KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a szót. Az adózás rendjérõl szóló törvényrõl kell szólnom az általános vita keretében, arról a törvényrõl, amely az adózás általános szabályait foglalja magában.
A régiek azt mondták, hogy "navigare necesse est", én azt mondom, hogy sajnos, adózni muszáj. Nem népszerû téma az adó elõvezetése, nem lehet olyat mondani az adózás rendjével kapcsolatos törvényrõl sem, ami egyértelmûen pozitív fogadtatásra talál a társadalom valamennyi szegmensében, rétegében.
Az adózás rendjérõl szóló törvény eddigi elõírásai az adókkal kapcsolatos törvényekhez képest is a legbonyolultabbak, legsokrétûbbek és a legterjedelmesebbek voltak. 102 paragrafus és 10 kiegészítõ paragrafus szólt eddig az adózás rendjérõl, annak szabályairól.
Maga az adózás rendjérõl szóló törvény az adójogszabályok elõírásainak érvényesülési módjáról, az ellenõrzés, a konzekvenciák rendjérõl, rendszerérõl szól. Kiterjed az adósok teljes körére, kiterjed az adóhatóság munkájára, kiterjed a különbözõ központi és helyi adókra is.
Ennek megfelelõen, hogy a jogok és kötelességek teljes körét tartalmazza, hogy az adósokra az egymillió forintos adónagyságrendtõl a többmilliárd forintos adónagyságrendig és az adóhatóság teljes körû munkájára kiterjedjen, nyilvánvaló, hogy keretjellegû jogszabályról van szó, és nyilvánvaló az is, hogy meglehetõsen bürokratikus és meglehetõsen körülményes szabályozásról van szó. Sajnos, ez a törvény nem lehet olyan egyszerû, mint kellene, és kétségkívül bürokratikus vonásokat is tartalmaz.
Ez a jogszabály is eszközrendszer, de nem megoldás. Bármilyen szabályokat fogunk alkalmazni az adózás rendjérõl szóló törvény következõ évben érvényesülõ elõírásai között, azt kell mondjam, hogy természetszerûleg ez önmagában nem fogja megoldani a feketegazdasággal, a szürkegazdasággal kapcsolatos anomáliákat, mert ehhez átfogó fellépés és össztársadalmi akarat szükséges, nemcsak az adózás rendjének és az adójogszabályoknak az alakítása. Mégis azt mondom, hogy amikor az adózás rendjérõl szóló jogszabályt vizsgáljuk, ezzel kell kezdeni.
Az a kérdés tulajdonképpen, hogy a fekete- és a szürkegazdaságban tevékenykedõk részére megéri-e ez a fajta tevékenység? Ha megéri, és hogy megéri-e, azt egyrészrõl az dönti el, hogy mekkora az az adónagyságrend, mekkora az az adózási vonzat, amiért õk ezt a cselekményt és az ezzel járó konzekvenciákat magukra vállalják. Ebben a vonatkozásban azt kell mondjam, hogy az 1995-ös jogszabályváltozások kapcsán ez a tét olyan nagyságrendû változáson megy át, hogy meggondolják az eddig a fekete- és szürkegazdaságban tevékenykedõk, hogy a társasági adó oldaláról érdemes-e nekik vállalni az ezzel kapcsolatos megítélést, az ezzel kapcsolatos eljárásokat és a lehetséges Btk-konzekvenciákat is.
Sajnos, a többi adónem vonatkozásában azonban nincs akkora elõrelépés a csökkentést illetõen, ami hasonló módon kikényszerítené és megfontolásra érdemessé tenné a nem adózók vagy nem tisztességesen adózók magatartás- változását. Akkor, amikor ezt a "megéri-e" kérdést felteszem, a másik oldalról azt kell mondjam, hogy a dilemmát az befolyásolja, hogy fennáll-e a veszély az adóelkerülés felfedezésére. Magyarul: az adóhatóság el tudja-e érni a nem adózót, komoly esély van-e arra, hogy az adóhatóság feltárja a nemadózás tényét, hogy utána megfelelõ konzekvenciákkal tudja sújtani az elkövetõt.
