DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter: Kedves Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Nincs olyan nap, amikor ne érdemelné meg egy európai ügy, hogy a magyar parlament foglalkozzon vele, hiszen az európai ügyek már belügyekké váltak, és tényleg mindennapi tevékenységünket messze átszövi az, ami az Európai Unió keretén belül történik.

Azt hiszem, az egyik legfontosabb dolog, amivel a következő időszakban fokozatosan és egyre inkább elmélyülten kell foglalkozni, az maga az együttműködés, az együttműködés a politikai pártok, a kormány, az európai parlamenti képviselők és maga az Országgyűlés tevékenysége között. Örömmel mondhatom, hogy ennek kialakultak a jogi keretei, a kormány ennek eleget is tesz; most terjesztette a parlament elé az előző év európai uniós történéseinek könyveit, és reméljük, hogy ez elég nagy érdeklődésre is fog számot tartani.

Ugyanakkor viszont tudni kell, hogy ebben az évben még mind a három nagy, jelentős ügyünk az Európai Unióhoz valamilyen módon kötődni fog. Ez év őszéig el kell készíteni Magyarországnak az úgynevezett göteborgi folyamattal, a fenntartható fejlődés folyamatával kapcsolatosan a saját álláspontját, hozzá kell járulni ahhoz, hogy ez év őszén az Európai Unió újra megfogalmazhassa a saját igazán hosszú távú, a globális, a földkerekség jövőjéhez kapcsolódó magatartását.

A másik ilyen nagyon fontos ügyünk, amiről elég sokat beszélünk, de egyelőre nagyon keveset tettünk, ez az úgynevezett lisszaboni folyamat, amelyik az európai uniós versenyképességet hivatott fokozni, és ebben ez év őszéig Magyarországnak el kell készíteni egy olyan akciótervet, amely minimálisan, de megfogalmazza három évre is a legfontosabb tennivalókat Magyarország, a magyar társadalom és gazdaság versenyképességének érdekében.

A harmadik, amiről mindenki már elég sokat hall, ez az úgynevezett nemzeti fejlesztési terv, amelynek stratégiai elemeit be kell terjesztenünk ez év ősze folyamán az Európai Közösségnek, majd az Európai Parlamentnek is. Ebből adódóan összeérnek Magyarországon is azok a nagy folyamatok, amelyek az egész világ előrehaladása, az Európai Unió versenyképessége és hazánk jövőjéről szólnak. Ezeket a folyamatokat elképzelhetetlen megfogalmazni anélkül, hogy a parlament pártjai és a parlament pártjain belül az egyes bizottságok és az egyes bizottságon belül az egyes képviselők személy szerint ne foglalkozzanak ezzel minél nagyobb részletességgel.

Hadd említsem meg, kedves képviselőtársaim, hogy miután elég szoros, szinte hétköznapi munkakapcsolatban vagyunk az Európai Parlament magyarországi képviselőivel - legyenek akár az ottani Néppárt, akár a baloldal képviselői -, tudjuk és látjuk, hogy az egyes kiküldött megválasztott magyar képviselők milyen nagy mélységig ismernek egy-egy dossziét, mennyire felelősek egy-egy komoly európai ügy előrehaladásáért, adott esetben aktuálisan részt vesznek Románia, Bulgária csatlakozási folyamatának felülvizsgálatában, azt segítik elő, és más nagyon jelentős kérdésekben működnek közre. Tehát ajánlható az, hogy a parlament képviselői hasonló mélységben sajátítsanak el nagyon lényeges kérdésekkel kapcsolatban közvetlen álláspontot.

 

(13.10)

Emellett nagyon szeretném azt, ha a parlament pártjai egy meghatározott, értékalapú megközelítést tanúsítanának e három jelentős folyamat, tehát a fenntartható fejlődés, a lisszaboni folyamat és természetesen a kohézió egészét illetően. Ez azért volna nagyon fontos, mert szembe kell néznünk vele, hogy ez év végéig meg kell fogalmaznunk közösen olyan súlyos kérdésekre a választ, mint a viszony a versenyképesség és a felzárkóztatás között. Pontosan tudjuk azt, hogy mennyire fontos Magyarországnak is hozzájárulni az európai szociális békéhez, mennyire folyamatossá kell tenni mindazt, amit az Európai Unió az emberekért, a társadalomért tett, de ezt csak úgy tehetjük, hogy közben a saját gazdaságunk hétköznapjaira is fölkészülünk, annak a versenyképességét biztosítjuk. Nyilvánvaló, hogy ennek nem lehet más alapja, mint hogy közösen meg tudjunk egyezni néhány nagy irányban, ami Magyarországon a tudást, Magyarországon az egészségügyet szolgálja, ami Magyarországon képes az infrastruktúrát újraértelmezni, ami Magyarországon a településrendszer új irányait meg tudja szabni. S azt is tudjuk, hogy ezek nem óriási nagy reformok, hanem összefüggő, mindennapi cselekedeteken keresztül tudnak csak realizálódni.

Én szeretném megköszönni egyúttal - miután a kormány állásfoglalása után csak a jövő héten fogjuk lezárni a román-bolgár csatlakozással kapcsolatos felhatalmazást - azt a mértéktartó politikai magatartást, amit a pártok ebben képviseltek, és azt, hogy végül is a két kijelölt bizottságban éles, de nagyon természetes vita alapján támogatást nyert ennek az aláírásnak a lehetősége. Én azt hiszem, hogy ez is egy nagyon jó példa, hogy milyen módon kell viszonyulnunk szomszédainkhoz, és hogyan vált belügyünkké egy nagyon komoly európai uniós történés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)