75 éve, 1950. március 21-én, 84 éves korában Budapesten hunyt el (legifjabb) Szász Károly, aki 1917. július 3. és 1918. november 16. között töltötte be a Képviselőház elnöki tisztségét.

1910 és 1918 között Tisza István híveként munkapárti országgyűlési képviselő volt az enyingi kerületben. A Képviselőház elnökeként az 1918. október 23-i ülésen a zavaros belpolitikai helyzet, valamint Fiume horvát megszállásának híre miatt indítványozta az ülés elnapolását, amely másnap meg is történt. Károlyi Mihály november másodikán vele tárgyalt az országgyűlés sürgős összehívásáról, ahol kimondták volna az ország függetlenségét, határoztak volna az általános és titkos választójog bevezetéséről, a polgári szabadságjogok kiterjesztéséről és a nemzetőrség felállításáról. Az eckartsaui nyilatkozat azonban jogi alapot teremtett arra, hogy a Képviselőház 1918. november 16-án kimondja önmaga feloszlatását, így Károlyi szándéka meghiúsult. Szász Károly ezután visszavonult a politikai szerepléstől, ám 1919 tavaszán a proletárdiktatúra őt is letartóztatta, és túszként fogva tartotta, méghozzá az Országház Vadásztermében.

Gazdag írói, szépirodalmi tevékenység jellemezte, saját színdarabjainak, versesköteteinek, emlékiratainak kiadása mellett éveken át folyóiratok, antológiák szerkesztőjeként is működött.

Szász Károly (1865–1950) portréja az Országház Pázmándy Dénes termében
Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.