Ezzel függ össze többek között az is, hogy sajnos ma, Magyarországon az adózó állampolgárok úgy érzik - az adóhatóság pedig meggyõzõdése szerint is vallja -, hogy a rendszer bürokratikus vonásai, az elõírások követése van soron. Sajnálatos módon olyan mértékû adminisztratív munkával leterhelt ma az APEH szervezete, hogy nagyon kevés vizsgálatot tudnak végezni, és ezek a rendszertelen vizsgálatok elég jó esélyt adnak az adóelkerülõknek, hogy kicsi kockázattal követhessék el cselekményeiket. Az elõttünk lévõ rendszer a legnagyobb munkaterhelést adó általános forgalmiadó-bevallási kötelezettség teljesítése vonatkozásában jelentõs bürokratikus cselekménycsökkentõ hatású, hiszen most már nem minden adózó állampolgárnak kell havonta, hanem - a kicsik esetében - negyedévente is lehetõvé teszi a bevallás megtételét.
(16.40)
Ami még a harmadik tényezõ a "Hogy megéri-e?" kérdésnél nem az adózás rendjérõl szóló törvény kategóriája, hanem az a kategória, hogy milyen konzekvenciákat tudunk az általunk elítélt cselekményhez hozzáfûzni. Sajnos azt kell hogy mondjam, a felderítés viszonylag alacsony aránya és a konzekvenciák viszonylag alacsony tétje miatt ez a kérdés ma igennel válaszolandó meg. Nem az adózás rendjérõl szóló törvényben, de a büntetõ törvénykönyvben kellene ezeket a jogszabályokat olyan mértékre szigorítani, ami azt hiszem, a társadalom jogos igénye lenne az adóelkerülõ vállalkozók tisztességtelen magatartásának csökkentése érdekében.
Mi jellemzi az adózás rendjérõl szóló törvény további elõterjesztését és további érvényesülését? Továbbra is az önadózás elvére és a korrekt, feltételezett kapcsolatra, munkára épít. Az adóhatóság kivetéssel szedi be az adót a teljes termékimport körében és a helyi adók esetében azokban az adónemekben, amikor felesleges lenne minden évben a vállalkozót, az állampolgárt adóbevallásra kényszeríteni a telekkel, az építményekkel összefüggõ kategóriákban, amikor egyszeri bevallás után az adóhatóság ezt már kivetéssel tudja bonyolítani.
Az adózás rendjérõl szóló törvény vonatkozásában elõrelépés az egyszerûsítés és a konzekvenciák vonatkozásában is van. Az elmúlt években erõsen vitatott volt kezdõ vállalkozói körökben az az elõírás, hogy a várható nyereség nagyságrendjét bejelentési kötelezettséggel kellett az adóhatóság tudomására juttatni. És amennyiben ezzel nem élt, nem tette meg a kezdõ vállalkozó, akkor mulasztási bírsággal sújtották e tevékenység, az adatszolgáltatás elmaradását. Ez nyilván egy kezdõ vállalkozónál, aki nem begyakorlott az adóhatósággal való kapcsolattartásban, gyakran elõfordulhatott, elõ is fordult. Jogos az az igény, üdvözlendõ az a változás, hogy a kezdõ vállalkozóknál ez a bejelentési kötelezettség elmaradjon, és el is marad.
Egyébként sem volt ennek hatása, hiszen a kezdõ vállalkozók gyakorlatilag nem jeleztek sosem várható nyereséget, csak az elõíráshoz kapcsolódó mulasztási bírság volt az adóhatóség bevételi forrása ebben a vonatkozásban.
A helyi adó bevallásával kapcsolatosan változás az is, hogy a vállalkozóknak ezentúl nem kell két részletben, hanem V. hó 31-éig egy részletben, egy ütemben kell adóbevallási kötelezettségeiknek eleget tenni. Nagyon fontos egyszerûsítõ, és azt hiszem, a korrekt elszámolás szempontjából lényeges eljárás, hogy a termékimport-ellenõrzéshez kapcsolódó revíziónál nem a havonkénti adóhiány, adótöbblet kerül figyelembevételre az adóbírság alapjául, hanem a teljes revízió idõszaka alatti adótöbbletet és adóhiányt vetik össze, és ennek megfelelõ adóhiány után vetik ki a bírságot. Az eddigi rendszerben a természetes havi adóhiány, adótöbblet nem került egyenlegezésre, és így havonta halmozódott az adókivetés, adóelszámolás problémájából eredõ bírságfizetési kötelezettség.
Nagyon fontos a hto fogyasztási adójának visszaigényelhetõsége, ami a korábbi adórendszer egy nagyfokú hibájának korrekcióját tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy most már az üzemanyagkutaknál fogja az üzemeltetõ a fogyasztási adót visszaigényelni. Lényegesen egyszerûbb lesz az adminisztráció, és lényegesen egyszerûbb lesz az adózás követhetõsége is.
