korrekt tájékoztatását, hogy valóban mérhetõ, érezhetõ legyen a kialakult állapotok kezelési módjának széles körû megítélése. Tisztában vagyok természetesen az adótitok fogalmával, én ezt nem állami feladatnak tekinteném. Sokkal inkább elvárható e téren az együttmûködés azoktól a sportegyesületektõl, amelyek igénybe kívánják venni az elõzõekben taglalt rendezési lehetõségeket.
Célszerûnek tartom számukra pályázati feltételként elõírni, hogy az 1997. évi gazdálkodásukról, közterheik alakulásáról mérlegszerûen, egy késõbb meghatározott formanyomtatvány sorainak megfelelõen tegyenek nyilvánosan közzé felelõsen aláírt nyilatkozatot 1998. május 31-éig. Ennek hiányában támogatásra, átütemezésre, illetve köztartozás törlésére, elengedésére semmilyen módon nem pályázhatnak, kedvezményben nem részesülhetnek, illetve a létrehozandó sportalapból sem igényelhetnek kiegészítõ finanszírozási eszközöket.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretnék idézni egy sportvezetõi véleményt, amelynek megállapításai nehezen vitathatók. "Mi is igazolhattunk volna milliókért sztárokat, fizethettünk volna nem létezõ pénzeinkbõl a teljesítménnyel aránytalanul magas ösztönzõt, de nem tettük, mert nem volt rá pénzünk. Mi inkább vállaltuk, hogy tisztán, a törvényeket betartva biztosítunk lehetõséget több száz sportolónak. A mostani és az elõzõ kormány rendelkezése, miszerint átütemezte, elengedte, átütemezi, elengedi a jelentõs köztartozást felhalmozó sportegyesületek adósságát, minket és a becsületesen dolgozó gazdálkodó klubokat ismét hátrányosan érinti. Kérjük a jelenlegi kormányt, az Országos Testnevelési és Sporthivatalt vagy bárki illetékes döntéshozót, hogy a 8 év becsületességet most honorálja."
E szavak figyelmükbe ajánlása mellett megköszönöm a megtisztelõ figyelmüket, és kérem segítõ támogatásukat. Köszönöm a szót. (Taps.)