DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a házban mindig élénk érdeklõdés kíséri a büntetõjogi tárgyú elõterjesztéseket, ez történt ebben az esetben is, a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvényjavaslat esetében.
E javaslat elkészítésére azért került sor, mert a hatályos rendelkezések már nem adtak megoldást a gyakorlatban felmerült problémákra, melyek a nemzetközi bûnözés jelentõs számbeli alakulásából és minõségi megváltozásából fakadtak. A parlamenti vitában megszólalók ezt az érdeket igazolták azzal, hogy javaslataikkal a törvényjavaslat tartalmának és szövegezésének jobbításán fáradoztak. Köszönöm az együttmûködésüket.
A bûn elleni közös küzdelem, a felelõsségre vonás, illetve a bûn elkövetésének megakadályozása érdekében nemzetközi együttmûködés szükséges, és ezt az államok már régen felismerték. Ugyanakkor a büntetõjog területén meglévõ különbözõ felfogásokat csak fokozatosan lehet kiegyenlíteni és az államokat a bûn elleni közös védelem szempontjából egymáshoz közelebb hozni. A magyar büntetõ eljárásjog történetében a nemzetközi bûnügyi jogsegély külön kódexben való szabályozása eddig példa nélküli. Kodifikációs szempontból ez formailag a büntetõ eljárási törvénybõl való kiválás, tartalmilag pedig az intézmények világos rendszerû szabályozását jelenti. A javaslat elõkészítésénél azonban nem a strukturális átalakítás, hanem a meglévõ szabályok bõvítése, rendszerezése és részletezése volt a kodifikáció célja.
A bûnügyi jogsegély központi szereplõinek kompetenciáján nem kívántunk változtatni. A dr. Hack Péter képviselõ úr által beterjesztett módosító javaslatok lényege ugyanakkor az, hogy mindazokat a nemzetközi bûnügyi együttmûködésbõl fakadó feladatokat, melyeket jelenleg is a legfõbb ügyész végez, áthelyezze az igazságügyi miniszter kompetenciájába. Indoklásként többek között elõadta, hogy így a nemzetközi bûnügyi jogsegély-ügyek intézése egy intézményhez kerülne, így a költségvetés számára jelentõs megtakarítás érhetõ el, valamint hogy a külföldi partnereknek problémát jelenthet, hogy kihez fordulnak jogsegély-kérelmükkel. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen probléma nem mutatkozott, ezzel szemben a javaslat elfogadása esetén a következõ helyzet állna elõ.
Figyelemmel arra, hogy a bûnügyi együttmûködés során számos olyan jogsegély iránti megkeresés érkezik, melyek teljesítése jellegüknél fogva csak az ügyészség, illetve az ügyészség közremûködésével a rendõrség hatáskörébe tartozik - mint például házkutatás -, nyilvánvaló, hogy ezek teljesítése továbbra is ügyészi, illetve rendõrségi feladat maradna és ennél fogva hiába érkeznének megkeresések az igazságügyi miniszterhez, azokat illetékes ügyintézés végett meg kellene küldeni a legfõbb ügyésznek. Ez felesleges közbeiktatás lenne.
A külföldi hatóságok által kért eljárási cselekmények végrehajtása során az eljáró hatóságnak a Be. szigorú garanciákkal körbevett szabályai szerint kell eljárni. A nyomozó hatóságot pedig az igazságügyi miniszter alkotmányos helyzeténél fogva nem utasíthatja. Hasonló a helyzet a magyar nyomozóhatóságok és az ügyészségek külföldre irányuló jogsegély-kérelmei esetén is. Az igazságügyi miniszternek nem partnere egy városi ügyészségi ügyész, az onnan érkezõ eljárási jogsegélyt kérõ megkeresések indokoltságát az igazságügyi miniszter nem hivatott megállapítani, és probléma esetén nem áll módjában megfelelõ korrekciót sem kérni.
Mindez a javaslat elfogadása esetén az adminisztráció megnövekedését, megkettõzését eredményezné, hiszen a Legfõbb Ügyészségen továbbra is biztosítani kellene az ilyen ügyekkel foglalkozók létszámát, az Igazságügyi Minisztériumban fel kellene emelni a tisztviselõk létszámát és ez jelentõs költségtöbblettel járna és ráadásul nem is egyszerûsítené az ügyintézést. Éppen ellenkezõ hatást érne el.
