Bizonyára jól emlékszik államtitkár asszony arra, hogy éppen húsz évvel ezelőtt kezdeményezésemre, az ön segítségével, a tisztelt Ház egyhangú támogatásával alakult meg az európai közösségi ügyek bizottsága, aminek államtitkár asszony volt az első, fiatal munkatársa. A húsz éve különböző elnevezéssel, eltérő jogállással, néha kormánypárti, néha ellenzéki elnökség alatt dolgozó bizottság hozzájárult ahhoz, hogy ma Magyarország az Európai Unió teljes tagja. Engedjék meg, hogy röviden visszatekintsek ezen elmúlt húsz esztendő eseményeire.

Tisztelt Elnök Úr! A 15 tagú különbizottság 1992. szeptember 24-én tartotta a tisztelt Ház életében valóban történelmi jelentőségű alakuló ülését. A bizottság életének az első korszaka a jó értelemben vett útkeresés időszaka volt, hiszen mindenki kezdő volt az integrációs folyamatban, kormánypárti és parlamenti oldalon egyaránt tanultuk a szakmát, és nagy hangsúlyt helyeztünk az európai partnerekkel történő kapcsolatépítésre.

A bizottság második korszaka egybeesett a '94-98 közötti országgyűlési ciklussal, immár állandó bizottságként a testület tevékenysége kiteljesedett az úgynevezett jogközelítés, a tagságra történő felkészülés ellenőrzésének a területére. Az egyik legfontosabb lépés ekkor a társulási parlamenti bizottság '94-ben történt megalakulása volt. Megjegyzem, hogy mellettem az első társelnöke ennek a bizottságnak Habsburg Ottó volt. A társulási intézmény magyar oldalát bizottságunk tagjai alkották. Ez az intézmény egyébként meghatározó szerepet játszott az Európai Parlamenttel történő kapcsolatok megerősítésében, és ami igenis jó szolgálatot tett az ország integrációjának az előmozdításában.

A harmadik korszak a '98 márciusában megkezdődött csatlakozási tárgyalások időszaka volt, ami a tárgyalások 2002. decemberi lezárásával ért véget, és az egyik legizgalmasabb kihívást jelentette számunkra. Ekkor a hangsúly a csatlakozási tárgyalások parlamenti ellenőrzésére helyeződött át. A 2000 szeptemberében elfogadott hatpárti nyilatkozat nemcsak egyfajta konszenzust demonstrált, de bizottságunkra is új feladatokat testált. Ebből a korszakból szeretném kiemelni, hogy tagjai közül többen tevékenyen vettek részt az alkotmányos szerződést létrehozó európai konvent munkájában. Itthon pedig emlékezetes marad számunkra az a népszerűsítő kampány vagy road-show, amit az akkori kormány mulasztása helyett 2002 őszén bizottságunk szervezett meg, mintegy előkészítve a majdani sikeres uniós népszavazást.

A bizottság életének negyedik korszaka az interim időszak, a tárgyalások bezárásától átmenetet képzett a teljes jogú tagság felé. Számunkra ekkor a legfontosabb feladat az Országgyűlés uniós szerepéről szóló törvény elfogadása volt, és a sikeres népszavazás után 24 magyar képviselő immáron megfigyelőként vehetett részt az Európai Parlament munkájában, számosan közülük ma is az Európai Parlament megbecsült képviselői.

Bizottságunk történetének utolsó szakasza az uniós tagságunkkal kezdődött, amikor is a parlament elfogadta az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködését szabályozó 2004. évi LIII. törvényt. E törvény felhatalmazása alapján bizottságunk kivételezett státust kapott, tudniillik a plenáris ülés helyett folytatja le bizottságunk a kormány ellenőrzését az általa képviselt tárgyalási álláspontokról.

Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés a 2004-es uniós tagságunk előtt több mint egy évtizeddel hozta létre az integrációs bizottságát, Közép-Európában elsőként, amely szakértelmével és elkötelezettségével egyfajta katalizátorként segítette hazánk uniós célkitűzéseit. Azt gondolom, tisztelt elnök úr, minden szerénytelenség nélkül, hogy erre nyugodt szívvel lehetünk büszkék, hiszen a nagy alapító országok, például Németország, Franciaország parlamentjei az Európai Közösségek megalakulása után csak évtizedekkel később alapították meg saját bizottságaikat.

Végül, tisztelt elnök úr, a bizottság alapító elnökeként is szeretnék megemlékezni a bizottság későbbi elnökeiről, megköszönve munkájukat Orbán Viktornak, Szájer Józsefnek, Szent-Iványi Istvánnak, Eörsi Mátyásnak. Az ő munkájuk és valamennyi bizottsági tag elkötelezettségei az elmúlt két évtizedben hozzájárultak bizottságunk sikeres működéséhez.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból. - Karácsony Gergely tapsol.)