DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A bûnügyi statisztikák, a büntetõbíróságok egyre nagyobb leterheltsége, a büntetõperek tartamának növekedése nem hagy kétséget afelõl, hogy a büntetõeljárás átfogó kodifikációja elõtt szükség van olyan módosításokra, amelyek az eljárás egyszerûsítését és gyorsítását szolgálják.
A lefolyt vitából az tûnt ki számomra - bár ezt a benyújtott módosító javaslatok tartalma nem tükrözte -: véleményeltérés tisztelt Képviselõtársaim között abban van, hogy ezt a célt milyen módon kívánják megvalósítani.
A módosító javaslatokat - a hatálybalépés idõpontját érintõ alkotmányügyi bizottsági indítvány kivételével - nem tudtuk támogatni, mivel ezek a törvényjavaslat alapvetõ rendelkezéseit érintik. Az elhagyni javasolt rendelkezések nélkül az egész módosítás értelmét veszítené.
A javaslat legvitatottabb rendelkezése a vétségi eljárás kiterjesztése a három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûntettekre, valamint ezzel összefüggésben a tárgyalás mellõzésével történõ elbírálás lehetõségének és az itt alkalmazható szankciók körének bõvítése volt.
A vétségi eljárás kiterjesztésének alkotmányosságát megkérdõjelezve olyan következtetés is elhangzott a bizottsági vitákban, hogy a kormány még az alkotmányosság követelményét is alárendeli az ügyek minél egyszerûbb és gyorsabb elintézése biztosításának.
Tény, hogy a törvényjavaslat a büntetõeljárás egyszerûsítését, gyorsítását szolgálja, hiszen ez volt a cél a javaslat benyújtásakor. Az azonban nem felel meg a valóságnak, hogy erre mindenáron törekszik a javaslat, s nem veszi figyelembe az alkotmányból, illetve a nemzetközi jogi egyezményekbõl fakadó kötelezettségeinket.
Az alkotmány X. fejezete a bírói szervezet alapvetõ rendelkezéseit határozza meg: a hivatásos bírákból és népi ülnökökbõl alakított tanács szervezeti alapelv, a népi ülnökök részvétele a bírósági eljárásban nem alkotmányos állampolgári jog.
Véleményünk szerint a büntetõeljárási törvény azzal, hogy alaptípusként a büntetõeljárást szabályozza, és ahol egyes bírói eljárást enged, azt mindig az alaptípusra történõ visszautalással és az eltérõ szabályok megállapításával engedi meg, eleget tesz az alkotmányosság követelményeinek.
Nem akarom megkerülni a statisztikai adatokat sem - erre kérdést is kaptam. Mivel véleményünk szerint ha nem is ez a meghatározó az idevonatkozó rendelkezések alkotmányossága tekintetében, de a mennyiségi változás szélsõséges esetben kétségtelenül aggályokat támaszthat az egyes bírói eljárás kivételessége tekintetében.
A Btk. hatályos szabályait vizsgálva jelenleg a cselekmények 70,5 százaléka tartozik büntetõeljárásra és 29,5 százaléka vétségire. Ha a három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ bûntettek is vétségi eljárásra fognak tartozni, ez az arány közel 50-50 százalék lesz.
Ez persze nem fejezi ki, hogy az ügyek közül ténylegesen hány esetben kerül sor vétségi és hány esetben büntetõeljárásra. A konkrét adatok az elsõfokú bíróság által tárgyalt ügyeknél viszont azt mutatják, hogy közvádas ügyekben a büntetõeljárásban tárgyalt ügyek száma fokozatosan nõ, és a jogszabály- módosítás folytán a bûntetti eljárásra tartozó ügyek olyan mérvû csökkenésére nem lehet számítani, amely megkérdõjelezné a társasbíráskodást és ezen belül a népi ülnökök részvétele szervezeti alapelv érvényesülését.
(19.30)
A másik nagy kérdéskör a tárgyalás mellõzésével történõ elbírálás volt. Mint ahogy ez a módosító javaslat indokolásából is kitûnik, a kifogások egyrészt alkotmányellenesnek, másrészt ellentétesnek tartják az Európa Tanács emberi jogi egyezményével, illetve az egyezségokmánnyal, végül pedig a kormány által elfogadott Be.-koncepcióval. Ezzel nem értünk egyet, hiszen az eljárás, a javaslat minden esetben biztosítja a tárgyalás teljes garanciákkal történõ megtartását, ha azt a vádlott kéri, és nem érinti az egyéb garanciákat, nevezetesen, hogy beismerés vagy tettenérés történik, az eljárás, illetve a cselekmény ténybeli és jogi megítélése egyszerû, a vádlott szabadlábon védekezik. Ez az intézmény más országokban is kiállta az európai egyezményekkel való összevetést, például Németországban, ahol az 1992-ben bevezetett módosítás óta szintén lehetõség van végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tárgyalás mellõzésével.
A büntetõeljárás koncepciója - melyet a kormány 1994 januárjában fogadott el -, amellett, hogy az alaptípusnak tekintendõ eljárásban a tárgyalást tartja meghatározónak, kimondja azt is, hogy létjogosultsága van az egyszerûsített eljárásoknak is. A tárgyalás mellõzésének intézménye továbbra is megmaradna, alkalmazási köre bõvíthetõ is akként, hogy személyi szabadság közvetlen elvonása tárgyaláson kívül hozott határozatban nem történhetne. A javaslat ennek teljes mértékben megfelel, hiszen végrehajtható szabadságvesztés kiszabásáról nem lehet szó.
Amikor döntenünk kellett arról, hogy az egyszerûsítést, gyorsítást szolgáló rendelkezések közül melyek kerüljenek bevezetésre az új eljárási kódex megalkotása elõtt, azt is figyelembe kellett vennünk, melyek azok a rendelkezések, amelyek a jelenlegi eljárás rendszerébe is beilleszthetõk, s melyek rövid távon is eredményezhetik az ügyek gyorsabb elintézését.
Végül utalnék arra a több képviselõ által is benyújtott módosító indítványra, mely a tárgyalás elõkészítésének határidejét felemelõ rendelkezéseit kifogásolta. Ismerve azt, hogy egy-egy bíró kezén ma több száz ügy van, és ezek kitûzésére hat-nyolc hónap múlva kerül sor, az eljárások idõtartamát illetõen véleményünk szerint nincs jelentõsége annak, hogy az elõkészítésre nyitva álló idõ 8 vagy 15 nap, annak viszont annál inkább, hogy amikor tárgyalásra kerül sor, akkor a lehetõségekhez képest rendelkezésre álljanak a bizonyítékok, s ne a tárgyaláson kelljen visszaadni pótnyomozásra az ügyeket, ne ott kelljen szakértõt kirendelni, amikor már az iratokból is látszik annak szükségessége, s lehetõleg ne ott vegye észre a bíró, hogy a cselekmény súlyosabban is minõsülhet, hiszen ezek miatt a tárgyalást el kell napolnia.
Tisztelt Országgyûlés! Amikor a büntetõeljárásról szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom, teszem ezt abban a hiszemben, hogy a törvény lehetõséget ad a büntetõeljárások rövidebb idõn belül történõ befejezésére, növelve ezzel az igazságszolgáltatás hatékonyságát anélkül, hogy a büntetõeljárásban részt vevõk jogai csorbulnának.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)