DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy a mai napon ez lesz az utolsó elõterjesztésem, ezt is igyekszem rövidre fogni.
1994. szeptember 7-én, Süleyman Demirel török köztársasági elnök hivatalos budapesti látogatása során írták alá a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság közötti barátsági és együttmûködési szerzõdést. A dokumentum közös célként fogalmazza meg a demokrácián, a jogállamiságon és az emberi jogokon - beleértve a kisebbségi jogokat - alapuló Európa kialakítását.
A szerzõdés nagy teret szentel az európai stabilitás, a fegyverzetcsökkentés és a fegyverzetellenõrzés témakörének. A dokumentum egyben közös fellépést sürget a leszerelési és fegyverzetellenõrzési megállapodások hatékony ellenõrzése érdekében. A szerzõdés kétoldalú kapcsolatokat tárgyaló része megerõsíti a két fél szándékát az európai integrációs folyamatok kiemelkedõ fontosságú területein való szoros együttmûködésre.
(17.20)
Kedvezõ gazdasági, pénzügyi és jogi feltételek fokozatos megteremtését szorgalmazza mindkét fél természetes és jogi személyei, vállalkozói számára, beleértve a kölcsönös tõkeberuházások bátorítását és védelmét.
Tekintettel arra, hogy a Török Köztársaság jelentõs gazdasági potenciállal rendelkezõ, az Európai Unióval társult tagsági viszonyban lévõ, az észak- atlanti védelmi struktúra fontos stratégiai szövetségesének számító regionális középhatalom, a Magyar Köztársaságnak érdekében áll a fennálló kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítése. Ennek egyik elõfeltétele és egyben alapja a barátsági és együttmûködési szerzõdés életbe léptetése.
A szerzõdést - annak 16. cikkére tekintettel - meg kell erõsíteni, és az a megerõsítõ okiratok cseréjének napján lép hatályba. A szerzõdés a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ fontosságú, ezért azt az alkotmány 19. §-a 3/f. pontja alapján az Országgyûlésnek kell megerõsíteni. Kérem az Országgyûlést, hogy határozatával a szerzõdést erõsítse meg.
Köszönöm. (Taps.)