DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A Házszabály 52. §-ának (1) bekezdése értelmében ügyrendi javaslatot kívánok tenni a napirendet érintõ ügyben, konkrétan a napirend tárgyalását érintõ ügyben. A Független Kisgazdapárt igen nagy súlyt fektet arra, hogy a Ház munkája házszabályszerûen folyjék, és a házszabályszerû tárgyalás kapcsán külön is felhívja a figyelmet a Házszabály 19. § (2) bekezdés e) pontjára, amelynek értelmében az üléseken a tanácskozási rend érdekében a Ház elnöke is bármikor felszólalhat, de ha az ügy érdemében kíván szólni, az elnöki teendõket köteles átadni.
Sajnálatos módon ez a házszabályi rendelkezés sorozatosan megsértésre kerül. Ugyanis a Ház elnöke rendszeresen érdemi kérdésekben nyilvánít álláspontot, amire házszabályi lehetõsége nincsen. Elnök úrnak ilyenkor fel kellene állni a helyérõl, átadni az elnöklést egy másik pártatlan elnöknek, mondjuk azt, Kóródi Máriának, és ebben az esetben lesétálna a képviselõi helyére, és innen tehetné meg indítványát, szólalhatna fel az ügy érdemét illetõen.
A mai napon négy alkalommal szólalt fel elnök úr olyan kérdéskörben, ahol az elnök úr véleményt nyilvánított. Hadd tegyem hozzá, szinte minden esetben téves, mondhatnám, dilettáns volt jogilag az ön állásfoglalása. Hadd emlékeztessem arra, hogy így például az MDF és az FKGP között felmerült "szerzõi jogi kérdésben" - ezt idézõjelben mondom - elnök úr állást foglalt. Nem tehette volna meg. Elnök úrnak ebben a kérdéskörben csak addig terjed a joga, hogy megengedi a felszólalást, vagy nem engedi meg. De hogy a felszólalások közül érdemben melyik tetszik elnök úrnak, melyik nem tetszik, azt elnök úrnak az elnöki pulpitusról kommentálnia nem lehet.
A másik ilyen kérdéskör a Géczi József képviselõtársunknak bizottsági elnökként történõ felszólalása volt, amikor is elnök úr az addig elhangzott, nyilvánvalóan téves jogi álláspont kifejtésére azt mondotta: önnek igaza van.
Önnek nem lett volna joga arra, hogy ezzel kapcsolatban álláspontot nyilvánítson, hanem át kellett volna adnia az elnöklést, lejönni, szót kérni, és akkor kifejthette volna álláspontját.
De hasonlóképpen járt el elnök úr Szekeres Imre felszólalásánál, illetõleg Csiha Judit államtitkárnõ felszólalásánál, illetõleg akkor, amikor teljesen tévesen kommentálta az én felszólalásom kapcsán a figyelembe ajánlásnál a név megemlítését, amelyet - teljesen érthetetlen módon - egészen másként értékelt.
És végül ötödikként említhetném azt, hogy elnök úr olyan disztinkciókat alkalmazott a személyes érintettség kapcsán, amely megengedhetetlen. Bár engem személyesen hátrányosan érinthetett volna, de hadd jegyezzem meg, Szabó Iván frakcióvezetõ úrnak meg kellett volna adnia a felszólalást, amíg Csiha Judit államtitkár asszonynak másodízben már semmiképpen sem adhatta meg a felszólalás jogát.
Ezért én úgy gondolom, hogy elnök úr mûködése lassan a Ház mûködésének gátjává válik. Ezért én azt indítványozom, szíveskedjék kiadni az ügyrendi bizottságnak a kérdést állásfoglalás végett, hogy az elnöklõnek van-e joga érdemi véleményt nyilvánítania az elnöki pulpitusról, vagy pedig azt nem teheti meg, mert én úgy gondolom, hogy elnök úr az ilyen magatartásával szétveri a Ház rendjét, (Derültség a bal oldalon.) és nem fog tudni a Ház érdemben mûködni, ha elnök úr bármikor elveszi a szót, és olyan véleményt fejt ki, amilyet akar.
Én tisztelettel kérem, hogy szíveskedjék a Házszabály álláspontjára helyezkedni, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) és az indítványomnak helyt adni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
(16.40)