1993. január 11-én helyezték vissza az Országház Duna-parti oldalán, a restaurált északi torony tetejére a villámhárítóként is szolgáló négy rézvitéz szobor egyikének másolatát. A mintegy négy méter magas lovagszobrot többórás munkával emelték a hetvenméteres magasságban lévő helyére, a korábbi tartószerkezetre.

A II. világháborúban megsérült szobrot a Százados úti művésztelep négy művésze, Sajó Ákos ötvösművész és Mihály Gábor, Seress János, Szórádi Zsigmond szobrász alkotta újra.

Rézvitéz szobrok az Országház négy kiemelt pontján találhatók: kettő az északi és déli oromzaton, kettő pedig a két dunai kőtorony tetején. A középkori páncélba öltöztetett lovagok az oldalsó, vagyis az oromzatokon „pihenő-”, míg a két dunai kőtorony tetején „vigyázzállásban” állnak őrt. Lándzsájuk végében egy platinahegy található, amely villámhárítóként is funkcionál. A bejáratok feletti szoboralakok hozzávetőleg egy méterrel alacsonyabbak, mint a kőtornyokon lévő 3,70 méter magas figurák.

A rézvitéz alakja az Országház Könyvkiadó több gyerekkönyvének szereplőjeként is feltűnik: Szél hozta rézvitéz, Tettre kész rézvitéz, Országházi tekergő.

Az épületen egykor álló lovagszobrok egyike megtekinthető Az Országház története című kiállításon, virtuálisan is.

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.


​​​​​​​Helyére kerül az Országház északi tornyának dísze, a rézvitéz, 1994. január 11.
Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum