DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csatlakozni szeretnék két percben ahhoz, amit Sepsey Tamás elmondott, megosztva önökkel egy élményemet. Múlt héten volt szerencsém az Alkotmánybíróság jövõjével kapcsolatos tanácskozáson részt venni. Politikamentes tanácskozásról volt szó, ezért engedte meg magának az ott jelen levõ több alkotmánybíró is annak kifejtését, hogy ennek a rendelkezésnek nincs tartalmi értéke, hiszen jelenleg sincsen például - Herczeg Géza kiválása óta - a nemzetközi joghoz igazán értõ alkotmánybíró, hiszen azok, akik ebben a körben jelöltként, elõjelöltként felmerültek, nem váltak alkotmánybírákká. Most akkor nem lehetne elbírálni, vagy azt kéne feltételezni, hogy ma a magyar Alkotmánybíróság nem tud egy úgynevezett nemzetközi jogi problémát megoldani? Nyilvánvalóan nem errõl van szó.
Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az alkotmánybíró stábbal rendelkezik, szakértõkkel, törzskarral; különbözõ elnevezések vannak erre. Döntése nem a saját irányultságán, hanem az általa kiválasztott szakértõk általa elfogadott álláspontján alapul, és többszöri tárgyalásos metódus alapján, egy belsõ mechanizmus alapján kialakul az Alkotmánybíróság valamelyik variáció melletti döntése, amely döntéshozatalban mindenki részt vesz, a büntetõjogász, a közigazgatási joghoz értõ, az esetlegesen nemzetközi jogász, a polgári joghoz értõ, a volt bíró, a volt ügyvéd, a volt tudós, a volt egyetemi tanár. Tehát értelmetlen - ahogy Sepsey Tamás kijelentette - ilyen, megint csak azt kell mondanom, megalázó szabállyal beleszólni ebbe. Egyébként is, egyfajta rosszízû megfogalmazás "a szakterület gazdájának" adni egy ügyet. Az alkotmánybíró - az alkotmánybíró. Úgy gondolom, nincs abban a helyzetben a törvényhozás, és még kevésbé a kormány, hogy ilyen infantilisként is jellemezhetõ megoldásokkal kívánja megterhelni az Alkotmánybíróság intézményét.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)