Az Országgyűlési Múzeum 2022 őszén nyitotta meg 28.000 digitális képből álló archívumát. Az intézmény 2014-es alapításától országos szakmúzeumként gyűjti a dokumentumokat, fényképeket és tárgyakat, elsősorban a magyar törvényhozással, a magyar országgyűlések fejlődésével, történetével és az eseményeket formáló személyekkel kapcsolatban. A múzeum profilját meghatározó további nagy témakör az Országház és a Kossuth Lajos tér építészete, művészete és története. A fotógyűjteményen belül külön egységet képeznek az Országgyűlés napi munkájáról és hivatalos eseményeiről 2004-ig, analóg módon készült fényképek. Az ezt követő időszak digitális fotóival az Országgyűlés Hivatalának Sajtóirodája foglalkozik. Az Országgyűlési Múzeum a Fotóarchívum tartalmainak folyamatos közzétételével kíván hozzájárulni a magyar törvényhozáshoz kapcsolódó történeti emlékek és az Országházban található művészeti értékek és műtárgyak minél komplexebb megismertetéséhez.
Tematikus ajánló
Fedezze fel a digitális képarchívum változatos gyűjteményeinek lenyűgöző, nagy felbontású képeit!
Rendszerváltozás az Országházban
Az Országgyűlési Múzeum fotógyűjteménye 2017 óta foglalkozik a rendszerváltozás kori (1989–1994) felvételek gyűjtésével. Ebben a témában az első nagyobb mennyiségű feldogozott fotóanyagot Winternitz Ferenc 1990 és 1992 között készített fényképei képezték. A képviselőházi ülésteremben és a folyosón, az ülések szünetében készült közel 1300 felvétel többsége politikusportré és életkép. A fotókból 1991-ben kiállítás nyílt az Országház kupolacsarnokában Parlamenti portrék és pillanatok címmel, a tárlatot Szabad György házelnök nyitotta meg. A teljes anyag feldolgozása, azonosítása és leírása másfél évig tartott. Kiemelkedő az a 4000 db negatív is, amelyet Walter Péter fotográfus ajándékozott az Országgyűlési Múzeumnak, ezek a felvételek az 1989. január 10. és 1990. december 11. közötti időszakot örökítették meg. Walter Péter a Bács-Kiskun megyei Petőfi Népe napilap fotósaként olyan események tanúja lehetett, mint az 1990. májusi alakuló ülés és kormányalakítás vagy a köztársaság kikiáltása 1989-ben. A gyűjteményben megtalálhatók Reményi István és a Magyar Hírlap fotóriportereként, majd a lap fotórovatának vezetőjeként tevékenykedő Szigeti Tamás képei is.
Az Országház növény- és állatmotívumai
Az Országház fontosabb útvonalait végigjárva számtalan növény- és állatábrázolás kíséri utunkat, hol jól felismerhető módon, hol pedig stilizált formában. A díszítőfestés a nyitott terekben, a jelentősebb termeket összekötő folyosókon és a lépcsőházakban a mennyezetre koncentrálódik. Láthatunk itt madársóskát, szőlőlevelet szőlőfürtökkel, havasi gyopárra emlékeztető csokrot, rózsát, búzavirágot, juhart. Találkozhatunk lepkével, szarvassal, kecskével, békával, rókával és színes pillangóval is. Az Országház díszítőfestészeti programjában Steindl Imre a magyar növény- és állatvilág képviselőit reneszánsz elemekkel – mitológiai figurákkal, groteszk lényekkel – ötvözte. Egységes díszítési programleírás ugyan nem maradt fenn, de a változatos formák ellenére a festés sehol sem tolakodó, szemlélőként nem érezzük kaotikusnak az összhatást. A díszítőelemek a korszak stílustörekvéseit is tükrözik. Steindl eredeti szándéka az volt, hogy „hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink növényzetét” jelenítése meg az Országház díszítésében. Mindez pedig összhangban állt azzal a törekvéssel, amely a nemzeti építészet és a magyar stílus keresésére irányult a 19. század végén. A digitális archívum képein keresztül közelről ismerhetjük meg az Országház aprólékos, nagy műgonddal készített díszítőelemeit a főváros legjelentősebb építészeti alkotásában.
Sajtófotók (1989–2004)
2015-ben került sor annak a 72.000 kisfilmes negatívból álló sajtóanyagnak a digitalizálására, amely az Országgyűlési Múzeum fotógyűjteményének első, archiválásra és megőrzésre felajánlott gyűjteményi egysége. Az Országgyűlés Sajtóirodája archív, 1989–2003 között készült analóg anyagának feldolgozása évekig elhúzódott, és jelen pillanatban is tart. Mivel néhány listától eltekintve kevés információval rendelkezünk a képekről és azok készítőiről, minden egyes képkocka témájának azonosítása külön kutatást igényel. A feldolgozás közben az is bebizonyosodott, hogy ez a 14 évet átfogó sajtóarchívum a maga nemében egyedülálló. A felvételek bepillantást engednek a házelnöki protokoll események világába és az Országház mindennapjaiba. Találunk közöttük képeket az épület rekonstrukciójának kiemelt eseményeiről és az ide látogató hírességekről, Nobel-díjas tudósokról, sportolókról, művészekről, uralkodókról és államfőkről is. Mivel a Sajtóiroda fényképészei 2002-2003 körül tértek át a digitális fényképezésre, a múzeum is itt húzta meg az időbeli határvonalat: az analóg sajtó- és eseményképeket a múzeum gyűjti, a 2000 utáni hivatalos eseményekről, a plenáris és a bizottsági ülésekről, illetve a protokoll diplomáciai fogadásokról, találkozókról készült digitális sajtóképeket az Országgyűlés Sajtóirodája őrzi.