Több módosító javaslat érintette a törvényjavaslat szövegezését. Ezek közül számos megszívlelendõ a kormány számára. Ugyanakkor némelyiket nem tudtuk elfogadni, mert álláspontunk szerint a javaslat szövege szakmailag pontosan indokolt tartalmiságon alapuló szabatos fogalmakat tartalmaz. Itt köszönöm meg dr. K. Csontos Miklós képviselõ úrnak a törvényjavaslat egészét végigfésülõ javaslatait, melyekkel segített szövegének pontosabb, cizelláltabb megalkotásában.
Dr. Kutrucz Katalin képviselõ asszony módosító javaslata arra irányult, hogy a politikai bûncselekmények körébõl kategórikusan kizárja a szándékos emberölést, illetve a szándékos emberölést is magában foglaló bûncselekményeket. Bár a képviselõ asszony javaslata szélesebb kört zárt ki a politikai bûncselekmények körébõl, azonban ez a felfogás teljes mértékben megfelel a kormány törekvéseinek, hiszen mint az az általános vita alatt is szóba került, a közeljövõben a Magyar Köztársaság is tagjává szándékozik válni a terrorizmus visszaszorításáról szóló Európa Tanács-i egyezménynek, mert bizonyos bûncselekményeket ugyancsak kirekeszt a politikai bûncselekmények körébõl.
Néhány gondolat erejéig külön szeretnék foglalkozni azon felvetésekkel, melyek csak az általános vita során hangzottak el, ezekkel kapcsolatban azonban módosító indítványt nem nyújtottak be. Elsõsorban dr. Balsai István képviselõ úr felvetéseire kívánok reagálni. A képviselõ úr megítélése szerint rossz a cím, hiszen tartalmilag anyagi és eljárásjogi kérdések is szabályozást nyertek benne. Nem véletlen, hogy Európában mindenütt bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvénynek nevezik az ilyen típusú belsõ szabályokat és ezek ugyanazokról az intézményekrõl rendelkeznek, mint a kiadatási eljárás, felajánlás stb, mint az általunk benyújtott törvényjavaslat.
(18.20)
A kettõs állampolgárságú magyar állampolgárok kiadatásával kapcsolatos felvetésre meg kívánom említeni, hogy a jelenleg hatályos büntetõ törvénykönyv is tartalmaz olyan rendelkezést, mikor egy magyar állampolgárt büntetõeljárás felajánlása útján egy külföldi állam igazságügyi hatalma alá bocsátanak. Így a Btk. 8. § (2) bekezdése szerint a magyar állampolgár elleni büntetõeljárás felajánlható, ha az elkövetõ más állam állampolgára is, vagy külföldön telepedett le. E jogintézmény segítségével pedig gyakorlatilag ma is mód van a kettõs állampolgár kvázi kiadatására, hiszen ha például egy kettõs állampolgár kiadatását valamely, az európai kiadatási egyezményben részes állam kéri és Magyarország magyar állampolgárságára tekintettel a kiadatást az egyezmény 6. cikke alapján megtagadja, köteles a büntetõeljárást megindítani, amit aztán megint csak a Btk. 8. §-a alapján ajánlhat fel a külföldi hatóságnak.
A javaslat tehát ezt, a jelenleg hatályos büntetõjogunkban is burkoltan meglévõ lehetõséget kívánja törvényi szinten és egyértelmûen szabályozni.
Képviselõ úr a külföldi állammal történõ feljelentés intézményét az általános vita során olyan intézményként értékelte, mely a Magyar Köztársaság tekintélyét csorbíthatja. Anélkül, hogy érdemi vitába szállnék, pusztán arra utalok, hogy az Országgyûlés a 26/93. számú országgyûlési határozatával erõsítette meg a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló európai egyezményt és annak kiegészítõ jegyzõkönyvét, majd késõbb elfogadta a kihirdetésérõl szóló törvényt.
Az egyezmény 21. cikke szól a külföldi államnál történõ feljelentésrõl. Miután ennek az egyezménynek az Európa Tanács tagállamai részesei, akik ezt az intézményt elfogadták, nem hiszem, hogy nekünk tekintélyvesztéstõl kellene tartanunk.
Tisztelt Országgyûlés! E megjegyzések után kérem, hogy az általunk támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadják el a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps.)