DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A miniszterelnök úr tegnap az operai díszelõadáson megemlítette a nélkülözõket. Szabad legyen errõl a kérdésrõl kissé többet mondani.
Általában nélkülözõkön azokat értjük, akik a mindennapi élelmet nem tudják megszerezni életük fenntartására. De idetartoznak azok is, akik a lakás bérletét vagy a szolgáltatások összegét nem tudják kifizetni, de valójában azok is, akik a gyógyszereket nem tudják megvásárolni. Az õ életük örömtelen, és az egész életük egy kemény küzdelem a mindennapiért.
A család is abban az esetben tartozik a nélkülözõk közé, ha a szülõk nagy erõfeszítéssel, áldozattal tudják gyermekeiket felnevelni, és amikor azok pályakezdõk lesznek, sajnos egyre több a reménytelenség.
A legszomorúbb csoportja a nélkülözõknek a munkanélkülieké. Nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is szenvednek, és nincs nagyobb büntetés, mintha egy munkára képes férfi munka nélkül van, feleslegesnek érzi magát az országban, és elmondhatja Kölcseyvel, hogy "Szerte nézett, s nem lelé honját a hazában".
Azok is nélkülöznek, akiknek a közbiztonság nem adatik meg. A séták, az ajtók folytonos és állandó bezárása, nincs meg az a nyugalmuk, ami kellene a közbiztonsághoz. Azt mondhatjuk, hogy 1100 éves történelmünkben ilyen rossz még nem volt a közbiztonság, mint jelenleg.
Ugyancsak a mûvészeti, tudományos és kutatóintézetek is nélkülöznek, mert nem kapják meg a szükséges támogatást. Ugyancsak nélkülöznek azok, akik az elektronikus hírszolgálattól tárgyilagos híreket és tárgyilagos tájékoztatást akarnak, de nem kapják meg. Úgy érzem, ezen a téren már csak azért is változtatni kell, mert a Magyar Rádió lassan nem egy hírtájékoztató, hanem a kormány szócsöve.
De vannak politikai nélkülözõk! Azt értem ez alatt, akik igénylik, hogy az ország minden jelentõs tisztségénél olyan személyek legyenek, akik nemzethûségüket igazolták és a politikai üldözöttek érdekében felszólaltak. Sajnos még sokan vannak, akik nem esnek át ezen a vizsgán, és úgy érzem, hogy a politikai magatartásuk miatt még a pótvizsgán sem mennek át.
1848-cal kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Clinton üzenetet küldött, amelyben megdicsérte - szeretném hangsúlyozni - azokat, akik az ország függetlenségéért és a nép szabadságáért harcoltak. Érdekes a március 3-ai megjegyzése Joseph Biden szenátornak, aki a kormánynak javaslatot tett, hogy elfogadják Magyarország NATO-tagságát. Ezt mondotta: "Ez Magyarországnak igazságos ítélet, pontosabban végrehajtása az igazságszolgáltatásnak."
Úgy érzem, amennyiben a megoldást keressük, az elsõ kérdésre azt válaszolnám, hogy szociális segélyekkel meg lehet oldani, de hosszú távon ez nem megoldás. A termelést kell fokozni és segíteni, s elsõsorban a kis- és középvállalkozásokat sokkal jobban segíteni. A mûvészeti, tudományos és kutatóintézeteket azért kell segíteni, mert tagjai lehetünk az Európai Uniónak, de tekintélyünk és megbecsülésünk akkor lesz, ha ezt a mûvészeti, a tudományos és a kutatóintézetek munkájával elõsegítjük.
A politikai nélkülözést akkor lehet megszüntetni, ha minden helyen, a közélet minden tisztségében követjük Széchenyi, Kossuth vagy Deák szellemét - bár különböztek -, ami azt jelenti, hogy senki sem a hatalomért, hanem a nemzet érdekéért dolgozik, s egyetlen célja van, hogy az ország gazdaságilag, politikailag és erkölcsileg fejlõdjön.
Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)