Az Országház kőfaragványai
Az 1902. október 8-án használatba vett új Országház építése 1885. október 12-én kezdődött Steindl Imre neogótikus stílusú tervei szerint. A felmenő falak 1886 és 1894 között készültek el, a belső felületen téglából, a külső homlokzaton kőből falazva. A különböző helyekről származó kőanyagok közül a forrásvízi (kemény) mészkövet az időjárásnak erősebben kitett részeknél alkalmazták, azonban főként a rosszabb minőségű puha és durva mészkövek voltak többségben. Az utcai homlokzatokon és a szerkezeti részeken – pilléreken, boltíveken, boltozati bordákon – lévő elemek faragott kőből készültek. A belső termek és csarnokok építőművészeti díszítéséhez márványt és gránitot használtak. A kőfaragás volt az építkezés egyik legnehezebben szervezhető munkafolyamata. 1885 és 1893 között naponta mintegy 600 munkás dolgozott a helyszínen, a kőfaragók és kőszobrászok télen is megállás nélkül végezték munkájukat, számuk mintegy 300 fő volt. Munkájuk nagyságrendjét jelzi, hogy közel 500.000 darab faragott kő került kidolgozásra.
A Rothermere-album
Az Országgyűlési Múzeum 2022 óta őrzi a lord Rothermere számára 1928-ban készített országgyűlési díszalbumot. Harold Sidney Harmsworth (1868–1940), rövidített nevén lord Rothermere 1914-től a Lordok Házának tagja volt, majd az első világháború végén Lloyd George kormányában a légügyi miniszteri tisztséget töltötte be. Testvérével, Alfréddal közösen alapította meg a neves angol napilapot, a Daily Mailt (1896-ban jelent meg az első száma), amely mint vállalkozás hatalmas üzleti sikernek bizonyult. Lord Rothermere több újságcikkben világította meg Nagy-Britannia számára Magyarország Trianon utáni veszteségeit. Első cikke, melyben ezt taglalja a The Daily Mail 1927. június 21-i számában jelent meg „Hungary’s Place in the Sun” (Magyarország helye a Nap alatt) címmel. A magyar országgyűlés képviselőháza 1928. március 29-én úgy döntött, hogy díszes albummal köszöni meg a lord támogatását. A szattyánbőrbe kötött, 14 pergamenlapos album az Országgyűlés határozatának magyar és angol nyelvű szövegét, Nagy-Magyarország vármegyéinek és az elszakított országrészek fontosabb városainak címerét, városképét, valamint királyaink, politikusaink, tudósaink és művészeink portréit tartalmazza. A díszes ajándék átvételére 1929. december vége és 1930. január eleje között került sor.
A képviselőházi és a főrendiházi társalgó
Az Országház kupolacsarnokát északi és déli irányban építészetileg és díszítésében is nagyon hasonló két társalgó kapcsolja össze a képviselőházi és a főrendiházi ülésteremmel. Mindkét helyiség mennyezetét Vajda Zsigmond történelmi témájú falfestményei díszítik, s az oszlopokon mesterségeket és tudományágakat szimbolizáló szobrok láthatók. A szobrok alapanyaga igazi hungarikum, a pécsi Zsolnay-gyárban kifejlesztett pirogránit, amely alapvetően épületek burkolására és színesítésére használt kerámia. A főrendiházi társalgó szőnyege és falai a nemesség „kék vérére” utalva kékes árnyalatúak, míg a képviselőházi társalgóban a vörös szín az uralkodó. Az itt található kézi csomózású szőnyegek Európa legnagyobbjai közül valók. A főrendiházi társalgóé a második világháborúban megsemmisült, és a jelenlegi, egy darabból álló 21 méter hosszú és 7 méter széles, növényi motívumokkal díszített kékes színvilágú szőnyeg tökéletes mása az eredetinek. A társalgók szőnyegei a békésszentandrási szőnyegszövő műhelyben készültek. A főrendiházi társalgó szlavóniai tölgyből faragott díszes bejárati ajtói eredetiek. A mostani ólomüveg ablakok stílusukat tekintve sokban különböznek az eredetiektől, melyeknek nagy része a második világháborúban megsemmisült. Az épségben megmaradt ablakokat a képviselőházi társalgóban helyezték el.
Országgyűlési ünnepi zászló 1848-ból
Az újjáalakuló Országgyűlési Múzeum első múzeumi tárgya, egy ’48-as emlék, egyszerre forradalmi relikvia és zászlótörténeti különlegesség. A magyar nemzeti zászlót a magyar polgári átalakulást megalapozó áprilisi törvények közül az 1848. évi XXI. tc. rögzítette nemzeti jelvényként. A zászlócska ezt megelőzően készült el, és lett a forradalmi törvényeket kikényszerítő politikai küzdelem időszakának tanúja, részese. A Bécsből az országgyűlésnek felelős, független magyar kormány kinevezésével és a polgári átalakulást biztosító forradalmi vívmányok életbe léptetésére vonatkozó felhatalmazással érkező delegációt ünnepélyes külsőségekkel fogadták Pozsonyban. A küldöttek 1848. március 18-án az országgyűlési ifjak sorfala között vonulhattak be az országgyűlés épületébe, s a fiatalok kezében nemzeti színű zászlócskák lengedeztek. Ezek egyike volt Stetina Ignác zászlója, mely később becses családi ereklyeként került az Országgyűlési Múzeumba. A zászlótokul szolgáló kartonhengeren a pozsonyi forradalmi eseményekben részt vevő Stetina Ignác kézírásával írt korabeli feljegyzés látható.
