DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A média évek óta folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt a rendõrség eladósodásáról, amely az utóbbi idõben már csillagászati, 8,7 milliárdos összeget tett ki. Tavaly hiába biztosítottak a költségvetésben a tartozások rendezésére több mint 7 milliárd forintot. Úgy tûnik, minden kezdõdik elölrõl. Avagy a belügyi politikai államtitkárnak lenne igaza? Õ ugyanis azt állította, hogy miután a rendõrség ezúttal csaknem 30 százalékkal több támogatást kap, év végéig gazdaságilag talpra állhat. A hiányzó összeget pedig gond nélkül elõteremtik, hiszen a közelmúltban vásárolt új gépkocsik kevesebbet fogyasztanak. Ennek ellenére a közvélemény továbbra is szkeptikus.
Tény, hogy az ORFK adóssága néhány év alatt alig érte el az egymilliárdot. 1996-ra viszont meghaladta a 3, a tavalyi év derekára pedig a 4 milliárdot. Decemberre közelített a 9 milliárdhoz. A tartozások tehát alig fél esztendõ alatt megkétszerezõdtek. A hivatalos álláspont szerint az adósság növekedésének magyarázata az 1997. évi költségvetésben tervezett forráshiány. Így az 1990 óta tartó létszámfejlesztést, illetve a hatáskörök bõvülését sohasem követte a támogatások megfelelõ mértékû emelkedése.
Az okokat illetõen a belügyminiszter közelebb járt az igazsághoz akkor, amikor egy '96-os belsõ vizsgálatot követõen kijelentette: az ORFK gazdálkodását egyszerre jellemzi a hiány és a pazarlás - és amit nem mondott ki -, a pénzügyi, gazdasági szabályozók folyamatos be nem tartása. Gondoljunk például az 1996 végén adott három heti bérnek megfelelõ jutalomra, amelynek közterheire egyszerûen nem volt fedezet. Ez azonban senkit nem érdekelt, annak ellenére, hogy a hangulatjavító intézkedés további egymilliárddal növelte a rendõrség adósságát. Ez persze nem volt Íj találmány, hiszen az illetmények után korábban sem mindig fizették be a járulékot.
Az adósság folyamatos halmozódásához hozzájárult néhány átgondolatlan beruházás, illetve presztízsokok miatt erõltetett fejlesztés is, amelyek egy részében elõre láthatták volna, hogy a számlát nem lesz mibõl kifizetni. Ha mégis, akkor pedig a közüzemi díjakkal maradnak adósok - maradtak is - milliárdos nagyságrendben. Az már csak hab a tortán, hogy 1997-re derült ki: a Teve utcai rendõrségi központ kapcsán nem számoltak a beruházás ugyancsak egymilliárdos áfaterhével, sõt, egyéb kiadásokkal sem, ezért maradt félbe az informatikai rendszer kiépítése.
Ezért kérdezem államtitkár úrtól: kik felelnek a rendõrség folyamatos pénzügyi ellehetetlenítéséért? Kik a felelõsök a tavalyi adósságrobbanásért és a jelenlegi adósságért? Terheli-e felelõsség a fedezet nélküli bérkifizetésre utasítást adó kormánytényezõket? (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Érdeklõdéssel várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)