ELNÖK: (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 17. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek segítségemre.
Köszöntöm kedves vendégeinket is és mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai munkánkat.
Tisztelt Országgyűlés! Kevés népe van a világnak, amely nemzeti gyásznapot is számontart. Mint annyi mindenben, mi ebben is a kevesek közé tartozunk; több gyásznapon is kénytelenek vagyunk felidézni hazánk és a magyarság tragédiáit.
Holnap az 1956. októberi forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának emléknapjára, a kommunista diktatúra jármából fejét felemelő és néhány napra kitörő, a szabadság mindennel összehasonlíthatatlan érzését megismerő magyar nép újra járomba hajtására emlékezünk. Azokra az ismert és ismeretlen hősökre emlékezünk, akik életüket áldozták azért, hogy ma egy független és demokratikus jogállamban élhessünk.
A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy 1956. november 4-e ködös, már a telet idéző vasárnap volt. Az emberek békésen és reménykedve várták a hétfői napot, a munkakezdést. Az ország dolgozni, élni akart, megmutatni, hogy képes a romokból a hazát újjáépíteni. Sajnos erre esélye sem volt. Többszörös árulás áldozatai lettünk. A két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió már korábban megegyezett sorsunkról, a belső árulás és az ország eladása pedig végleg megpecsételte a forradalom sorsát. A bekövetkező végzet feltarthatatlanul közeledett.
A szabad Kossuth és Petőfi rádió hajnali műsorát 5 óra 20 perckor tragikus szózat szakította félbe: „Figyelem! Figyelem! Itt Nagy Imre beszél. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. Az önkény, a szovjet tankok eltiporták 1956 októberének csodálatos forradalmát. November 4-e után a terror soha nem látott hulláma következett. Fiatalok sokaságát hurcolták el a Szovjetunióba, százaknak a bitófa jutott osztályrészül; több mint kétszázezren hazánk elhagyására kényszerültek, nekik az emigráció, az idegenbeli sors lett életük része, és sokak már csak holtukban érinthették meg újra a magyar földet.
Emlékezzünk azokra az ismert és ismeretlen magyar hősökre, áldozatokra, akik mindenüket feláldozták hazánk sorsának jobbra fordításáért. Kérem, álljanak fel, és ne feledjék, ha emlékezetünkben megtartjuk őket, örökké élni fognak! (A teremben lévők néma felállással adóznak az áldozatok emlékének.) Köszönöm szépen. Foglaljanak helyet!
Tisztelt Országgyűlés! 192 évvel ezelőtt, 1825. november 3-án gróf Széchenyi István birtokainak évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság alapításának céljára, lehetővé téve ezzel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását.
Az Országgyűlés 2003-ban törvénnyel deklarálta e nap jelentőségét, felvállalva, hogy a tudománynak a társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak, a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet elismerésre és támogatásra méltónak tartja. A 2003. évi XCIII. törvény értelmében ez a nap a magyar tudomány ünnepe. Az ünnepnapot egy hónapon át tartó országos tudományos programsorozat követi, amely igyekszik az érdeklődők számára minél szélesebbre tárni a tudás kapuját.
A magyar kutatók, tudósok évszázadok óta jelentős mértékben járulnak hozzá az emberiség tudományos ismereteinek gyarapításához, emellett meghatározó szerepet töltenek be a hazai és a nemzetközi felsőoktatásban, a gazdasági életben is. Ehhez Magyarország Alaptörvényében biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá a tanulás és a tanítás szabadságát is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A néhai magyar tudósok közül hadd emeljem most ki Arany Jánost, akinek idén ünnepeljük születése 200. évfordulóját. A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb egyénisége mint irodalomtudós és tudományszervező töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári posztját. Ő és a hozzá hasonló személyiségek ékesítik a magyar tudomány panteonját és szolgálnak példaképül a jelen és a jövő tudósainak számára. Tisztelettel és elismeréssel gondolunk valamennyiükre.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A két megemlékezést követően rátérünk mai programunkra.
Soron következik a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/17996. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiük számára elérhető.
Elsőként megadom a szót Szabó Zsolt államtitkár úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.