DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Napirend utáni felszólalásomnak azt a címet adtam: "Cinkos, aki hallgat." Ezzel próbálom ecsetelni újra és újra ennek az általam nagyrabecsült üzemnek... - amely magában foglalja az alábbi települések lakóinak munkahelyteremtését: Törökszentmiklós, Kengyel, Tiszatenyõ, Tiszapüspöki, Fegyvernek, Örményes, Tiszabõ, Tiszabura, Tiszaroff térségének lakóit. Hisz az ezekrõl a településekrõl származó - csúcsidõben 1200-1300 foglalkoztatott - dolgozó közül a felsorolt településekrõl 4-500 fõ ebben az üzemben keresi meg mindennapi kenyerét. Tehát e mezõgazdasági jellegû üzem - baromfi-feldolgozó üzem - bezárása ezen felsorolt személyek háromszorosát vagy négyszeresét érinti.
Nem véletlenül kardoskodok én ezen üzem bezárása ellen, hisz én is 27 esztendeig dolgoztam itt, ismerem az üzem szakgárdáját, és kétségbe vannak esve. Könnyes szemmel vették tudomásul ezt a drákói intézkedést. Nem arról akarok vitatkozni az illetékes minisztériumokkal, hogy kié lesz ez a cég, kinek a tulajdonába ment át, meg hogyan, hanem az ellen emelek szót, hogy az ott dolgozó munkások kezébõl vették ki a lehetõséget, a megélhetést, a mindennapi kenyeret. Mert a felsorolt indokok - amelyeket csak magyaráznak, de nem tudnak megmagyarázni - elfogadhatatlanok. Hisz ilyen adottságú üzemek az országban még számosan vannak: gondolok itt Békéscsabára, Orosházára, Debrecenre vagy a Budafoki Baromfi- feldolgozó Vállalatra, hisz ez teljesen a fõváros szívében mûködik.
Amikor a mezõgazdaság ilyen vert helyzetben van, egy kitörési pontot mindenképpen hagyni kell számára, hogy a magyar mezõgazdaság megkezdje azt a folyamatot, hogy ebbõl a vert helyzetbõl kiláboljon, és eredményesen meg tudja valósítani azt az elképzelt célt, hogy a magyar mezõgazdaságnak meg kell erõsödni. Éppen ezért nagyon csodálkozom a szakszervezet hallgatásán. Csodálkozom azon, hogy a megye országgyûlési képviselõi - rajtam kívül - miért hallgatnak. Miért hallgatnak a munkástanácsok képviselõi az üzemben, hisz a saját sorsukról van szó?! Az én tapasztalataim szerint az a kiváló dolgozógárda, amely olyan összeszokott tulajdonsággal rendelkezik politikailag és szakmailag egyaránt, ezt a helyzetet nem hagyhatja szó nélkül.
Nemcsak sírni kell, hanem ezért tenni is kell valamit! Éppen ezért az összefogás itt olyan megoldást tud teremteni, ami ennek az üzemnek a bezárását lehetetlenné tudja tenni. Innen, a parlamentbõl is kérem, hogy tegyenek olyan határozott lépést az ott dolgozó emberek, hogy ezt a drasztikus folyamatot azonnal állítsa le a debreceni Hungavis Rt. Mert ha nem, ez a folyamat - ismételten hangsúlyozom - beláthatatlan következményeket von maga után.
Köszönöm szíves türelmüket, mélyen tisztelt országgyûlési képviselõk, akik itt jelen vannak, e parlament záróakkordjaként, hogy meghallgatják kérésemet.
(18.20)
Mindenképpen fontosnak tartom a földmûvelésügyi tárca bevonását. Nagyon csodálkozom, hogy ezen napirendi pont után nincs jelen egyetlenegy államtitkár sem, pedig van belõlük bõven (Akar László jelentkezik.), nincs a minisztériumból. (Akar Lászlóhoz fordulva.) Bocsánatot kérek, mélyen tisztelt államtitkár úr, önnek a jelenléte természetesen nagyon lényeges, hisz a Pénzügyminisztériumot képviseli.
Én nem az ellen ágálok, hogy magánüzem, állami üzem, hanem a mezõgazdaságért aggódom, és felhívom ismételten, most már a rádióhallgatók figyelmét, akik türelemmel és odafigyeléssel figyelik a napirend utáni felszólalásokat, éppen ebbõl az apropóból szeretném még egyszer aláhúzni azt a rendkívüli fontosságú tényt, hogy a magyar mezõgazdaságról van szó. Nekünk ez az aranyunk, nekünk ez a gyémántunk, nekünk mindenünk a magyar mezõgazdaság! Ha ezt nem lendítjük ki az óriási kátyúból, akkor ez az ország csonka ország marad továbbra is! Márpedig a trianoni Magyarország megmutatta a két világháború között is, hogy mire képes, és azóta is teszi a dolgát, hogy igenis több kenyeret, olcsóbbat, több baromfit, olcsóbbat akar a magyar polgárok asztalára tenni. És ez a lényeg, hogy ne legyenek olyan kétségbeejtõ helyzetben a nyugdíjasok, meg a mindenki számára elérhetetlen vágyálom, hogy ne szûkölködjünk itt nagymértékben. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Ne tegyük!
Köszönöm szépen a lehetõséget, hogy ezt ismételtem elmondhattam. Remélem, az érintettek meghallgatják ezt a felszólalásomat.
Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)