I. Ferenc József magyar király 1874. március 21-én felmentette tisztségéből Szlávy József miniszterelnököt, s utódjául Bittó Istvánt nevezte ki. Ezzel Bittó a Magyar Királyság hatodik miniszterelnöke lett. Kormányának az 1875-ös választásokat követően, 1875. március 2-án járt le a mandátuma.

Bittó István a kor egyik jelentős arisztokrata politikusa, előbb országgyűlési képviselő, majd az Andrássy- és a Lónyay-kormány igazságügy-minisztere. 1872. szeptember 10-től a képviselőház elnöke, majd miniszterelnök.

Bittó helyzete a kezdetektől nem volt egyszerű, hiszen saját pártján belül sem tartozott a legnépszerűbb politikusok közé. A Deák Ferenc által vezetett Deák-párt 1875. március 1-én egyesült a Tisza Kálmán vezette Balközép párttal, és a két párt fúziójából jött létre végül hosszas egyeztetés után a Szabadelvű Párt. Az 1875-ös választásokat már ez az új párt nyerte meg, a mandátumok 80,43%-át megszerezve. Ez a Bittó-kormány végét jelentette.

Bittó István ettől kezdve a Mérsékelt Ellenzék színeiben volt képviselő 1884-ig, majd átmenetileg visszavonult a politikától. 1899-ben kinevezték a főrendiház tagjává, s ezt a tisztséget haláláig betöltötte.

Bittó István 1875-ben készült portréja, mely az Országház Pázmándy Dénes termében található. Az alkotó Barabás Miklós

Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.