Nagyon lényeges, amit az elõbb is említettem, hogy az általános forgalmi adót ezentúl nem minden vállalkozónak kell havonta bevallania és visszaigényelnie. Amennyiben nem éri el éves szinten a nettó egymillió forintot az áfafizetési kötelezettség, abban az esetben negyedéves bevallással is eleget tehet kötelezettségének az adózó állampolgár. Ezzel tulajdonképpen - tekintettel arra, hogy mintegy 600-700 ezer vállalkozásról van szó - a munka az APEH irodáiban nagyságrenddel csökken.
Szintén elõrelépés, és természetesen az idõ elõrehaladtával elõbb-utóbb várható lépés volt az is, hogy azokban az esetekben, amikor a vállalkozások gépi adatfeldolgozással dolgoznak, adathordozóikat is átadhatják adóbevallás gyanánt az APEH-nek, és azt elfogadva nem kell feltétlenül az elõre kialakított nyomtatványokon teljesíteniük kötelezettségeiket.
Az elõttünk lévõ, adózás rendjérõl szóló törvény szigorításokat is tartalmaz. Nagyon fontos szigorítás - és úgy gondolom, ezt üdvözölnünk is kell -, hogy nem jár késedelmi kamat annak a vállalkozónak, aki késõn teljesíti visszatérítési vagy támogatási igényét abban az esetben, ha az adóhatóság soron kívüli felügyeleti revíziójával a csökkentés mértéke több mint 50 százalék. Úgy gondolom, ez a helytelen adóbevallások arányát csökkenteni, mérsékelni fogja, hiszen az adózó vállalkozónak számolnia kell ennek a lehetõségével, így tulajdonképpen késõbb jut hozzá a pénzéhez, és kamatot sem kap hozzá.
Nagyon fontos a továbbiakban az is, hogy a jogerõs határozat végrehajtható, és újabb kérelem nem felfüggesztõ hatású. Ezzel nem tudnak visszaélni azok a vállalkozók, akik állandó kérelemmel függõben hagyták ügyük elbírálását.
Nagyon fontos korrektségi szempont az is, hogy az új tervezet szerint a késedelmi kamatok kétoldalúak. Ugyanazt a kamatmértéket fizeti az adóhatóság is és a vállalkozó is akkor, ha fizetési késedelembe esik. Lényeges szempont az is, hogy a méltányossági jog gyakorlása: a halasztás, a pótlékok, a bírságok és az adó elengedése - részleges és teljes elengedése - is lehetõvé válik. Ebbõl a szempontból úgy gondolom, a szociális szempontok és az egyéni vállalkozó családjának létviszonyai, megélhetési viszonyai kerülnek döntõen figyelembevételre. Ez egyértelmûen üdvözlendõ szempont.
Mi az, amiben mégis úgy gondolom, bizonyos mértékig javíthatók az elõttünk lévõ paragrafuspontok? Úgy gondolom, fontos szempont lenne az is, hogy azok a vállalkozók, akik számára a vállalkozásuk finanszírozására kedvezõbb, hogy az áfabevallási kötelezettségüknek havonta tesznek eleget, ezek a szezonális termelõk, akik az év elsõ idõszakában csak áfa-visszaigénylõk, és csak késõbb produkálnak árbevételt, s azok a vállalkozók, akik tevékenységüket most kezdik el és készletfeltöltéssel, beruházással kezdik el tevékenységüket, természetesen egyéni döntésük alapján havonta is bevallhassák áfakapcsolataikat.
Ma ezt a törvénytervezet úgy teszi lehetõvé, hogy az adóhatóság mérlegelésére bízza a kérelem teljesítését. Úgy gondolom, ez felesleges procedúra, ha a vállalkozó tartalmi okokkal és valós okokkal kezdeményezi, akkor feltehetõen nem lenne helyes ebbéli tevékenységében, ebbéli törekvésében õt hátráltatni.
Fontos pontosítás lehetséges abban az esetben, amit pozitívumként említettem, ami az áfa, importáfa revíziós ideje alatti egyenlegével kapcsolatos bírságalap-számítást illeti, az, hogy a fizetendõ adóegyenlegre vonatkozzék a bírság alapja, ne pedig a megállapított adóelõlegre.
(16.50)
Ezért úgy gondolom, hogy bár errõl a törvényrõl igazán pozitívumot nehéz mondani - mert szabályokat senki sem szeret pozitívan beállítani, és senki sem szeret betartani -, végül is ennek a törvénynek a fontossága egyértelmû, és úgy gondolom, hogyha ezeket a módosításokat, amelyeket megemlítettem, sikerülne átvezetni, ez jelentõs elõrelépést biztosítana 1994-hez képest. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)