Az Országház egyik belső udvarában kialakított Steindl Imre teremben augusztus 31-én megnyílt az Országgyűlési Múzeum időszaki kiállítása, az Új világ hajnalán – Tisza István. A tárlat a 20. század egyik legjelentősebb magyar államférfiját mutatja be, akinek személye és politikája ma is viták kereszttüzében áll. A kiállítás a kétszeres miniszterelnök és házelnök politikai szemléletének és döntéseinek motivációira koncentrál. Az események fonalát a főbb politikai és társadalmi problémák köré szervezve ismerhetjük meg. Tisza István tragikus sorsa szimbolikusan is összefonódott a történelmi Magyarország végével.
A tárlatba belépve megismerhetjük Tisza István gyermekkorát, azt az idilli családi közeget, ahol felnőtt, s ahonnan elindult a politikai élet felé. Eredeti családi fényképek, tárgyak és birtokuk központjából, a geszti kastélyból származó bútordarabok segítenek megidézni a kor szellemét. Ezzel párhuzamosan arra is választ kapunk, hogy miként lehetett valaki országgyűlési képviselő a dualizmus időszakában.
A geszti Tisza-kastélyból származó eredeti bútordarabok a kiállítás enteriőrjében
Tisza maga meséli el történetét, a kiállítás megtekintése során mindvégig az ő szavait hallhatjuk, az ő gondolkodásába nyerhetünk bepillantást az auidoguide készülék használatával. S amint átlépjük a szimbolikus választóvonalat, amely a családi birtok és a parlamenti élet között húzódik, találkozhatunk a politikai ellenfelek gondolataival is. A korszaknak azok az ellenzéki képviselői szólnak hozzánk, akik olykor élesen bírálták Tisza István politikai elveit és döntéseit.
A kiállítás egyik központi részében Tisza István első miniszterelnökségétől (1903–1905) a képviselőház elnökévé választásáig követhetjük az eseményeket. Tisza politikai hitvallását megismerve arra is választ kapunk, hogy hogyan akarta a miniszterelnök megszünteti és megoldani a korabeli parlamenti élet válságát, az obstrukciót.
Botrányos események elevenednek meg előttünk; kiderül, hogy miért verték szét az ellenzéki képviselők a képviselőház új bútorzatát, hogy mi is volt pontosan a „vérvörös csütörtök”, és hogy valóban dördültek-e pisztolylövések 1912-ben az ülésteremben.
A politikai ellentétek gyakran túlnőttek az Országház falain, s több esetben személyes konfliktusok formájában öltöttek testet. Jó példa erre Tisza István és Károlyi Mihály 1913-as kardpárbaja. A kiállítás megtekintése során arra is fény derül, hogy mi váltotta ki kettőjük párbaját, és hogyan is zajlott egy ilyen küzdelem.
Ahogy a dualista Magyarország utolsó éveiben, úgy a kiállítótérben is felgyorsulnak az események. Tisza István második miniszterelnökségétől, 1913-tól haláláig, 1918-ig azokkal a főbb problémákkal találkozhatunk, amelyek lázban tartották a közvéleményt és a politikai életet. A látogató egy vasúti pályaudvar miliőjében találja magát, ahol ismerős utcák, terek és épületek képei villannak fel; mindez Budapest századfordulós fejlődését mutatja be, azokat az ikonikus helyszíneket, amelyek a mai napig meghatározzák a főváros látképét.
A gazdasági és ipari fejlődés és az ezzel járó társadalmi feszültségek ugyanakkor a korszak számos politikusát gondolkodásra és megoldásra késztették. Vajon hogy vélekedett Tisza az általános választójogról és a nemzetiségeket érintő főbb kérdésekről ebben a gyorsuló világban? Mit gondoltak erről az ellentábor prominens képviselői?
A szarajevói merénylet évében, 1914-ben Tisza István volt a Monarchia egyetlen politikai vezetője, aki ellenezte a háború azonnali megindítását. Európai szinten jelentős politikusnak számított, akinek szavát meghallgatták a német és az osztrák vezetők. Ennek ellenére be kellett látnia, hogy egy ilyen világméretű konfliktus – felismerve Magyarország geopolitikai helyzetét – több szempontból elkerülhetetlen. Ahogy ő fogalmazott: „nyakunkon volt a hurok”, így nem volt mit tenni, mint beletörődni a háború lehetőségébe. A kiállítás utolsó részében személyes érzéseit, ezredesi szolgálatában unokájának írott leveleit ismerhetjük meg, az első világégés eseményeivel karöltve.
Részlet a kiállítás első világháborút ismertető fejezetéből
Az 1918-ra már a perifériára szorult Tisza István személye mindvégig meghatározó volt a politikai életben. Egy liberális, konzervatív politikus volt, akinek tragikus sorsa szimbolikusan összefonódott a korszak végével, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullásával.
A kiállítással kapcsolatos további információk itt találhatók.
