VASS ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ugyanezzel a címmel már egy beadott és időközben visszavont interpelláció után mégiscsak arra kényszerültem, hogy interpelláljak a miniszterelnök úrhoz. Ennek az egyik fő oka az, hogy a miniszterelnök úr a miniszterelnökség sajtóirodáján keresztül nyilvánosságra hozta egyik nyilatkozatát, amiben országgyűlési képviselőket vádolt azzal, hogy felelőtlen vádaskodásaikkal súlyos károkat okoznak a politikai életben, s mindezt többek között március 15-e kapcsán tette. Az általam röviden elmondandó példa szolgáljon arra, hogy mindenki maga ítélhesse meg: hol is van a károkat okozó felelőtlenség ebben az esetben. Rövden ismertetném tehát azt az esetet, ami interpellációm tárgyát képezi. Másokkal együtt magam is meghívót kaptam dr. Skultéty Sándortól, többek között Pest megye köztársasági megbízottjától, aki címzetes államtitkár. Március 13-án délután 15 órára az 1956-os emlékérem átadására, átvételére a megyeházára, a Pest megyi önkormányzat dísztermébe. Arra gondolva, hogy egy hivatalos ünnepségen vehetem át másokkal együtt a köztársasági elnök úr által adományozott megtisztelő kitüntetést, elmentem, de ott csalódás és meglepetés ért. Nem egy hivatalos ünnepségbe, hanem egy szélsőséges politikai szervezet úgynevezett emlékülésébe csöppentem bele. Jelen volt ugyan a hivatal képviselője is mindvégig, jelen volt egy technikai személyzet, akik átadták a kitüntetéseket, de az egész ünnepség végül is a magát a helyszínen Nemzeti Társaságnak nevező csoportosulás emlékülése volt, amelynek ünnepi szónoka egy Utasi Istvánnak hívott vidéki ügyvéd volt. A Himnusz elhangzása után elmondott szónoklata a jelenlévők közül nagyon sokakban megdöbbenést és tanácstalanságot keltett. De akkor még semmi nem történt, hanem teljesen automatikusan, formálisan átadták az +56-os érmeket, és ezzel - úgymond - lezártnak tekintették az ünnepség hivatalos részét. Bár ott mindenki arra várt, hogy ott valami ünnepélyes megnyilvánulás következik, ami méltó ehhez az eseményhez, de korántsem ez történt, hanem úgynevezett hozzászólások következtek, amiket nem akarok most itt idézni, mert azt hiszem, hogy a Kormány politikájával is szembenálló kijelentések, amik ott elhangzottak, nagyon súlyos károkat okoznának, ha itt a Parlamentben is elhangoznának, de az interpellációm írásos szövegében a miniszterelnök úr számára ezt átadtam. Kiderült, hogy ez egy jobboldali szélsőséges szervezet, amelyről sokat ugyan én nem tudok, valahol a politikai élet perifériáján működhet. Azt nem értem, hogy hogyan kerültek a megyeháza dísztermébe. Azt nem értem, hogy miért mutatkozik egy kormányhivatal együtt egy ilyen jobboldali szélsőséges csoportosulással. Azt nem értem, hogy miért nem egy ünnepélyes, hivatalos rendezvényen kaptuk meg sokan, nálam jóval idősebb emberek, akik megbecsülést érdemelnek, tehát miért nem egy ilyen ünnepségen kaptuk meg az +56-os emlékérmet, miért egy ilyen botrányos jelenség keretében, ami a szó szoros értelmében botrányba fulladt. Hiszen sokan nem bírták az egészet, méltatlankodva kivonultak, mások hangos szóváltásba keveredtek az úgynevezett Nemzeti Társasággal. Mindezek után, amíg ezt a hivatal jelen lévő képviselője szó nélkül végighallgatta, úgy fejeződött be az egész, hogy én odamentem, és kértem, hogy rekessze be ezt a méltatlan jelenséget, és erre ő ezt meg is tette. Tehát a kérdéseim körülbelül erre vonatkoznak. Miért mutatkozik együtt egy kormányhivatal egy ilyen csoportosulással? És amit már elmondtam, nem akarom ismételni. Tisztelettel várom tehát a miniszter úr válaszát. (Taps a bal oldalon.)